Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azután, hogy Márk olyan hirtelen letette a telefont két napig nem hívott, én hiába hívtam nem vette fel. Erőnek sírtam ki magam.
- Nyugodj meg, eléggé magába zuhant de kirángatom.
- Ez jár amiért eljöttem.
- Butaság. - próbált nyugtatni - Beszélek a fejével.
Már az első napok akadályok elé állítottak. Minden diák laptopon tanul az órákon abban jegyzetelnek és a tanárok is arra küldenek minden információt. Ki is nevettek mikor elő vettem a fizetem. Emiatt meglátogattam az igazgatót is.
- Mia Carter ugye? Az új diák. Hogy érzi magát nálunk? - kedvesen fogadott.
- Igen. Jól, köszönöm. Egy kérdésem lenne.
- Mond csak.
- Az órákon láttam, hogy mindenki laptopon tanul...ez elvárás?
- A hatékonyság miatt használunk gépeket, de nem kötelező.
Ennek tudatában nem törődtem mással. A könyvtárban volt gép azt használtam órán kívül.
A szerdai nap a leghosszabb, ilyenkor 9 óránk van. Éppen az utolsó órán ültem mikor hívott. Újra és újra próbálkozott. Egy sms-t pötyögtem neki gyorsan. Miután a koleszba értem felhívtam.
- Szia. - vette fel.
- Szia. Ne haragudj órán voltam.
- Nekem kell bocsánatot kérnem. Hülyén viselkedtem. Szörnyen érzem magam, nem találom a helyem nélküled. - hadarta el.
- Nekem is hianyzol, és ezen nem igazán segít ha nem beszélsz velem .
- Tudom baba.
Igazából nem haragudtam rá. Csupán rosszul esett.
- Mesélj el mindent.
- Igazából még nem történt túl sok minden. Egyenlőre nincs szobatársam, igyekszem beilleszkedni de egyenlőre nem vagyok túl jó ebben.
- Ugye nem piszkálnak mert oda megyek. - váltott rögtön át.
- Nem. - valójában egyenlőre tényleg így van.
- Helyes. Itt csak holnap kezdődik.
- Legalább kicsit tereli a gondolataid.
Időközben elmerültem a fürdőkádban.
- Rólad semmi nem tudja. - hangja szomorú - Láthatlak? - kérdezte én pedig végig néztem magamon.
Már át is nyomta videó hívásra.
- Én épp fürdök. - válaszommal egy időben el is fogadtam a hívást.
- Engem nem zavar. - mosolyodott el amit most láthatok is.
- Nagyon jó végre látni téged.
- Téged is. De közben szét vét a méreg mert nem érhetek hozzád, nem csókolhatlak meg.
- Mindennél jobban vágyom az ölelésedre, a csókodra.
Estig beszélgettünk ami az elmúlt napok után nagyon jó volt. Miután elköszöntünk gyorsan átnéztem a tanulni valót és lefeküdtem.
Reggel mosolyogva ébredtem, ez a mosoly letörölhetetlen volt egész nap. Annak ellenére is, hogy az osztály zöme próbált lehúzni a beszólogatásukkal.
- Nem is értem mit keres itt...vagy hogy került egyáltalán be ha ilyen csóró. - beszélték a hátam mögött úgy hogy azért még biztos halljam is.
Mit sem törődve ezzel ültem az órákon. Zene óra következett.
- Mia folytasd a dalt onnan ahol megállítom.
Egy magyar szám, aminek oda vissza tudom a szövegét, Dobrády Ákos és Szekeres Adrienn közöse.
~ Mikor a csend az égig ér, csak a hold van a tó felett puha bársonyt hoz az éj, hogy kényeztesselek. Mikor a tegnap a mára rátalál és én megfogom két kezed érzem, hogy olyan nem lehet, hogy elveszítselek. ~
- Amíg a híd a folyót átöleliszelíden kis puha vállad épp addig ölelem és ha te elkísérsz tied vagyok bármit kérsz. - folytattam énekelve.
A következő már egy nehezebb külföldi szám Rihannától, de ezzel sem volt probléma. Egy kicsit úgy éreztem a tanár tesztel mikor már a nyolcadik dalt is nekem kellett folytatni. Nem probléma, én élveztem az éneklést illetve a döbbent tekinteteket is ami egy két ember arcán ült.
