Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amikor Geri hívott azonnal indultam. Nem mondott semmit és ez nagyon idegesített.
Álmomban sem gondoltam arra ami fogadott amikor beléptem a házba. Mia szét tépett ruhadarabjai mindenütt. Ő a kanapén ülve, betakarva zokog, arca véres. Geri előtte térdelt kérdezgette de választ semmire nem kapott.
A következő pillanatban rendőrök és mentősök leptek el mindent. A földön fekvő alakot elvezették. Miát a mentőkocsiba tették és elindultak vele.
Fel sem fogtam mi zajlik körülöttem. Őrjöngtem, hogy nem mehettem vele.
- Gyere kocsival utánuk megyünk. - húzott el Geri a mentő mellől.
- Mi a franc történt? - kérdeztem a beülve.
- Amikor ide értem sikoltozott, az az alak rajta volt a kanapén. Mia majdnem meztelen próbált küzdeni ellene.
Ököllel az autó belsejét püföltem.
- Azt hiszem időben érkeztem. Talán nem sikerült az amit akart.
Gyűlölöm magam amiért azt mondtam menjen haza.
- Megölöm ... a saját kezemmel fogom megölni.
- Te azzal törődj, hogy Mia mielőbb elfeljtse ezt.
Megérkeztünk a kórházhoz.
- Nem fogod lekésni a gépet? - kérdeztem mikor mögöttem indult az épület felé
- Most nem mehetek el.
A folyosón járkáltam. Őrjítő ez a tudatlanság.
- Mia hozzátartozói? - jött ki az orvos.
- Igen.
- Egyikük bemehet hozzá, alszik. Sokkos állapotban volt . Nyugtatót kapott.
- Menj csak itt várok. - mondta Geri és leült a padra.
Belépve megláttam őt, csupa sebes arccal.
- Szerelmem. Elmondhatatlanul sajnálom...Ha nem küldelek el ez nem történik meg. - fogtam a kezét miközben beszéltem hozzá.
Órák teltek el. Geri bejöhetett párszor rövid időre.
- Ha megtörtént ha nem...Ezt baromira nem lesz egyszerű feldogolznia. - szólalt meg hosszas csend után.
- De azt mondtad... - belegondolni is rémes.
- Nem tudom biztosra!
- Mindent megfogok tenni, hogy átsegítsem ezen.
Geri elment a teremhez zárni én bent maradtam.
Halk nyöszörgést hallottam.
- Baba. - simogattam az arcát.
Nyitogatta a szemét.
- Márk? - hangja alig hallgató.
- Itt vagyok. - pusziltam a kezét közben a nővért hívtam, hogy beküldje az orvost.
Két perccen belül meg is érkezett.
- Mia. Hogy érzi magát? Érez fájdalmat?
Nem szólalt meg. Csak nézett maga elé.
- Biztonságban van. Muszáj tudnom, ha fáj valamie.
A doki kérésre ki kellett jönnöm a szobából.
- Miért nem lehetek bent?! Mellette akarok lenni. ‐ dühöngtem.
- Teso van valami? - ért vissza Geri.
- Felébredt, bent van az orvos.
Próbált nyugtatni, nem sok sikerrel. Míg várakoztunk elmondta, hogy vissza mondta a munkát és itt marad.
- Már csak azt kellene tudnom hova megyek ezután ... felmondtam a lakást és az itteni munkám. - sóhajtott - De megoldom.
- Munkád lesz a teremben ha megfelel. És hozzánk jöhetsz lakni van üres szobánk. - ajánlottam fel.
- Ezt nem fogadhatom el.
- Dehogynem! - ha nem ér oda időben... megmentette Miát ezért örökké hálás leszek neki.
- A nővér elkiséri egy nőgyógyászati vizsgálatra. Ha negatív haza mehetnek. Súlyos sérüléseket nem szenvedett el. A lelki traumára csak az idő a gyógyír. A szükséges jogi lépéseket megtettük.
- Köszönjük. - nyökögtem ki.
- Mia lehet nem akar majd a házban lenni. - mondta Geri vissza ülve a székre.
- Akkor hotelbe megyünk. Ha kell másik lakást veszek. - ültem mellé.
Közben a nővér karolva ki sétált Miával.
- Itt leszünk baba. - pusziltam a homlokát majd végig néztem ahogy elvezetik.
