⚜️ 34. ⚜️

10 1 0
                                    

A buli jól indult, majd Mia elköszönt, kérte  hívjam mikor haza értem

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

A buli jól indult, majd Mia elköszönt, kérte  hívjam mikor haza értem. Akkor még nem gondoltam hogy ilyen sokáig maradok. Igazából nem is maradtam...

- Elmondod végre? - hallottam idegességet a hangjában.

- Megjelent valaki ... Provokált...

- Könyörgöm ne fel mondatokat mondj az istenért!

- Fülöp volt.

- Mond hogy nem csináltál hülyeséget?!

Bár mondhatnám.

- Mia...olyan dolgokkal állt belém. - magyarázkodtam.

- Mit csináltál?!

- Amit már nagyon rég meg kellett volna... jól össze vertem. Meg érdemelte.

Most is feldühít amiket mondott.

- Megígérted, hogy nem csinálsz butaságot.

- Azt is mond el hogy most hoztalak ki a rendőrségről. - szólt bele apám.

- Nem fogom hagyni, hogy így beszéljen rólad! Ha kell börtönbe megyek de ezt nem hagyom. - vágtam közbe.

- Tessék?! - ha eddig nem lett volna dühös most tuti.

- A többit rátok bízom. Alszom, mert mindjárt mehetek dolgozni. - köszönt el apám.

- Ez komoly? - kérdezett vissza Mia.

Bólintottam.

- Ha érdekel nem halt meg. Sajnos. - tettem hozzá halkabban az utolsó szót.

- Nem érdekel mi van vele engem egyedül te érdekelsz! Hogy ne csinálj baromságot.

- Mia sajnálom de ha hallottad volna...

- Hallgatom mondjad. Mivel tudott felhúzni annyira, hogy eldobjad a nekem tett ígéreted?!

Most nagyon nagyot csalódott bennem.

- Elkezdett lökdösni, ha arrébb mentem jött utánam. Hiába szóltam normális hangon vagy durván akkor is folytatta. Majd bele vett téged, merre vagy jaa hát dobtál egy iskola miatt. Ezt többször több formában. Itt még igazán tartottam magam. De mikor már azt ecsetelte, hogy utánad megy, mit tesz veled, hogy fog veled együtt lenni. Elborult az agyam.

Mondtam el mindent úgy ahogyan volt.
Mia sóhajtozott.

- Soha egy ujjal sem érhetne hozzám ezt te is tudod.

- Ahogy beszélt nem kérte volna az engedélyed.

Nyakamon az erek most is pattanásig feszülnek ahogy az elhangzott mondatokra gondolok.

- Tudom, mit ígértem de ha rólad van szó most is ugyan így tennék.

- Mit mondtak a rendőrségen?

- Csak akkor lesz bármi ha feljelentést tesz. Azért vittek be mert akkor is mentem volna neki amikor már ők fogtak le. - válaszoltam - Nagyon haragszol?

- Dühös vagyok...magamra. Ha ott maradok nem történik ilyen.

- Engem büntess ne magad. Én csináltam. - tudom, hogy mennyire tudja magát emészteni.

Nem szólt csak csendben nézett a telefonon keresztül.

- Baba.

- Most lefekszem. Később beszélünk. - szólt közbe.

- Jó, rendben. Szeretlek.

- Én is téged. - puszit küldött majd letette.

Rossz volt így látni. A tudat, hogy csalódást okoztam marta a lelkem. Azt mégsem bánom, hogy el láttam a baját annak a baromnak.

Már elmúlt hajnali négy óra is mikor elfeküdtem. Sokáig forgolódtam mire el tudtam aludni. Sokat azonban nem alhattam, hétkor apám keltett két fedő együttes csengésével.

- Gyerünk felkelni. - kapcsolta rám a villanyt.

-  Viccelsz ugye? - akadtam ki.

- Túl sok felesleges erő van benned megyünk kiadjuk. - mondta gúnyos hangon hagyta el a száját - Ne merészelj vissza aludni! - szólt vissza kifelé menet.

Hát ez remek. Más sem hiányzik csak az ő traktálása. 

Bárhova elWhere stories live. Discover now