Bárhova el

⚜️21.⚜️

Szuperül indult a nap, a déli reggeli és a séta majd az azt követő beszélgetés Ernő és Melinda béküléséről. Annyira jó volt ezt látni, mégis kissé elszomorított mert tudtam, hogy a mi családunkban ez sosem fog megtörténni.

- Hisz te is a családunk tagja vagy. - mondta Ernő miközben a csoportos ölelésbe húzott engem is.

Még egy kicsit beszélgettünk együtt aztán Ernő elköszönt. 

- Indulhatunk? - jött vissza Melinda miután kikísérte.

- Én kész vagyok. 

- Felőlem is mehetünk. - kelt fel Márk is.

Az eddig látott üzletek közül tutira ez a legnagyobb. Három szint tele különböző márkák boltjaival. Kicsit rémülten pillantottam a mellettem álló fiúra. 

- Nyugi. - súgta. 

Boltból boltba mentünk. Melinda rutinosan mozgott a sorok között.

- Ezt látni akarom rajtad. - hozott egy bőrhatású szoknyát egy elég merész csipke felsővel.

Habozva ugyan de bementem a ruhákkal.

- Emlékszel mikor apádnál megjegyzésekkel illettél minket? - kérdezte fiát Melinda - Na ezt azért kapod.

Nem igazán értettem egészen addig míg ki nem léptem a szóban forgó darabban. Ahogy rám nézett arcára ült minden.

- Ennyire rossz? - fordultam körbe.

Örömmel mentem bele a játékba hiszen a sétánk alatt folyamatosan húzott. Rajtam a sor.
Beharapva ajkát nézett végig ismét.

- Akkor ezt visszük. - nevetett Melinda.

Elég sok üzleten vagyunk túl, mindenhol próbáltam fel egy két ruhát, természetesen mindent megmutattam Márknak is.

Egy fehérnemű üzlet előtt sétáltunk el mikor hirtelen megálltam ezzel vissza rántva a kezem fogó fiút. Besétáltam. Ő értetlenül állt.

- A csaj durvábban nyomja mint én. - mondta fiának majd utánam jött.

Miután bejött utánunk kicsit úgy tettem mint aki nézelődik és elindultam ki.

- Kíváncsi voltam van e merszed ide is bejönni. - vártam meg.

Megöleltem.

- Élvezed? - kérdezte suttogva.

Ajkai súrolták a nyakam ami fura érzést keltett bennem.

- Te élvezed? - kérdeztem vissza legalább olyan közel hajolva hozzá amennyire ő is.

Mély levegőt vett. Keze végigsiklott a karomon fel a vállamon a nyakamig, megfogva húzott csókba.

Az utolsó boltban megláttam egy olyan ruhát amit mindenképp fel akartam venni. Márk épp nem volt a közelben, nézelődött de ahogy Melinda észre vette, mivel szemezek ment is érte.

- Na ez lesz az a bizonyos cseresznye azon a habos tortán. - tette hozzá.

Köhögéssel jelezte, hogy itt van. Lassan kilöktem magam előtt a fülke ajtaját, így szembe állva vele. Kikerekedett szemekkel mért végig majd az  öklébe harapott. Hirtelen indult felém vissza tolva a fülkébe közben olyan vadul csókolt ahogy soha eddig még.

- Kicsinálsz. - mormogta.

- Én? Dehogy. Ez csak egy ruha.

- Ühüm...csak egy ruha. - nézett végig újra.

- Ideje indulni. - toltam kifelé.

Vissza vettem a ruhám majd magammal vittem a darabot a kasszához.

- A hölgy már rendezte. - mutatott az eladó Melindára.

Mosolyogva lengette a szatyrot. Kint Márk mellett egy idegen fiú volt. Egymásnak voltak feszülve, látszólag veszekednek.

Ahogy ezt meglátta Melinda a parkolóhoz húzott.

- Várj, nem hagyhatjuk itt.

- Mia szállj be kérlek! - parancsolt rám.

- Vissza megyek. - elindultam volna ő viszont elkapta a karom.

- Ő sem akarná...Megoldja.

Próbált nyugtatni de cseppet sem voltam az. Nem értettem az egész helyzetet. Most pedig csak ülünk itt és várunk rá.

Melinda kiszállt telefonálni. Ha jól hallottam Ernőt hívta.

- Igen megint ők. Ide tudsz jönni? Köszönöm. - hallatszott be.

Hangjában aggodalom volt.
A lehető leghalkabban nyitottam az ajtót és rohantam vissza.

- Márk. - léptem mögé.