Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel hosszasan tartó fejmosást tartott apám de mikor Mia lejött hangnemet váltott.
- Remélem neki is megmagyaráztad a dolgot és bocsánatot kértél tőle. - mutatott az ajtóban álló lányra.
- Elmegyek a holmimért, anyám már kirakta.
Ezzel el is indult volna.
- Neked nem kellene oda menned. Majd ő elhozza. - utalt ezzel rám.
Magamhoz vettem a kocsikulcsot és indultam mögötte.
- Tényleg maradnod kellene. - ültem be mellé a kocsiba.
- Oké...vagy veled vagy nélküled de oda megyek.
Kiszállt volna, nem hagytam. Inkább jöjjön velem mint, hogy egyedül menjen.
Néma csendben ült mellettem. Ahogy leparkoltam már nyitotta volna az ajtót.
- Á á á ... Te itt maradsz. Majd én hozom.
A nevem kiabálta ahogy ott hagytam bezárva.
Néhány lépésre voltam a dobozoktól mikor megjelent előttem az apja. Felmértem, hogy kés van nála. Kicseleztem és földre vittem.
- Az egyetlen szerencséd, hogy lát...máskülönben ezen a gyepen fulladnál meg.
A kést elvéve a lábába döftem. Majd magamhoz vettem a dobozokat és a kocsihoz vittem.
Mia abban a pillanatban kiugrott ahogy a zár kattant, szorosan átölelt.
- Ülj vissza. - átkaroltam.
- Hagyd a dobozokat menjünk.
Ezt meg sem hallva raktam be őket.
- Nem tudod mennyire féltem. - motyogta mellőlem.
- Ne félts engem. - tettem a kezem a combjára.
Haza érve apám segített felvinni a dobozokat majd el vonultunk hagyva kipakolni nyugodtan.
Elmondtam mi történt Mia apjával.
- Valamit mondani akartam. - váltott témát - Anyád hívott. Szeretné ha ott töltenél néhány napot.
- Majd beszélek vele, most nem akarnám kitenni ennek.
- Tud róla, mondtam, hogy itt lakik velünk, őt is szívesen látja.
Ezzel meglepett.
Kimentem, felhívtam.
- Kicsiim. De jó hallani. - nagyon megörült nekem.
- Anya. Most mondta apa mit szeretnél.
- Tudok a barátnődről, hozd őt is nyugodtan. - mondta ugyan olyan kedvességgel.
Elmeséltem röviden a történetünk ezután pedig abban maradtunk, hogy Miát megkérdezem és vissza szólok.
Kora délután lett mire letettem a telefont. Felmentem, a földön fekve, egy képet szorongatva találtam rá, aludt. Családi kép róluk. Felvéve ágyba tettem és betakartam.
A nappaliba mentem, apa még most is ott ült.
- Na beszéltél anyáddal?
- Igen. Ha Mia nem bánja elmegyünk majd. De alszik még nem tudtam megkérdezni. - válaszoltam leülve mellé.
A szokásos program vette kezdetét. Meccs nézés, sörrel és chipssel. Késő este lett vége, csendesen nyitottam be a szobába még mindig békésen aludt. Elmentem zuhanyozni aztán én is lefeküdtem a vendégszobába.
Aludni nem tudtam, csak forgolódtam. Hajnalban sms jelzésre ijedtem fel.
Bea akar beszélni velem sürgősen. Az udvarra mentem felhívni.
