Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
Elvitt a leendő teremhez, megmutatta a terveket, volt amiben én másként vélekedtem, ezt átbeszélve módosítottunk rajtuk.
- Már csak nevet kéne találni neki. - lépett be Ernő.
- Nézd, szerinted így jó lesz? - tolta elé a papírokat Márk.
Pár percig tanulmányozta őket.
- Futópadok ablakkal szemben? - nézett fel.
- Mia volt az ötlet gazda.
Egy emeletes épület harmadik emeletén vagyunk, az ablakok parkra néznek.
- Csodás kilátás van, kár lenne veszni hagyni.
Az ablakhoz sétálva ő maga is igazat adott.
- Még valami amihez értesz? - kérdezte elismerően.
- Ooo ... Hidd el sok mindenhez ért. - válaszolt Márk nevetve.
Már megint egymás szurkálásával vannak el, vettem tudomásul szem forgatva.
- Azt látom, hogy jó a szeme az üzlethez.
- A szája is jó...nem csak az üzlethez. - kacsintott Márk az apjára.
- Bárcsak itt lenne Melinda...segítene rendet tenni köztetek. - jegyeztem meg hangosan majd elsétáltam.
Csendes zugot kerestem magamnak, ahol az ablakon kifelé merengtem a gondolataimban.
- Remélem nem sértettünk meg semmivel. - karolt át hátulról - Nem állt szándékunkban tényleg.
- Nincs semmi probléma.
- Egész biztos? - fordított maga felé.
- Tuti. - csókoltam meg.
A szállodába mentünk, filmeztünk és kiélveztük a kettesben töltött időt.
Repültek a napok. Két hete járok az új iskolába ahol azonnal befogadtak. Mind az osztálytársak mind a tanárok.
Márk minden napját az edzőterem nyitásával kapcsolatos munkákkal tölti.
- Szia. Merre vagy? - hívtam kiérve az utolsó óráról.
- A háznál, miért? Már ennyi az idő? Végeztél?! - válaszolt magának idegesen - Azonnal indulok.
- Maradj csak, elmegyek busszal.
Hallani sem akart róla. Értem jött, hangos csikorgással állt meg mellettem.
- Ne haragudj baba. - ugrott ki majd magához ölelt - Olyan káosz van kivett az észből. A ház még mindig ugyan úgy áll, nem kezdték el.
Azt gondoltam, hogy a teremhez hasonlóan gyorsan halad majd a ház projekt is. Nem így volt. Oda érve meglepve láttam, hogy tényleg semmi nem történt.
Márk idegesen telefonálgatni kezdett, kiabálva járkált az udvaron.
- Nem tudják a héten elkezdeni. - jött be.
Láttam rajta, hogy majd felrobban. Hiába próbáltam nyugtatni, hasztalan volt.
- Ennek rohadtul nem így kéne lennie! - ütött a falba ököllel.
- Héj. - álltam elé az újabb ütés előtt.
Ez nem gátolta a dühöngésben.
- Már kész kellene lennie. - mondta újra.
- Kezdjük el mi magunk. - javasoltam - Azt mondtad Beni apja építkezésekkel foglalkozik, kiokosíthatna minket.
Pár perc csend után szólalt csak meg.
- Az rengeteg munkával járna. Ott a suli is és a teremben dolgoznom is kell.
- Én is tudok dolgozni suli után.
A mondat végére sem értem a szavamba vágott.
- Kizárt!
- Arról volt szó...
- Majd ha szünet lesz!
A beszélgetés veszekedésbe torkollott.
- A terembe ne segítsek, máshol ne dolgozzak ... ennyi erővel zárj a szállodába egy őrrel az ajtó előtt, hogy biztos ne hagyjam el a szobát. ‐ becsaptam az ajtót magam után.
Fogtam egy taxit és a plázához vitettem magam.
Folyamatosan hívogatott, de nem érdekelt. Lebeszéltem Annával, hogy beüljünk valahova.
- Nem veszed fel? - kérdezte az asztalon rezgő mobilomra mutatva.
Csak ráztam a fejem nemlegesen és lefordítottam a telefont.
- Megint a munka miatt veszekedtetek?
- Természetesen...én ne dolgozzak csak tanuljak.
Órák óta beszélgettünk, ami nagyon jól esett.
Anna elment mosdóba ezalatt rá pillantottam a mobilomra. Éppen amikor Ernő hívott.
- Szia. - vettem fel.
- Szia. - már a hangjából tudtam, tud a vitáról.
- Gondolom Márk elmondta, és arra vagy kíváncsi hol vagyok, hogy aztán ide jöjjön értem.
- Legalább annyit mondj neki, hogy jól vagy. - sóhajtott.
