Sebességkorlát nélkül | ✔|

43. Fejezet

-DALMA

Akár mennyire is rossz volt a helyzet még is mosollyal az arcomon ébredtem. Már hónapok óta tudtam, hogy örült vagyok. Miközben a mellettem békésen alvó Charlest néztem egyre békésebben éreztem magam.

-Zavarba hozol – morogta álmos rekedt hangon, majd elkapta a derekam és közelebb húzott magához.

-Te is engem – támasztottam a tenyerem a mellkasára.

-Hogy vagy? – kérdezte.

-Nos, elvettem a csapattól egy kettős dobogó esélyt, nem hallgattam rájuk miközben gyakorlatilag már könyörögtek, hogy menjek ki a boxba. Kishíján összetörtem az autót megint. A mérnököm, a csapatvezetés és még az anyám is haragszik rám – soroltam – Igazából most nagyon össze lennék zuhanva, ha nem lennél itt – vallottam be – A tegnap délutánom katasztrófa volt – néztem fel a plafonra és pislogtam – Ráadásul következő versenyünk Szingapúr egy újabb utcai pálya – fintorogtam.

-Meg fogod oldani – nyomott egy puszit a fejem tetejére.

-Olyan önző vagyok! De tényleg azt hittem sikerülni fog majd behozni az autót csak aztán elkezdett ömleni az eső. Egy pillanatra már abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán bejutok-e a boxba – emlékeztem vissza.

-Tudom nem éppen megnyugtató, de nézd a jó oldalát legalább szereztél pontot és ez a lényeg – simogatta a hátam.

-Te is ugyan olyan rosszul jártál, mint én – emeltem fel a fejem és néztem rá.

-Felejtsük, el a tegnapot mit szólsz hozzá? – szólalt meg – Nem akarok beszélni róla – temette a fejét a nyakamba.

A tegnapesti nagy rohanásomban a szobámban felejtettem a telefonom, ami csak azután jutott eszembe, hogy Charlesé rezegni kezdett az éjjeli szekrényen.

-Mielőtt felveszed hány óra? – kérdeztem miközben felemelte a telefonját.

-Fél tíz van – mondta gyorsan majd felvette a telefont. Miközben telefonált én ledobtam magamról a takarót és elmentem a fürdőbe, hogy gyorsan összeszedjem magam és vissza menjek a saját szobámba.

-Nem kéne elkezdened készülni? – kérdeztem zavartan miután kiléptem a fürdőből és megálltam az ágy lábánál. Miközben telefonált felült és a hátát az ágytámlának vetette és nem volt más rajta csak a derekán levő takaró.

-Amíg így nézel, rám addig inkább megfordítanám a kérdést: mért nem vagy itt mellettem, hová sietsz? – mért végig én pedig elvörösödtem.

-Haza kell mennem. Meg kell látogatnom a nagyszüleimet és most lesz a bátyám születésnapja – magyaráztam és közben oda dobtam hozzá a pólóját.

-Utána nem akarsz beugrani Monacoba? – kérdezte miközben fél kézzel elkapta a felsőt nekem pedig kishíján elcsöppent a nyálam a kockahasa láttán.

-Nem – mondtam egyszerűen – Gyere te Angliába még úgy sem jártál az ottani lakásomban – vontam vállat.

-A kellemes időt cseréljem hideg esősre? – billentette oldalra a fejét és magában mérlegelt.

-Pontosan – oda léptem hozzá és lehajoltam – Ha döntöttél és esetleg jönnél, majd mondd, meg melyik géppel érkezel – nyomtam az ajkam az övére.

-Rendben – mondta miután elhúzódtam és még vissza húzott egy újabb csókra.

Teljesen meglepődtem mikor a szobámba belépve az ágyamon ülve találtam Lanát, aki idegesen dobolt a lábával.