Bárhova el

⚜️ 26.

Egyetlen dolog árnyékolta a boldogságom...hogy pár nap múlva elutazik és jó ideig nem láthatom. Most mégis inkább arra figyelek, hogy ezeket a napokat felejthetetlen emlékekkel töltsük meg.
Mia bele ment az utazásba. Rohantam apámhoz megbeszélni vele is.

- Tudom, hogy eltiltottál a vezetéstől de kérlek tekints el tőle. Szeretném elvinni őt a nyaralóba. - elgondolkodott - Utána letöltöm a büntetést esküszöm!

- Rendben. - egyezett bele.

Már mentem is volna fel, hogy készülődni kezdjünk.

- Gyere velem. - szólt utánam.

Követtem a garázsig.

- Elviheted. - nyomta meg a távirányító gombját.

A garázsban a szürke szerelem autója állt.

- Most ugratsz? - nem hittem el.

Átadta a kulcsot.

Ugráltam örömömben. Megöleltem és milliószor köszöntem meg.

...

Ahogy elindultunk Mia a könnyeivel küzdött a zenétől amit választottam illetve amit hozzá fűztem.
Ezután a pörgősebb zenék elűzték a könnyeket.
Táncolva dudorászott, néha mikor megfeledkezett róla, hogy hallom énekelt is.

- Gyönyör hangod van. - erre riadtan nézett rám.

- Én...

- Te hidd csak el ha mondom, szívesen hallgatom.

Nemlegesen rázta a fejét.

- Folytasd. - könyörögtem de nem adta meg magát.

Már nem énekelt. Kár volt említenem.

Időközben megérkeztünk. Belépve a kisházba elleptek az emlékek. Utoljára együtt voltunk itt mindannyian. Rengeteg közös kép lóg a falon. Mia éppen ezeket nézegette.

- Gyönyörű lány volt. - motyogta nővérem egyik képét nézve.

- Igen...csak rossz úton járt.

Némán átölelt. Erre most nagy szükségem volt.

- Nézzük meg a partot. - karoltam húzva őt kifelé.

A teraszról közvetlen le lehet jönni.

- Bemegyünk? - pillantott rám.

- Nem kéne átöltözni? - néztem utána.

Ő már a víz felé sétált. Út közben elhagyva a ruháját.
Utolérve felkaptam.

- Engem itt hagynál? - csókoltam meg a karomban tartva.

Sötétedésig a partot voltunk, hol vízben hol kint.

- Menjünk együnk valamit. - megéheztem.

- Egy kicsit maradjunk még. Kérleek, olyan gyönyörű. - nézte a naplementét.

- Itt minden tőled gyönyörű. - súgtam egy csókba.

Miután kigyönyörködtük magunkat, ki ebben ki abban elindultunk vacsorázni. Egy közeli étteremben ettünk. Nagyon finom garnélás tésztát. 

- Bort, pezsgőt vagy valami koktélt esetleg?

- Én köszönöm nem kérek. - válaszolta a kérdést feltevő pincérnek.

Elfogyasztottunk az ételeket majd vissza sétáltunk a házig.

- Holnap felfedezzük a várost. Van kedved?

- Veled mindenhez van. - mosolyodott el.

Este további részében összebújva néztünk egy filmet amibe természetesen ő bele aludt. Én azért végig néztem majd elaludtam én is.

🌞🌞🌞

Reggel később ébredtem mint ő. Egy pillanatra megrémültem, hisz nem volt mellettem. Épp ekkor lépett be a fehér szatén köntösében, tálcával a kezében amin isteni illatú omlett, uborka, paradicsom, paprika és narancslé volt.

- Jó reggelt. - mosolygott - Gondoltam megleplek.

- Hát sikerült. Köszönöm. - ültem fel.

Gyorsan megreggeliztem majd készülni kezdtem. Mia már indulásra kész állt lent.

Egy egyszerű fekete szett, ami kiemeli a kiemelni való pontokat.

- Woo. - léptem közelebb.

- Nem jó?

Pilláit rebesgette közben ajka oly közel volt az enyémhez szinte éreztem csókja ízét.

- Egy picit rövid ... itt. - húztam végig ujjam a combján.

- De tetszik nem?! - kacérkodott.

- Lehet jobb lenne itt maradni és egész nap a hálóban tölteni az időt jól érezve egymást.

Végül megindultunk a városba. Minden nevezetességet meg akartam mutatni, elment az egész napunk.

- Leülhetünk kicsit? - állt meg egy pad mellett.

A kérdést kimondva már le is ült.

- Azt hiszem ez a cipő nem volt jó választás erre a napra. - tekergette a bokáját.

Megpihentünk egy kis időre itt nézve ahogy a téren nyüzsögnek az emberek, mosolyognak, vidámak és kedvesek.