Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Nem ilyen célokkal indultam az évnek. Mindig meghúztam magam, csendben a többiek mellett. S bár Mia sohasem volt közömbös nekem nem léptem egészen mostanáig.
A próbák, a közelsége csak egyre erősebbé tette az érzésiem. Bele szerettem és ezen nem változtathat semmi. Még az sem, hogy Los Angelesbe megy tovább tanulni.
- Minden érzésem, vágyam ellenére sem tehetem ezt veled! Menned kell az utadon, nem engem követned. - motyogta sírva elválasztva ajkaink.
- Ezt majd én eldöntöm.
Nemlegesen rázta a fejét zokogva.
- Nem lehet. - kiszállt a kocsiból és berohant.
Mondhat bármit nem hagyom veszni ami köztünk van. Utána mentem de az édesanyja kérte, hogy jöjjek el.
- Beszélek vele, de most el kell menned. - csukta rám az ajtót.
Bea...ő talán segíthet nekem. El is indultam, hogy megkeressem. Épp Zolival volt a pubban.
- Mia? Azt mondta eljön.
- Azt kérte vigyem haza...Hozzád jöttem... A segítséged szeretném kérni.
Zoli magunkra hagyva elment még italért.
- Mit tehetnék? Mia makacs. Nem fog itt maradni, a szülei miatt. Ha tudnád mi zajlik ott, te sem marasztalnád.
- Én nem kértem, hogy itt maradjon. Bele szerettem, tudom, hogy ő is így érez mégis inkább eltaszít csak mert elmegy.
Mondtam, hogy halasztok és utána megyek, át jelentkezem abba az iskolába de hallani sem akar róla. - magyaráztam el neki mindent.
- Nyáron még itt lesz. Egy szállodában fog dolgozni. De már így is túl sokat mondtam el.
Ekkor ért vissza Zoli. Tekintetében láttam nem tetszett, hogy még mindig ott vagyok. Inkább távoztam, már többet tudok mint ezelőtt.
A napok szorgosan teltek, hívtam, írtam kerestem náluk de nem értem utol. Hetek teltek el a bál óta, akkor láttam őt utoljára. Újra Beához fordultam segítségért.
- Márk...tudod, hogy nem tehetek semmit.
- Csak annyit árulj el hol találom meg. Muszáj látnom. - könyörögtem.
- Az Alexandrában dolgozik. Kivéve kedden és szerdán délelőtt.
Örömömben átöleltem majd indultam. A hotel néhány óra autóútra van, foglaltam szobát anyám nevére. Pakoltam magamnak néhány dolgot aztán el is indultam, hogy elfoglaljam a szobát.
Minden zökkenőmentesen zajlott. A 207-es szobát kaptam, hosszú folyosókon vezetett idáig az út csak őt kerestem a szememmel.
- Takarítást tud kérni minden nap reggel 9-ig, a telefonon tud rendelni szobaszervízt.
Megköszöntem az információt majd magamra hagyott. A szoba hatalmas franciaággyal ellátott partra néző ablakkal és óriási fürdőszobával. Kár, hogy egyedül érkeztem. Vacsorára a szálloda éttermébe mentem, svédasztal telis-tele gusztusos ételekkel. Míg mindenki a kaják között válogatott én a jelen lévő személyzetet fürkésztem, őt kerestem mindenütt. Hiába.
Még este kitettem a táblát, bár igazából nem volt szükség takarításra. Korán keltem egy gyors edzés után zuhanyoztam mikor halottam nyílni az ajtót.
- Takarítás. - hallottam ismerős hangot.
Tudtam, hogy ő az. Nem lehet más.
Kapkodásomban levertem a polcról a tusfürdőm, törölközőt tekertem a derekamra.
- Vissza jövök ha most nem aktuális. - már az ajtóban állt mikor kiléptem.
- Maradj. - ahogy megszólaltam hátra fordult.
Szemei könnyekkel teltek meg.
- Te mit keresel itt?!
- Hát nem pihenni jöttem. Miattad vagyok itt. - közelebb lépve megfogtam a kezét.
- Bea mondta, igaz? Sosem tudja tartani a száját.
- Ne okold őt, én nem hagytam békén míg nem adott választ.
Ki akart menni, de vissza húztam.
- Márk, ne nehezítsd kérlek.
- Érzed ezt? - kezét a mellkasomra szorítottam - Csak miattad ver ilyen hevesen.
Némán zokogott.
- Nem kérem, hogy maradj itt. - emeltem magamra a tekintetét - Csak annyit kérek ne dobjuk el ezt ami kettőnk közt van. Mert van, te is tudod.
- Több ezer kilométerre leszek tőled. Ez így nem működhet.
- Ér annyit, hogy megpróbáljuk. Ha nem megy elfogadom, és beletörődőm. - erősködtem.
