⚜️ 33. ⚜️

10 1 0
                                    

Nehezen indult a mai nap, nem volt kedvem az újabb ócsároláshoz, hallgatni ahogy rólam beszélnek

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nehezen indult a mai nap, nem volt kedvem az újabb ócsároláshoz, hallgatni ahogy rólam beszélnek. Mégis elindultam.

- Boldog Névnapot Mia. - jött oda Adél ami teljesen megdöbbentett.

Eddig ő is azokkal volt akik fűt fát aggattak rám.

- Köszönöm. - mentem volna tovább.

- Ne haragudj. Tévesen ítéltelek meg.

- Tessék?! - nem hittem a fülemnek.

- Nagyon sajnálom, hogy bántottalak, Vivien nagyon könnyen manipulál mindenkit bele értve engem is.

Nem igazán tértem magamhoz.

- Tegnap láttalak azzal a nénivel.

Épp a könyvtárból sétáltam vissza, egy néni feküdt a járdán. Elesett, nem tudott felkelni. Segítettem neki majd haza kísértem.

- Bárki megtette volna.

- Sajnos nem mindenki ilyen segítőkész. - mondta - Örülnék ha jóban lehetnénk.

Közben be jött a tanár és elkezdte az órát.

- Mia gyere felelni. - szólt miután a többieknek kiadta a feladatot.

Ez a tanár valamiért kispécizett magának. Minden túlzás nélkül az összes órán engem feleltet.
Adél közeledését nem vettem komolyan, azt gondoltam ez valami szivatás lesz, de minden szünetben ott volt, beszélgetett. Vivien és a brigádja már rá is olyan undorral néztek amilyennel rám.

- Csak azért mert velem beszélsz gyűlölni kezdtek téged is? - kérdeztem a mellettem álló lányt.

- Igen. Plusz mert elmondtam, hogy szerintem ok nélkül savaznak.

- Tényleg? - ezen még inkább meglepődtem - Köszönöm.

A következő óránk elmaradna de mivel lesz utána még így bent kell maradnunk, Adél mellém ült. A beszélgetést kopogás zavarta meg.
Az ajtóban egy órás rózsa csokorral a kezében lépett be egy srác.

- Mia Cartert keresem. - mondta hangosan.

Adélra néztem majd felállva jeleztem, hogy én vagyok.

- Itt írd alá. Köszönöm. - ezzel át adta a csokrot és távozott.

- Gyönyörű. Van benne levél is. - mutatott a csokorba tűzött kis borítékra.

Könnyen szöktek a szemembe ahogy olvastam.

- Márk küldte. - motyogtam.

Ezek után egyre többet beszéltünk. Úgy érzem igaz barátnőre találtam benne.

A szünetben azonnal hívtam Márkot, hogy megköszönjem a virágot.
Kicsit beszélgettünk, Ernő is felköszöntött. Mondta hogy este szórakozni mennek majd le kellett tennem mert becsengettek.

- Nagyon helyes fiú. - lépett mellénk Vivien - Csak tudnám mit eszik rajtad.

- Hát valószínű nem a vakolatot amit rólad lehetne. - szóltam vissza.

Kezdtem besokalni.

Adél elzavarta Vivient mielőtt válaszolt volna.

- Ne törődj vele! - fordult felém - Direkt csinálja. Látta hogy jelentkeztél a versenyre. Ő is , de érzi hogy ellened nem sok esélye lesz ezért ki akar záratni.

- Hát ezt az örömöt nem adom meg neki. - igyekeztem innentől semmibe se venni ha bármit mondott ami be kell vallanom nagyon nehéz volt.

Mindezekről Márknak semmit nem mondtam.
Bár azt mondta bulizni mennek szinte óránként írt üzenetet.

Ezután félre tettem a telefont és tanultam

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Ezután félre tettem a telefont és tanultam. Meg akartam várni míg hív ezért olyan anyagokat is át néztem amiket holnap nem kérnek. Neki álltam egy beadandónak is amibe végül bele aludtam.

A telefon csörgésre ijedtem fel.

- Haza értem. Aludtál? - szólt bele.

- Tanultam ... Egy darabig, aztán bele aludtam.

- Én maradtam de már bánom.

- Baj van? - rögtön felébredtem.

- Nem fogsz örülni. - kezdte.

Egyre idegesebb lettem.

Bárhova elWhere stories live. Discover now