A telefonhívást időzíteni sem lehetett volna rosszabbul, már éreztem az ajkait.
- Ezt fel kell vennem. - indultam ki.
Hosszú beszélgetés volt az ügyes bajos dolgaim kapcsán. Mennem kellett volna, de most nem tehetem.
- Most biztos nem! Nem vagyok a városban, szóltam direkt. - válaszoltam dühösen mikor már sokadjára sem fogta fel.
Ezután bontottam a vonalat és vissza mentem a házba. Mia anyámmal a konyhában tevékenykedett. Jó volt látni, hogy így kijönnek egymással.
Vacsora után lepakoltunk az asztalról majd miután az utolsó kört bevitte Mia nem jött vissza, utána mentem. Mosogatott. Ő tényleg egy csoda lány. A törölgetést én csináltam így hamar végeztünk.
- Hol is tartottunk? - álltam meg előtte.
Arcát a kezem közé fogva fürkésztem tekintetét.
- Hm...Nem emlékszem. - mondta mindezt olyan közel, hogy ajkai súrolták az enyémet.
De ahogy megcsókoltam volna anyám lépett be.
- Nehéz menet volt. - nézett fel a telefonjából, addigra már Mia ellépett - Ti elmosogattatok? - csodálkozott.
Mia csak bólintott zavarban volt.
- Mit csináltál a fiammal és ki az aki itt van?
Ezen mindketten nevettek.
- Azért szoktam segíteni. - kértem ki magamnak tettettet sértődéssel.
- Igen ... a kaja elfogyasztásában.
A kanapén folytattuk a beszélgetést. Vagyis inkább anya faggatta Miát. A suliról, a terveiről, hogy miket szeret csinálni.
- Ha gondolod, holnap ovi után elviszlek a legjobb üzletbe. - kezdte anyám miután a ruhákról beszélgettek.
- Neee anya. Ezt apa már ellőtte. - állítottam le azonnal.
Nem akartam, hogy kellemetlen szituáció alakuljon ki. A múltkoriból tanulva.
- Apáddal én sem szívesen mentem vásárolni. - vette poénosan - Természetesen nem szeretnék rád erőszakolni semmit. - fordult felé.
- Nem vettem annak. - motyogta.
Közben a szememmel jeleztem, hogy ezt tényleg engedje el.
- Én azt hiszem ideje lenne pihenni. - késő volt és szerettem volna kiszabadítani ebből a helyzetből.
- Mia válthatok veled pár szót? - kérdezte tőle anyám.
Vissza ültem volna de anyám négyszemközt akarta ezt tenni így felmentem. Idegesen járkáltam a szobában. Zuhanyoztam, megágyaztam tv-t kapcsoltam ő még mindig lent volt. Elképzelni sem tudtam mi tart ennyi ideig. Az ágy szélén ülve vártam.
- Alszol? - dugta be a fejét anyám.
- Nem. - ugrottam fel.
Mielőtt kérdeztem volna ellépett az ajtóból utat engedve Miának.
- Mondtam, hogy pánikba lesz. - nevettek.
- Ha-ha-ha. Marha vicces volt. - fogtam magam és elfeküdtem.
Mia kivette a táskájából a szükséges dolgait majd elvonult a fürdőbe.
YOU ARE READING
Bárhova el
RomanceAzt érzem el kell mennem, hogy bárhol jobb lehet mint idehaza. Ezért is jelentkeztem a lehető legtávolabbi iskolákba. Így indult hát a kalandom.