Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor szállodáról szállodára csak az elutasítás jött már ideges voltam. Az utolsóhoz Mia már be sem jött velem. Mikor vissza értem remegve ölelt át, valami idióta alak megijesztette. Felmentünk elfoglaltuk a szobát.
- Lezuhanyozom. - szinte azonnal elvonult.
Amennyi reménnyel indultam a napnak végül annyira pokoli lett. Mia a zuhany után köntösben jött vissza.
- Megyek én is.
Ahogy engedtem magamra a forró vizet próbáltam össze szedni a gondolataim. Hangos csörömpölés rántott vissza a valóságba. Rohantam ki, a mai nap után már minden megfordult a fejemben.
- Csak leejtettem. - állt a szilánkok mellett.
Hatalmas kő esett le a szívemről.
- Tényleg úgy gondolod, hogy működhet? - motyogta az ágyra ülve.
- Sőt. Biztos vagyok benne. Ha mindketten akarjuk.
- De ...
- Mi de Mia?! Mit veszíthetsz?
- Téged. - válaszolt emelt hangon.
- Ha elmész és meg sem próbáljuk nem veszítesz el? - igyekeztem higgadt maradni.
- Nem szeretném, hogy miattam feláldozd az életed.
Magamhoz húzva karoltam át a derekát.
- Nekem te vagy az életem! - csókoltam meg.
Álltunk némán, csókolózva meg meg szakítva egymás szemét fürkésztük.
- Legyen...de nem halaszthatsz.
- Mia ... Ha nem halasztok nem látlak szinte egész évben.
- Ha halasztasz buksz egy évet...ezt nem engedhetem.
- Te ezzel ne törődj. Majd ezt én tudom. - ujjam végig siklott az arcán.
- Ez a pimasz mosoly. - beharapta ajkát - Ebből viszont nem engedek. Vagy így...
- Jó rendben. - fogadtam el.
Ez is már előre lépés.
- Holnap akkor szabad vagy? - reménykedtem benne, hogy együtt tölthetjük a napot.
- Igen, de haza kell mennem, jönnek a nagyszüleim.
- Ők már tudják milyen messze mész?
- Igen, mama támogatja a döntésem. Papának most mondom majd el. Ő egész biztos kiakad. - válasz közben elfeküdtünk, a mellkasomra döntötte fejét úgy mesélt tovább - Azt sem tudja ami otthon zajlik, ami miatt így döntöttem. Ha tudná már elvett volna tőlük.
- Nem lenne jobb velük élni? - ők mégiscsak közelebb vannak mint Los Angeles...tettem hozzá magamban.
- Annyi gondjuk van nélkülem is. - sóhajtott nagyot majd folytatta - A papám nagyon beteg, mama munka mellett ápolja. Az a pénz amit keres nagyon kevés kettejüknek is. Nem beszélve arról, hogy apám folyamatosan zaklatná őket, hiszen ha én oda költözök elesik az utánam járó pénztől.
- Mindent értek.
Így már tisztábban látom a helyzetet.
- A munka is azért kellett mert ők nem finanszírozzák sem az utam, sem a bentlakást. Szerintük itt is tanulhatnék. De már nem bírom elviselni az állandó veszekedést. - éreztem ahogy forró könnycseppje lefolyik az oldalamon.
Szorosan ölelve nyugtattam.
- Mesélj magadról inkább te. - szipogott.
- Az én szüleim elváltak. Apámmal élek, de jó viszonyom van anyámmal is. Apám személyi edző, saját konditerme van. Anyám óvónő.
- Testvéred?
- Egy nővérem és egy bátyám ... volt. - egy pillanatra elakadt a szavam.
- Sajnálom ... nem tudtam. - mentegetőzött feltámaszkodva.
- Autóbalesetben haltak meg egy éve, a nővérem ittasan vezetett, árokba hajtott. - folytattam a történetet.
-Szörnyen sajnálom. - szemembe nézve végig simított az arcomon, finoman csókolt.
