Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem hagytam, hogy ide jöjjön. Bár haragudtam rá ezt nem itt kell megbeszéljük. Már másnap délután haza mehettem. Mikor ezt megtudtam azonnal írtam neki.
Kilépve a szállodából megláttam egy szál rózsával a kezében.
- Sajnálom. - mondta mikor elé értem.
Nem számítottam rá, hogy itt lesz. Megöleltem.
- Most meddig vagy szabad? - kérdezte.
- A héten már nem jövök. - tekintve, hogy kedd van ez elég hosszú idő.
Elmondta, hogy az anyukája szeretné ha pár napot ott töltenénk. Ellenvetésem nem volt, bár eléggé aggódtam, nem tudtam mit fog szólni hozzám.
- Felőlem rendben van.
Ezzel el is indultunk haza, össze szedtünk néhány dolgot majd miután elköszöntünk Ernőtől el is indultunk. Alig egy órát utaztunk. Márk milliószor kért bocsánatot, mesélt az anyukájáról csupa jó dolgokat. Egy nagy ház előtt állt meg, gyönyörű fehér kerítés, katalógusba illő kerttel. Még ki sem szálltunk rohant felénk.
- De jó, hogy eljöttetek. - ölelte meg fiát majd engem is.
- Anya, ő itt Mia. - mutatott be.
- Szia. Melinda. Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek. Sokat hallottam rólad.
- Valóban? - néztem Márkra aki csak legyintett.
- Túloz. - mondta majd átkarolva vezetett be.
Belépve megcsapott a levendula illat.
- Nagyon szép ház. - mondtam miután Márk mindent megmutatott.
- Köszönöm, sokat dolgoztam vele, de így olyan amilyen az álmaimban volt.
A teraszon ültünk le. Melinda finom limonádét készített nekünk.
- Tudnod kell, hogy mindent elmondott veled kapcsolatban és szeretném ha tudnád, hogy nem ítéllek el az alapján ami a családoddal történt.
- Köszönöm. - makogtam.
Hosszasan beszélgettünk, Melinda valóban nagyon kedves volt így hamar sikerült feloldódnom.
- Vacsorára készítek rakott brokkolit, te szereted Mia? - kérdezte.
- Nem vagyok válogatós.
- Istenien csinálja majd meglátod. - ölelt át hátulról Márk.
Ezután Melinda elvonult a konyhába.
- Minden oké? - fürkészte a tekintetem.
- Igen.
Megnyugvás ült az arcára. Közelebb lépve a szememről a számra nézett. Ajkai olyan közel voltak az enyémhez, hogy már éreztem a forró puhaságot amikor megszólalt a telefonja. El lépett, a kijelzőre pillantott.
- Ezt fel kell vennem. Rögtön jövök. - vonult ki.
Nem akartam ott álldogálni egy magam így bementem Melindához a konyhába.
- Tudok segíteni valamit?
Meglepődött.
- Ha van kedved. Előkészítheted a brokkolit. - közben kést és deszkát tett elém - Márk ?
- Valaki hívta telefonon.
A szemét forgatta.
- A fiam és a fontos hívásai...
- Remélem most nem lép le. - szaladt ki a számon.
- Le szokott?
- Múltkor az étteremből is. Felállt és ott hagyott Ernővel.
Rosszallón ingatta a fejét.
- Sok olyan dolga van amit nem értek, nem mondja el.
- Nekem sem. De én mondjak el mindent. - válaszoltam.
Annyira jól esett beszélni vele, nem csak Márkról hanem mindenről. A beszélgetés közben azért járt a kezünk is és elkészült a vacsora.
- Megterítek. - jött a végére Márk - Jó így látni titeket. - mosolygott.
- Mia nagyon klassz csaj, ne rontsd el!
Jól esett amit mondott.
A vacsora valóban nagyon finom volt.
- Az egyik ovisom anyukája hív, ez lehet hosszú lesz. - állt fel az asztaltól Melinda.
Közösen álltunk neki lepakolni az asztalt. Az utolsó tányérokat vittem a konyhába, majd neki is láttam elmosogatni.
- Te mit csinálsz? - mögém lépett, szorosan átkarolt.
- Öhm...kávét főzök. - nevettem el magam.
- Az a gép pont erre van. - mutatott mellém.
Megvontam a vállam folytatva a mosogatást.
- Segítek. - kezem fogva követte a mozdulataim.
- Inkább ezzel segíts. - adtam a törölgető ruhát a kezébe.
