К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Mia végig aludta az utat Adélhoz és simán felvittem a lakásba is.
- Alszik? - kérdezte Adél mikor kimentem a szobából.
- Igen. - válaszoltam sóhajtva.
- Pihenj te is. - veregette meg a vállam.
Megfogadva a tanácsot beültem a székre az ágy mellé. Nézve, ahogy békésen alszik aludtam el én is.
Amikor felkelt tusolni akart, egyedül ment volna de megszédült amint felkelt. Így vele mentem.
A zuhany után megkért hozzak neki ruhákat és a tenszereit.
- Hát te? - lepődött meg Geri mikor beléptem.
- Csak néhány dologért jöttem.
- Hogy van? - nyújtott egy üveg vizet.
A fejemre volt írva minden.
- Ne is mondj semmit. Látom rajtad.
Hamar össze szedtem, amit kért.
- Egyél mielőtt vissza mész. - tett egy tányért az asztalra.
- Semmi étvágyam. - le sem akartam ülni.
- Étvágy nélkül is lehet.
Nem hagyott míg enni nem kezdtem.
Kb egy órája jöttem el.
- Adél hív! - kiabált a nappaliból Geri.
- Gyere vissza kérlek! Nem tudom mit csináljak elaludt aztán elkezdett sikítozni álmában, zokogva kapálózott. Felkeltettem de nem tudom megnyugtatni. - hadarta egy szuszra.
- Azonnal indulok. - ugrottam fel - Ott ahol a papírjai vannak. Abban a tasakban van a nyugtató old fel egy kevés vízben és itasd meg vele.
Rohanva mentem a kocsihoz. Amilyen gyorsan tudtam mentem. Már a folyosón hallottam Miát.
- Nyugodj meg kérlek. - sírt vele együtt Adél is.
- Itt vagyok. - rontottam be.
- Csinálj valamit kérlek. - engedett oda - Nem tudtam itatni. - nyújtotta a poharat.
Az ágyra ülve magamhoz húztam, szorosan öleltem, ezzel megakadályozva a hadonászást.
- Baba. Figyelj rám. - ami a zuhanynál bevált most egyáltalán nem - Add ide a poharat.
Lassan itattam meg vele.
- Ezaz. Szép lassan. - kortyonként itta.
A poharat letéve újra a karjaim közé zártam.
- Shhh. Itt vagyok. - simogattam a hátát.
Zilálása lassult. Majd nyugodt szuszogásba váltott át.
- Halálra ijesztett. - állt az ajtóban.
- Most már minden rendben lesz.
Mia a karomban aludt, elnyomta a nyugtató.
Adél kiment a szobából.
A telefonom kézbe véve küldtem SMS-t Gerinek.
Késő estig fel sem ébredt. Épp a zárást beszéltük hívásban Gerivel mikor felébredt.
- Most leteszem.
- Miattam ne. - motyogta a szemét dörzsölve.
- A terem dolgait beszéltük át. - ültem mellé..
A mellkasomra dőlt.
- Csak a gond van velem...
- Ezt felejtsd el! - emeltem magamra a tekintetét.
Hosszasan taglaltam az ellenkezőjét mire végre azt éreztem ő maga is elhiszi.
- Szeretnék kicsit ... egyedül lenni. - motyogta babrálva a polóján levő masnit.
- Rendben, kint leszek. - adtam egy puszit a homlokára majd ahogy kérte magára hagytam.
Adél kérdő tekintettel nézett rám.
- Azt kérte hagyjam egyedül.
Egy kávét ittam, közben bámultam magam elé. Tehetetlennek éreztem magam.
/ 2 órával később /
- Menj el edzeni. Látom, hogy mennyire kivagy. Szerintem jót tenne ha kiengednéd a gőzt. - szólalt meg hosszas csend után Adél.
- És ha ...
- Akkor itt vagyok, ha valami van azonnal szólok. - vágott a szavamba.
Egy kicsit hezitáltam végül elindultam.
- Te itt? - kérdezte döbbenten Geri mikor meglátott.
- Ki kell adjam magamból...
- Szia. - jelent meg Erika - Nem találkoztunk azóta...sajnálom ami vele történt. - elég zavartan viselkedett - Ha segíteni tudok szólj.
Ezzel el is vonult.
- Én sem tudok segíteni akkor majd pont ő? - mondtam ki dühösen.
Persze nem neki szólt a dühöm, csupán a helyzetnek.
Átöltöztem és legalább másfél órán át keményen edzettem nem kímélve magam.
