Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egész éjjel beszélgettünk, sokkolt amit a testvéreiről mesélt. Ostoroztam magam amiért bele kérdeztem, de fogalmam sem volt.
- Az élet egy rohadt nehéz játék, de megéri küzdeni ... mindig ezt mondta a bátyám.
- Nagy igazság.
- Ezért nem adom fel soha. - tette hozzá - Nem választom a könnyebb utat.
- Igen...erre elég hamar rájöttem. - ezen elnevette magát.
Valamikor kora hajnalban feldobta az ötletet, hogy játszunk.
- Kérdéseket teszünk fel egymásnak bármiről, amire őszintén kell válaszolni. Egyszer eldobhatod a kérdést, azután minden meg nem válaszolt kérdésért fizetned kell. - vázolta fel a szabályokat felülve szemben velem.
- Fizetnem? - kérdeztem vissza.
- Igen, én mondom meg mit kérek cserében. Vagy te, ha valamire én nem válaszolnék.
Nem volt ellenvetésem.
- Akkor kérdezz valamit.
- Hm...Azt hittem te kérdezel először. - gondolkodtam kicsit - Ha most utoljára mondhatnál nekem valamit mit mondanál?
- Hogy mióta megismertelek az életem teljesen új értelmet nyert. Nem tudtam, hogy lehetséges valakit ilyen rövid idő alatt megszeretni, de megszerettelek. Megszerettelek és beléd szerettem. - szavai előcsalták a könnyeim.
- Erről nem volt szó! - nevettem törölgetve a könnyeim.
- Én jövök. - csókolt meg - Mondj el magadról két jó és két rossz tulajdonságot.
- Nem tudom, hogy jó vagy rossz tulajdonság e de rendmániás vagyok és elég érzékeny. Mindig mindenhonnan elkések. Iszonyat jó rakott kelkáposztát tudok csinálni.
- Gyanús volt az az élére hajtott törölköző a fürdőben. - ezen mindketten nevettünk - A káposztát pedig tesztelni fogom.
Ezt már megtudtam róla a próbák alatt, imád enni. Noha ez cseppet sem látszik meg rajta.
- Csaltad már meg valaha a barátnődet? - tettem fel a következő kérdésem.
- Ööö...ezt a kérdést lehet passzolnom kellene...Nem vagyok rá büszke...
- Szóval igen. - nem ezt a választ vártam.
Bólintott.
Pár percre csend telepedett közénk.
- Hova mennél szívesen egy első randin? - törte meg a csendet.
- Én nagyon szeretek sétálni, a szabadban lenni úgyhogy igazából bárhova ahol nincs tömeg.
Kérdést kérdés követett, rengeteg mindent megtudtunk egymásról.
- Akkor most én jövök igaz? - jött vissza a fürdőből.
- Ne kímélj.
- Hány pasival volt már dolgod? - feküdt el mellettem.
- Két kapcsolatom volt...ha ez a kérdés.
- Fülöp az egyik. - forgatta a szemét.
- Nem. Fülöp csak barát volt.
Ezt igen nehezen akarta elhinni.
- Miért hazudnék?
- Nem tudom...talán mert tudod, hogy ki nem állhatom. - ideges lett.
- Akkor sem hazudnék. Erre kérdésre szeretnék én is választ kapni tőled.
- Ezt a kérdést passzolom.
- Tehát sok. - nyilván ha nem így lenne nem passzolna.
Bár ez igen relatív...mi számít soknak.
- Több lányhoz volt közöm, mint amennyivel kapcsolatban voltam. - válasz közben végig a tekintetem fürkészte.
- Szóval a kérdés az előbb nem a kapcsolatokra vonatkozott...
Kérdőn nézett rám.
- Én arra adtam választ.
- És a másik része a kérdésnek?
- Túl korán passzoltam. - mondtam ki hangosan a gondolatom.
- Ha leveszed a köntöst passzolhatsz. - kacsintott.
- Öhm. - eléggé zavarba hozott - Nem volt.
Össze vissza néztem, meg babráltam a hajam.
- Nem volt mi? - nem értette.
- Közöm...úgy... - próbáltam magyarázni de csak rontottam a helyzeten.
Szerintem rák vörös lett az arcom, úgy éreztem elnyel a föld.
