Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az este Adél eléggé leitta magát. Nagy nehezen sikerült fel vonszolnom őt kellemetlen meglepetésre ébredtünk. A recepciós kopogott.
- Sajnálattal közlöm, el kell hagyják a szobát. Duplázott foglalás miatt.
- Tessék? - értetlenül néztünk rá.
- Az igazgató engesztelésül ad önöknek egy 2 főre szóló 3 nap 2 éjszakás teljes ellátással járó kupont.
- Ez azt jelenti, hogy most el kell mennünk?
- Sajnos igen. - válaszolt.
Összecsomagoltunk, majd a csomagokkal együtt lementünk reggelizni utána haza indultunk. Mivel nem hoztam kulcsot magammal a teremhez vitettem magam.
- Kár hogy, ilyen hamar haza kellett jönni. - búcsúzkodott Adél.
- Igen, én is sajnálom.
- Hívj ha kellek. - ölelt meg.
A súlyzós teremben bukkantam rá Márkra. De bár ne tettem volna. Épp belecsöppentem valamibe.
- Várj már. - rohant utánam.
- Csak a kulcsokat akartam elkérni, már itt sem vagyok. - vettem ki a pultból amiért jöttem.
- Állj meg. - kapta el a kezem már az utcán - Engedd, hogy megmagyarázzam.
- Semmi szükség rá. - indultam volna tovább de fogta a karom.
- De igen. - emelte magára a tekintetem - Azért vettem fel Erikát, hogy terhet vegyen le rólad, rólunk. - nézett a szemembe.
- És az is benne van a munkaköri leírásában, hogy simogasson? - kérdeztem erőteljesebb hangon.
- Már éppen elléptem mikor bejöttél, szóltam volna, ne csinálja ezt. Nekem csak te vagy a minden. - lépett közelebb - Tudom, tegnap idióta voltam. Sajnálom, ne haragudj rám.
Sóhajtva kiléptem karjai közül és elindultam haza. Nem jutottam messzire. Mellém csapódott Geri.
- Fogadok, hogy ő küldött. - forgattam a szemem.
- Szia. - köszönt mosolyogva.
- Szia. Haza találok igazán nem kell kísérgetned.
- Jó...tényleg ő küldött. Tudom, hülyén viselkedett, elmondta.
- Melyik részét? Amelyik tegnap történt vagy azt hogy simogatja az csaj?
- Tessék? - a tekintete elárulta erről nem kapott infót.
- Ahogy gondoltam...
Pár perc erejéig csend telepedett közénk de továbbra is jött utánam.
- Semmi sem lehet köztük, hidd el. Tegnap vette fel. Szeret téged, nem csinálná meg ezt veled.
Inkább magamban tartottam a véleményem.
Egészen a bejáratig kísért.
- Meg is kell várnod...Jól gondolom?
Nevetve válaszolt.
- Ahha. Majd úgy teszek mintha itt sem lennék megállok egy sarokban és nem mozdulok.
Ezen én is el nevettem magam.
- Hülye vagy. - jelentettem ki miközben kizártam az ajtót - Add le az infót, hogy a csomag leszállítva a megadott címre aztán iszunk egy kávét.
- Naaa ennyire nem vészes a helyzet.
Ahogy ezt kimondta megcsörrent a mobilja. Márk neve villogott a kijelzőn
- Komolyan? - vonultam el a konyhába.
Csináltam két kávét amit a nappaliba vittem.
- Most, hogy becsekkoltál jöhet a kávé. - ültem le a bögrémmel.
- Köszi. - vette el a másikat.
Hamar megittam a kávét és megnéztem mi van a hűtőben.
- Össze ütök valami vacsorát.
- Ezt úgyis fel kell vennem. - vonult el.
Csak egy két mondat szűrődött be.
"Még nem döntöttem. Igen tudom, pénteken mindenképp választ adok. Köszönöm a türelmet. "
- Milyen döntést húzol? - kérdeztem ahogy a konyhába lépett.
- Hallottad? - zavarban volt.
Csak bólintottam.
- Egy nagyon jó ajánlatot kaptam innen négyszáz kilométerre. Életem munkája lenne.
- Akkor miért hezitálsz?
- Márk nagyon sokat segített nekem, tartozom neki. És jelenleg csak ezzel tudok törleszteni. Meg amúgy sem szívesen hagynám magára ebben a zűrös helyzetben.
- Meg fogja érteni! Emiatt ne hagyd ki ezt a melót. - bíztattam - Beszélj vele.
Beszélgetés közben elkészültem a vacsorával.
- Maradj vacsorára. Remek alkalom a téma feltárására. - terítettem meg.
- Megjöttem. - kiabált hazaérve Márk - Isteni illatokat érzek. - jött hozzám már közelítve ajkait.
- Minden rendben volt a teremben? - fordítottam el a fejem így csak egy puszit sikerült adnia.
