Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A tanórák elszenvedése után még kevesebb kedvem maradt a próbához. Ami alapjában véve a tegnap esti veszekedés óta nem is volt sok. Annak ellenére sem, hogy anya reggel azt mondta nem mondhatom le.
- Gond terheltnek tűnsz. - súgta a lépések közt Fülöp.
- Mióta érdekel ez téged?
- Szóval még mindig haragszol. Olyan rég volt.
- Rég.
Az első felsős évben történt...legjobb barátokként érkeztünk. Aztán belépett a focicsapatba, már nem volt mindegy kivel mutatkozik. Hisz a focisták nem lóghatnak akárkivel. Egy nap az étkezőben oda akartam ülni hozzá, persze mellette voltak a többiek is. Fintorogva néztek, megkérdezték mit akarok én ott, mire Fülöp rezzenéstelen arccal válaszolta azt, hogy nem tudja, nem is ismer.
- Sajnálom, hülye voltam.
- Talán változott valami? - kérdeztem szúrósan - Inkább a táncra koncentrálj.
Igyekeztem nem ennek fényében tekinteni rá de nem tudtam elfelejteni.
- Szeretném helyre hozni.
- Felesleges. Itt az év vége jó eséllyel sosem találkozunk többé.
Megállt egy pillanatra majd folytatta a koreográfiát. Húsz perccel később vége lett a próbának. A cuccaimért mentem. Bea épp a kávézóba csalt mikor odalépett Fülöp.
- Hogy értetted azt, hogy nem találkozunk többé?
- Te nem is tudod? Mia Los Angelesbe megy tovább tanulni.
- Ezaz Bea ... megint túl sokat fecsegsz. - fogtam a fejem.
- Beszélhetünk erről? - nézett nagy szemekkel a mellettem álló fiú.
- Nincs miről.
Azt hittem ennyivel lezártnak tekinthetem a dolgot de ő nem az az ember aki ennyivel lerázható.
Kint már várt anyám ahogy megbeszéltük ruhát nézni mennénk. Fülöp csak jött utánam és próbált szóra bírni. Anya nagyon megörült mikor látta.
- Fülöp? Tényleg te vagy az? - ölelte magához - Kész férfi vagy. Rég voltál nálunk.
- Igen, sok időt el vesz a foci.
- Csak nem te vagy a párja? Együtt táncoltok?
- A tanár. - oldalba böktem a könyökömmel.
- A tanár szerint jó páros vagyunk, ezt akartad mondani igaz?! - nyomtam meg a végét jelezve, hogy ezt kell mondania.
- Ahhha.
- Mi épp ruhát nézni indultunk. Gyere velünk, legalább beszélgetnénk kicsit rég hallottunk felőled. - anyám nem tágított.
Nagyon szerette Fülöpöt, mindig azt mondta egyszer szerelmesek leszünk. Hogy rendes gyerek. Nem akartam elrontani ezt a képet róla előtte.
- Nem ér rá. Sok a dolga. - válaszoltam mielőtt ő tenné.
Cseppet sem akartam, hogy velünk jöjjön.
- Valójában...pont nincs semmi dolgom. - mondta nagy mosollyal.
Szemem szikrát szórt.
Mintha valaki megérezte volna amikor indultunk. Hívták, reménykedtem benne, hogy valami halaszthatatlan dolog miatt mégsem tarthat velünk.
- Muszáj most? Dolgom lenne. - mondta kissé ingerülten a telefonba.
- Nem tesz semmit, menj csak. - súgtam oda közben elhúzva anyám onnan - Menjünk, had menjen a dolgára.
Az első szalonban már minden ruha foglalt volt ami tetszett volna, így el kellett mennünk még egy helyre.
- Na tetszik valamelyik? - kérdezte miután végig néztem a ruhákat.
- Kisasszony, ha megengedi mutatnék egy ruhát. Jöjjön.
A próbafülkéhez kísért néhány percre magamra hagyott. Amikor vissza jött segített felvenni a ruhát, a mérete tökéletes, nem hosszú, tart is ahol kell.
- Kényelmes.
- Akkor menjünk ki, nézd meg.
Kisétáltam, anya azonnal sírva fakadt ahogy meglátott.
A tükör elé állva elállt a lélegzetem.
- Ez ... gyönyörű.
- Mintha csak neked tervezték volna.
- Mennyibe kerül a kölcsönzése? - tettem fel a bűvös kérdést.
Az összeg hallatán össze szorult a szívem. Hiába szép, ez nem lehet a ruhám.
- Valamivel olcsóbb ruhát szeretnénk. - mondta halkan anyám.
Elment a kedvem a próbálgatástól.
- Igaza van apának, ez csak felesleges kiadás. Inkább nem táncolok, menjünk. - indultam el kifelé.
Haza érve a szobámban töltöttem a nap hátralevő részét. Ők megint veszekedtek.
Teltek a napok, órák után próba volt. Fülöp a héten nem volt itt. Egyedül szerencsétlenkedtem. Kora este anya szólt, hogy valaki keres. Meglepett, sosem jött hozzám senki.
Fülöp állt a tornácon.
- Szia. Gondoltam megmutathatnád a héten vett lépéseket.
- Szuper ötlet, menjetek fel. - anya ellenben velem örült a látogatónak.
- Más lett a szobád. - jegyezte meg belépve s közben körbe nézett.
Egyenesen a falhoz ment ahol a képek voltak.
- Milyen kicsik voltunk. - fedezett fel egy régi közös képet rólunk.
- A tánc miatt jöttél vagy képeket nézegetni?
Túl akarok lenni ezen az egészen. Le zárni az évet, összecsomagolni és hátra hagyni az eddigi életem.
- Miattam mész el? - kérdezte hosszú percekig tartó csend után.
- Bármilyen meglepő is ... nem minden rólad szól.
- Mia ne már...bocsánatot kértem milliószor.
Olyan hangos volt, féltem meghallják a szüleim.
- Legyen felejtsük el. Csak hagyd abba mert meghallják.
- Nem mondtad el nekik? - kérdezett kissé halkabban.
A választ magyarázva kerestem a zenét a tánchoz. Egész jól haladtunk mikor anya belépett.
- Üdítőt hoztam, gondolom megszomjaztatok.
- Köszönjük. - vette el az egyik poharat.
- Nem is zavarok tovább. - hagyott újra magunkra.
Még párszor elpróbáltuk az eddig vett lépéseket.
- Ideje mennem, elég késő van. - vette fel a farmer dzsekiét az ágyról.
Némán kísértem ki.
- Holnap...mehetnénk együtt suliba. Érted jövök. Benne vagy?
- Ha már nem ciki velem mutatkoznod. - ezzel be is csuktam magam mögött az ajtót.
