Bárhova el

⚜️ 44. ⚜️

Állva egy üres lakás előszobájában, zokogva veszekedve.

- Hagyd hogy végre valaki megadjon neked mindent. Hagyd, hogy szeresselek. Kérlek. - nézett a szemembe.

- Félek. - könnyeim marták az arcom - Körülöttem mindig minden rosszul alakult. 

- Ez nem fog! Amíg a szívem utolsót nem dobbanja én melletted maradok. - törölt le néhány könnycseppet. - Bízz bennem.

- Bízom benned. - motyogtam.

Minden porcikám érte kiállt még ha az eszem az ellenkezőjét is akarja. Megcsókoltam.

Egy csók ami mindent magába foglal.

- Annyira szeretném elhinni hogy mindez valóságos, ilyen tökéletes lehet.

- Ha ezt csinálom... - csúsztatta pólóm alá a kezét egészen fel a mellemig. - Mennyire érzed valóságosnak?

- Hmmm annyira nem. - mosolyodtam el.

- Valóban? - tépte szét a felsőm majd keze helyét ajkai vették át - Na és így? - nézett fel.

- Talán egy picit. - csókoltam a nyakát.

Folytatta, csókjaival lentebb és lentebb haladt közben megszabadított minden ruhámtól.

- Na és most? - a kérdés után végig nyalt.

Hangosan felnyögtem. Elégedetten mosolygott ezen.

- Őrülten szerelmes vagyok beléd Mia. - nézett végig újra és újra rajtam.

Ahogy belém vezette magát körmöm a hátába fúrtam.
Szusszanásnyi időt nem hagyva mozgott bennem folytatva ezt mindaddig míg remegve el nem élveztünk.

Lihegve dőlt a mellkasomra.

- Ez elég valóságos volt? - kérdezte fújtatva.

- Ühüm. - csókoltam meg - Már csak egyetlen kérdésem lenne. - bújtam ki alóla.

- Mégpedig?

Át fordulva nézett utánam.

- Ezekben vajon hány valóságos ember láthatja majd ezt itt? - mutattam magamra.

- Rajtam kívül senki sem. - mondta nagyon lassan. 

- Akkor hozz egy ruhát nekem.

- Nekem így is jó vagy. - ajkát nyalva simított végig az oldalamon.

Finoman csókolt.

- Megyek. Nem tudom meddig tudok ellenállni a kísértésnek.

- Kísértés? Mégis milyen?

Tettem a tudatlant miközben ajkaim kínzó lassúságú csókokkal borították a nyakát.

- Mia... - nyögés hagyta el a száját.

- Ha inkább elmennél ...

Mielőtt kimondtam volna csókkal folytotta belém a szót.

- Elakarok menni - mondta teljes komolysággal - De benned. - mosolyodott el majd vadul csókolt.

Egy szusszanás erejéig megszakította a csókunkat. Kihasználva az alkalmat fordítottam a helyzetünkön. Ezzel megleptem.

- Ahhhh. - nyögött fel ahogy csípőből mozogtam rajta.

- Mondtál valamit? - elégedetten mosolyogtam.

- Igen. - ült fel velem az ölében - Hogy kibaszott jó vagy.

- Te váltod ki belőlem.

- Kíváncsi lennék mit tudok még. - fordított a helyzetünkön.

- Derítsd ki.

Hangom vággyal teli. Minden pillanatban jobban és jobban vágyom rá.

- Te kis tehetetlen. - húzott csókba.

- Ha ellenedre vahhh. - egy erősebb mozdulattal válaszolt.

- Ha lehetne minden percben veled lennék, benned.

Gyors tempót diktált, levegő után kapkodva már már sikolyba fulladt nyögésekkel élveztem el.

- Hihetetlen vagy. - lihegte rám dőlve.

Miután normalizálódott a légzésünk ő elment ruhát venni. Ez alatt én a házat jártam körbe.

- Tetszik? - szólalt meg mögülem ami miatt rettenetesen megijedtem.