Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem tudtam nézni, hogy csomagol kiborultam és elrohantam. Csak autóztam a városban mikor apám telefonált.
- Mia a reptérre ment.
Egy pillanatra lefagytam majd padlógázzal hajtottam oda. Hisz tudtam a gép alig fél óra múlva indul. Kétségbeesetten kiabáltam a nevét. Nem késtem el, még itt van. Öleltem szorosan.
- Nem mehetsz el így.
- Azt hittem...
- Ne hidd. Bár kiborultam de nem akartam, hogy köszönés nélkül menj el. - szakítottam félbe.
Nem volt sok időnk, indulnia kellett. Hosszan csókoltam és még utoljára magamhoz ölelve mélyen beszívtam az illatát.
Ahogy ott álltam és néztem ahogy egyre távolodik azt éreztem szét hullok.
- Gyere, menjünk haza. - jelent meg apám a semmiből.
Kivezetett az autóhoz.
- Szerelmes vagyok apa. - makogtam magam elé bámulva.
- Tudom fiam.
- Nem kellett volna hagynom, hogy elmenjen.?
- Akit szeretünk elengedünk, még akkor is ha fáj.
- Rohadtul fáj.
Haza érve elvonultam a szobámba. Még érzem az illatát. Az ágyon egy levelet hagyott.
" Hát eljött ez a nap...Rettegve vágok neki az útnak. Annak az útnak amit valaha egyetlen mentsváramnak hittem majd jöttél Te és mindent felülírtál. Elloptad a szívem. Tudom, hogy hosszú és nehéz időszak van előttünk de ha ezt is kibírjuk jöhet bármi semmi sem törhet meg minket. Tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek és már most rettenetesen hiányzol. "
A lap alján egy rúzsos száj lenyomatot hagyott.
Egész nap a levelét szorongatva feküdtem a szobába bezárkózva. Nem akartam beszélni senkivel. Egyenlőre nem tudom elképzelni, hogy fogom túl élni a napokat.
Röviden beszéltünk mikor oda ért de nem tudtam mit mondhatnék így hamar le is tettem.
A napok teltek... én még mindig a szobában roskadozom.
- Ebből elég fiam. Nyisd ki az ajtót! - kopogott apám.
Kizártam aztán vissza is dőltem az ágyra.
- Nem nem. - húzott fel - Irány fürdeni. Aztán a konyhában várlak. Ne kelljen fel jöjjek érted!
El tuszkolt a fürdőig. Lezuhanyoztam, felvettem egy gatyát meg pólót és lementem.
- Valamivel jobban festesz.
- Remek.
- Ezt edd meg aztán mehetünk a terembe, edzést kell tartanom.
- Ahhoz én nem kellek.
- Rád fér a mozgás. Ezt a negatív energiát told bele az eszedbe. - velem szembe ült le.
- Nem akarok bele tolni semmit semmibe.
- Mia örülne ha ezt látná? Hogy két napja tespedsz ugyan abban a ruhában, elhagyva magad.
- De nem látja! Ha nem tűnt volna fel nincs itt! - emeltem meg a hangom.
- Két napja ment el ... Két napja nem beszélsz vele. Szerinted ez helyes viselkedés ? Holnap iskola szedd össze magad. - ezzel ott is hagyott.
Belátom igaza van. Megettem amit elém tett és utána mentem. Letoltam egy két órás edzést. A teremben zuhanyoztam majd haza érve hívtam Miát. Többször próbáltam, nem vette fel. Magamban millió történetet vázoltam fel amitől még idegesebb lettem.
[ Órám van. ] - jött sms tőle.
Ez oszlatta a sötét gondolatokat. Türelmetlenül vártam, hogy hívjon.
Közben anya hívott, elmondta hogy sokat beszélt Miával ebben a két napban. Megkaptam a fejmosást is.
- Már végig hallgattam egyszer. Tudom. Hívtam beszélni fogok vele és össze kapom magam. - vágtam a szavába - Valahogy ... - tettem hozzá halkabban.
