Az első tanítási nap. Nehezemre esett felkelni és elindulni, de apám az ajtó előtt dübögött biztosítva, hogy ne aludjak vissza.
- Ne vágj már ilyen savanyú képet. - szólt mikor kimentem.
- Oké...Majd megpróbálok.
Nem voltam vevő a piszkálódására. Gyors zuhany után össze kaptam két füzetet és tollat majd a konyhában ülve egy kávét ittam.
- Elvigyelek? - kérdezte - Hamár a buszt lekésted. - tette hozzá.
- Kocsival terveztem menni.
- Úgy tudom még tart a büntetésed... - mosolygott gonoszan.
- Ugye most csak viccelsz?!
Ez a nap nem is indulhatna jobban.
- Mehetsz autóval de több életkedvet kérek.
- Kösz. - elvettem a kulcsot aztán indultam is.
Mia már korán sms-t küldött, amit csak most néztem meg.
~ Jó reggelt. Legyen szép napod. Szeretlek! ~
Ez valamivel feldobta a kedvem.
Az iskola nekem is új és idegen a legtöbb osztálytárs, de sikerült hamar össze haverkodni egy sráccal.
- Milán! Ne az órán folytassa le a magán jellegű beszélgetéseit. Tessék figyelni!
- Nem tudom ki az a Milán, de szólók neki. - nevetett.
Ez és a többi hasonló poénja jobb kedvre derített. Amennyire nem volt kedvem ehhez ma annyira jó lett végül. Este örömmel meséltem el Miának.
- Jó hallani, hogy jobb a kedved.
- Egy kicsit jobban is érzem magam. De sokkal jobb lenne ha itt lennél velem.
- Annak én is örülnék.
Sikerült ma is hajnalig beszélgetnünk.
A napok szorgosan teltek, most már egy hónapja, hogy Mia elment. Bár jobb kedvem van, nem zárkózom be és látszólag jól el vagyok a hiánya így is emészt. Amire a mai nap egy kicsit még jobban rá tesz, ugyanis ma van Mia névnapja.
~ Boldog névnapot szerelmem! ~ küldtem sms-t
- Mi van veled ma? Olyan lelombozott vagy. - kérdezte Miló - Összevesztetek talán?
- Nem, semmi ilyen. Névnapja van.
- Oooo tesó.
Együtt ötleteltünk, hogy köszönthetném fel valami ajándékkal is.
- Küldess neki virágot, ember hogy nem jutott eszünkbe?!
- A legegyszerűbb megoldás miért is jutott volna elsőre eszünkbe. - nevettem a nyomoromon.
Szünetben telefonálgattam párat míg sikerült elintéznem.
- Siker? - kérdezte Miló és Beni szinte egyszerre.
Csak bólintottam mert bejött a tanár.
Egész órán feleltetett, két ember kivételével mindenki sorra került. Én is. Sikerült egy hármast kicsikarni magamból.
- Este nem megyünk el abba a buliba? - mutatott egy plakátot Miló.
- Nem tudom, nektek van kedvetek? - kérdezett vissza Beni.
- Rá férne. - mutatott rám Miló.
- Hahah. Áldozzátok fel magatokat miattam. - nevettem el magam.
Abban maradtunk, hogy megyünk úgyhogy haza érve be is jelentettem apámnak.
- Jó, de ésszel! - kezdte a szokásos szöveget - Ha iszol...
- Ha iszom nem vezetek, tudooom. Már ezerszer hallottam. - szakítottam félbe.
- Más is ... - mondta majd hirtelen elhallgatott.
- Nem tervezek inni, de nem megyek autóval. - öleltem át.
Tudom, hogy minden egyes ilyen alkalommal felszakadnak a sebek.
- Hívjuk fel Miát. - dobtam be az ötlet.
Ahogy ezt kimondtam megcsörrent a mobilom. Videóhívásban Mia.
- Baba. - vettem fel - Épp most akartunk hívni. - mutattam bele apát is.
- Sziasztok!
- Nagyon boldog névnapot kívánok neked! - köszöntötte fel apa.
- Köszönöm szépen. Neked is a virágot. Gyönyörű.
- Örülök, hogy tetszik.
- Behozták órára. Mindenkinek le esett az álla. - mesélte nagy örömmel.
Beavattam az esti tervekbe, majd elköszönt mert mennie kellett órára.
- Ilyenkor órára? - nézett kérdőn apám.
- Vannak napok mikor este hatig órája van. - magyaráztam aztán felmentem készülődni.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Bárhova el
RomanceAzt érzem el kell mennem, hogy bárhol jobb lehet mint idehaza. Ezért is jelentkeztem a lehető legtávolabbi iskolákba. Így indult hát a kalandom.