Bárhova el

⚜️ 50. ⚜️

Meglepett, hogy ébren várt. Csak a haza érkezésem után jött rá, nem a veszekedés volt a fő problémám.

Addig mondta, addig jött míg el nem fogadtam a bocsánatkérést.

- Szeretlek Mia. - ölelt szorosan.

Ezután jobban odafigyelt rám és arra is, hogy időben haza érjen. 

1 hónappal később

Az idő rohamosan telt, a terem olyan jól megy, amire évek múlva sem számítottunk. Az iskolai eredményeim jók és végre a házba is beköltözhettünk.

Bence apukája és a brigádja vállalták a munkát és olyan gyorsan dolgoztak, hogy ámulok és bámulok.
Az eredmény pedig csodálatos.

Suli után minden másnap én vagyok a teremben, ezalatt Márk is tanul ahogy ígérte ő is befejezi a sulit.

Ma éppen idehaza várom, meleg étellel, megterített asztallal. A kedvencét csináltam. Kacsacomb, párolt lilakáposztával és hagymáskrumplival.

- Baba kések. Beállt a forgalom, talán baleset lehet. - hadarta el a telefonba.

- Rendben, légy óvatos.

A kanapén ülve folytattuk a beszélgetést.

- Mi lesz a vacsora? Farkas éhes vagyok.

Ezen a mondaton elnevettem magam. Mindig éhes.

- A kedvenc... - megálltam egy pillanatra.

Zajt hallottam a bejárat felől.

- Nem azt mondtad, hogy késel? - kérdeztem. 

- De igen, 20 perce a körúton állok a dugóban.

- Márk valaki babrál a zárral. - megijedtem.

- Kiabálj nekem, mintha otthon lennék.

- De...

- Csak csináld! - szakított félbe.

Tettem amit mondott.

- Kicsim letudnál jönni?

- Ezaz. Sietek baba. - próbált nyugtatni.

Kintről hallatszott sutyorgás. Két férfi hang.

- Azt mondtad csak a csaj lesz itthon. - mondta az egyikük.

- Tudják, hogy nem vagy itthon. - súgtam a telefonba.

Rettenetesen féltem.

- Mindjárt ott van Geri.

Alighogy kimondta kopogott is.

- Mia én vagyok. - szólt be.

Beengedtem.

- Elmentek? - kérdeztem vissza zárva az ajtót.

- Nincs itt senki. Láttad őket? Hogy néztek ki?

Csak ráztam a fejem nemlegesen.

- Ki megyek körülnézek.

Nem örültem, hogy egyedül maradok.

Percekig kint volt lámpával mászkált.
Márk olyan fékcsikorgással állt meg a felhajtón, hogy arra biztosan az egész utca felijedt.

- Mia! - verte az ajtót.

Ahogy kinyitottam szorosan ölelt.

- Nagyon féltem. - súgtam erős karjai közé bújva. 

- Már itt vagyok.

Időközben Geri is vissza jött. 

- Van valami? - kérdezte tőle. 

-Semmi.

- Maradsz vacsorára? - kérdeztem tőle még egy terítékkel a kezemben.

- Köszönöm, de nem. Inkább körbenézek a környező utcákban, hátha látok valami gyanúsat.

- Köszönjük. - kísérte ajtóig Márk. 

Geri haza ment, mi pedig leültünk enni.
Bár próbálta leplezni, láttam mennyire ideges, agyal azon vajon kik lehettek.

- Isteni ez a kacsa.  - szól két falat között. 

- Örülök, hogy ízlik.

- Reggel én viszlek suliba.

Csak bólintva jeleztem, hogy tudomásul vettem.

A vacsora végeztével elpakoltam a maradékot és el is mosogattam, ő ezalatt Gerivel beszélt. 

- Semmi. Senki semmit nem látott. - dühöngött - Hihetetlen.

- Pihenjünk. - húztam a háló felé.

Választott filmet, amit összebújva néztünk egy ideig mígnem mindketten elaludtunk.