Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A mosdóban történtek után ettünk majd a terem nyitás teendőibe vetettük magunk.
- Engem ezekkel kitehetnél a háznál. - emelte meg a szatyrokat.
- Hogy újra képekkel bombázz?! - mondtam olyan közel hajolva hozzá, hogy ajkaink össze érjenek.
- Annyira nem szenvedtél miattuk.
Kacér mosollyal állt ugyan olyan közel.
- Ha így nézel...
- Akkor? - húzott tovább.
- Besétálok veled a legközelebbi próbafülkébe és megismétlem azt ami a mosdóban történt. - súgtam a fülébe.
- Csak mondod. - válasza után a nyakam csókolta.
Húzza az agyam. Tudja, hogy ezzel mennyire fel tud izgatni.
- Valóban?
A kérdés után derekát karolva húztam be egy üzletbe.
- Csak mondom? - csókoltam meg a fülke ajtaját nyitva.
Egy pillanatig sem vártam felkaptam és belé vezettem magam. Az hirtelen érzés hatására felsikoltott.
- Shhh. Valaki meghallja.
- Tényleg? - játszott tovább.
Nem érdekelt a lebukás veszélye. Gyors tempót diktáltam. Nyögései hangját csókkal tompítottam volna. Lábát a derekam köré fonva tartotta magát ezzel engem is nyögésre késztetett.
- Shhh. Még meghallják. - pimaszul mosolygott.
- Ühmmm. - mormogtam.
Így folytatva juttattam a csúcsig.
- Csak mondtam? - kérdeztem lihegve a nyakába borulva.
- Elhitted, hogy nem hiszem el?
Most megvilágosodtam.
- Szóval erre ment ki a játék?
- Ezt már sohasem derítjük ki. - mondta majd elhagyta a fülkét.
