Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Válaszra sem volt időm már letette.
Kiteszi a cuccaim. - mormoltam magamban. Mint egy kivert kutya.
Időközben beesteledett...gondolatok ezrei cikáztak a fejemben. Hogyan tovább? Maradjak itt vagy menjek haza? Nem kellett sokáig tépődnöm Márk kopogtatott.
- Bejöhetek? - dugta be a fejét.
Bólintottam.
- Beszéltem anyámmal. - motyogtam.
- Az jó. Mit mondott? - érdeklődött azonnal.
- Holnap kirakja a cuccaim. - tekintetében láttam nem erre a válaszra számított.
Elmeséltem amit megtudtam a telefonbeszélgetésből.
- Azok után még vissza ment?
- Mint mindig ... az eljárás is meg fog szűnni ellene, mert anyám újra és újra hazudni fog miatta aztán egy, maximum kettő, hogy újra ez lesz.
- Számomra felfoghatatlan miért teszi ezt veletek, veled. Legalább miattad lépnie kellene. Sőt rég meg kellett volna tegye. - ölelt magához.
Ahogyan mindig, most is nagyon jól esik az ölelése.
- Márk. - jött be Ernő - Vidd el Miát vásárolni, az minden lányt jó kedvre derít.
- Ha van kedved. - nézett rám a mellettem álló fiú.
- Vacsorára a kedvenc éttermedbe megyünk. - ezzel a mondattal hagyta el a szobát.
Márk az étterem résznél elveszett.
- A kártyát az asztalon találod. - szólt vissza az apja ezzel vissza rántva őt.
- Menjünk. - fogott kézen elindulva az ajtóhoz.
- Melyik a kedvenc éttermed? - tettem fel a kérdést lefelé a lépcsőn.
A válasz a nappaliból érkezett Ernőtől.
- Az Azure.
Reméltem, hogy valami egyszerű helyet mond, erről meg még csak nem is hallottam. Rövid autózás után a plázában kötöttünk ki.
- Mi lenne, ha innánk egy shaket és vissza mennénk hozzátok?
- Miért? - állt meg a választ várva.
Nem mondtam semmit, hazudni nem akartam.
- Sejtem mi a gond, de ezzel ne törődj.
- Ez nekem nagyon kellemetlen. - sarkon fordulva kirohantam.
Nehéz volt kievickélni a befelé tartó tömegtől de előnyömre is vált, így Márk nem ért utol.
Beához mentem, meglepte, hogy ott állok.
- Te hogy hogy itt? Azt hittem Márkkal vagy. - hívott beljebb egy ölelést követően.
Elmeséltem a nem rég lejzajlott jelenetet.
- Mondtam már neked, hogy ezt el kell engedned. Ha megteheti, szívesen teszi akkor engedd meg. Nem az utolsót költi rád. - ő tudja, milyen véleménnyel vagyok a témában.
Nekem sosem volt annyi, hogy össze vissza költekezésbe kezdhettem volna. A kávézóban sem hagytam sosem meghívni magam még neki sem, mert nem igazán tudtam viszonozni.
- Engedd, hogy úgy bánjon veled ahogy megérdemled!
Ez a mondat sokáig visszhangzott a fejemben. A nappalijukban ülve, egy tea mellett beszélgettünk már órák óta.
- Márk hív. - mutatta felém a mobilját majd fel is vette - Szia. Lassíts, nyugalom! Itt van nálam...Beszélj vele. - nyújtotta nekem.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani. - hadarta - Nem akarok rád erőltetni semmit, a vacsora sem kötelező ha nem akarod.
- Vacsora? - kérdezett bele Bea - Ezt nem mondtad.
Valóban elsiklottam felette.
- Apám az Azurban foglalt asztalt.
- Az csodaszép hely. Adj egy órát aztán gyere érte. - kivette a telefont a kezemből és mielőtt bármit mondtam volna bontotta a vonalat.
Intett hogy egy szót se majd a szobájába vonszolt. Besütötte a hajam, kisminkelt és elveszett a ruhái közt.
- Ez lesz az! - kiáltott fel.
Mint azt megtudtam tőle, az étterem a leghíresebb helyek közé tartozik. Ez kicsit sem oldotta a bennem lévő feszültséget.
- Nem vagyok én ilyen helyre való.
- Szerencse, hogy ugyanazt a méretet hordjuk. - elégedetten nézett végig rajtam.
A tükör előtt állva néztem magamat.
- Ha nem tudnám ki vagyok még el is hinném magamról az előkelő úri lányt.
- Egy dolgot jegyezz meg...nem az a lényeg milyen vagy kívülről, egyedül az számít ami idebent van. - mutatott a szívemre.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
