Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Feszültségem tovább fokozta a ház munkálatok állása. Nem kezdtek hozzá lassan egy hónapja, őrült dühös voltam. Amit megint Mián vezettem le.
Ahogy elviharzott minden szavam megbántam. Hivogattam de mindhiába. Nem vette fel.
Amikor apám megjelent azonnal látta rajtam, hogy probléma van.
- Mia? - nézett körbe a szobában.
Elmondtam mi történt.
- Vagy százszor hívtam...
- Beszélek vele. - vette magához a telefonját.
Ő sem aratott túl nagy sikert.
Legszívesebben szét vertem volna a szobát.
" Velem van. " - jött SMS Annától.
Azonnal hívtam a számot. Kisvártatva felvette.
- Hol vagytok? Oda megyek. - hadartam.
- Csak azért írtam, hogy tudd velem van. Ha megnyugszik úgyis haza megy.
- Ne csináld kérlek! Tudnom kell. Beszélni akarok vele.
Erre már nem kaptam választ, letette.
Szét tudtam volna zúzni mindent ami az utamba került, de vissza fogtam magam.
Az órák szaporán teltek már hajnalodott. Aludni ha akartam volna sem tudtam volna így ébren ülve vártam. Apa is hívott az éjszaka kétszer, tudni akarta haza jött e. Nem sokkal azután, hogy letette az ajtó zárja kattant és belépett Mia.
Meglepett arccal nézett rám.
- Azt hittem rég alszol. - motyogta miközben letette kulcsait a komódra.
Eddig bírtam várni. Mellé lépve szoros ölelésbe húztam.
- Megbeszélhetnénk? - néztem a szemébe.
- Márk...- került volna ki.
- Kérlek! - húztam vissza - Tudom hülye voltam, de te vagy a legfontosabb számomra.
- Valóban? - tekintete megváltozott.
- Igen.
- Akkor, hogy lehet az, hogy a meghallgatáson nem voltál jelen?!
Ahogy kimondta megvilágosodtam. Elfelejtettem. Én barom.
Mia kikerülve a fürdőbe zárkózott.
Eddig is ostoroztam magam, most azonban még jobban bűntudatom van. Tudom mennyire, fontos volt számára.
Megvártam míg kijön.
- Állj meg kérlek.
Törölközőbe csavarva lépett ki, ment is volna tovább ha nem állom útját.
- Fáradt vagyok, szeretnék lepihenni.
- Sajnálom baba. Nem fér a fejembe hogy felejthettem el. - fordítottam magam felé az arcát - Rettenetesen sajnálom. - csókoltam meg - Bár vissza csinálhatnám.
- De nem tudod...ahogy én sem. ‐ tette hozzá halkan.
Nem értettem neki miért kellene de hamar világossá vált.
- Nem álltam ki. - ettől még rosszabbul éreztem magam.
- Mert nem voltam ott?
Próbáltam olvasni a szemében.
- Minden ilyen helyzetben eltervezek fejben valamit. Fix pontokra építkezem. Ahogy egy ház építésénél is megvannak az alapok úgy ennél is. - motyogta könnyeivel küszködve - Te voltál az alap.
Kikerült majd ott hagyott.
Gyors zuhanyt vettem, ezalatt igyekeztem összeszedni a gondolataim.
Mia az ágyban feküdt, fal felé fordulva teljesen kihúzódva az ágy szélére.
- Hazudnék ha azt mondanám nem tudtam mennyire fontos ez neked.
- Felesleges erről beszélni. Nem teljesítettem ezáltal nem is kerülhetek be a következő évben ösztöndíjjal. - ki akart menni.
- Ösztöndíj ide vagy oda...te ebben az iskolában maradsz amíg meg nem szerzed a bizonyítványt - magamhoz húzva a szemébe néztem.
