Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Voltak kérdések ami elég vegyes érzelmeket váltottak ki belőlem és belőle is. A megcsalás láttam, hogy nem tetszett neki. Magam sem vagyok rá büszke...de megtörtént. A lány akivel akkor voltam konkrétan nem miattam volt velem, hanem a társaság miatt akikkel ezáltal együtt lóghatott. Végig ment az egész konditermen, amiről azt hitte nem derül ki csakhogy rá nyitottam amikor éppen a bátyámmal volt a terem öltözőjében. Úgy gondoltam ezzel vissza vághatok neki.
- Szóval akkor te még ...
- Igen. - válaszolt lesütött szemekkel.
Még szűz. - hasított a tudatomba. Teljesen zavarban volt, rám sem nézett.
- Ebben nincs semmi szégyellni való. - álla alá téve a kezem magamra emeltem a tekintetét majd megcsókoltam.
Nem játszottunk tovább, csak némán öleltem hosszasan, mélyen beszívtam a haja illatát.
- Lassan el kellene indulnunk haza. - motyogta az órára nézve.
Lementem rendeztem a szobát míg öltözött. Mire vissza értem már indulásra kész volt. Az autóban hangosan szólt a zene, amit Mia hol dúdolt hol pedig teljes beleéléssel énekelt.
- Imádom ezt a számot! - tekert feljebb a hangerőn majd táncra perdült az ülésben meghallva Tiesto Don't Be Shy számát.
Az önfeledt mosoly ami az arcán volt a szemembe égett. Ez a pillanat megkoronázta az egész együtt töltött időt.
Az utcájukba érve eltűnt a mosoly az arcáról.
- Az egy rendőr autó? - kb. a házuk előtt állt.
- Mond, hogy nem megint nálunk. - a fejét fogva nézett előre.
- Mentő is van. - közben leparkoltam.
Mia kiugrott a kocsiból, a bejárat felé rohant. Épp utolértem mikor hordágyon tolták ki az anyukáját.
- Mi a fene történt? - kérdezte anyjától - Megint megvert igaz? Hol van?
Sok dühös embert láttam már de azt hiszem Mia most mindet felülmúlta.
- Csak megszédültem és leestem a lépcsőn. - győzködte lányát - Mia!
A szemem előtt lezajló veszekedés ahogy Mia neki ront az apjának, aki alig áll a lábán és a rendőrök bilincsben hozták ki bemutatta mi elől is menekül.
A rendőrök elmondása alapján a szomszédok hívták őket hangos veszekedés és csörömpölés miatt. Az apját erőszakos fellépése miatt viszik a kapitányságra.
- Ön a gyermekük? - jött oda az egyik rendőr Mia bólogatott - Itthon tartózkodott a baleset idején?
- Nem. De biztos vagyok benne, hogy nem baleset volt! Folyton megveri ha részeg.
- Ezért megöllek! - kiabált az apja a másik rendőr mellől.
Ahogy elmesélte, tudtam nem egy tündérmese az élete viszont így átélve ez még szörnyűbb.
- Az anyját kórházba szállítják, telefonon érdeklődhet az állapotáról. - adott tájékoztatást a mentős majd elmentek.
Néhány kérdést még fel tettek neki azután a rendőrök is távoztak.
A házba lépve borzalmas látvány fogadott. Törött tányérok, szét tépett ruhadarabok és vérfoltok mindenhol.
- Üdv a világomban. - motyogta - Nem kell itt maradnod.
Nemlegesen ráztam a fejem.
- Menj nyugodtan.
- Felejtsd el! Esélytelen, hogy itt hagyjalak. - azt gondoltam erősködni fog.
- Telefonálok, rögtön jövök. - kissé elvonult de így is hallottam a beszélgetést ami zajlott.
/ Mama...elindultatok?...Akkor ne is...Igen, ő...Megint... Kórházban... Nem, elvitték...Nyugodj meg hívlak még, most leteszem. Szeretlek. /
- Jó, hogy nem indultak el még. - jött vissza.
Csak állt előttem kezében a telefonját szorongatva.
- Mia, menjünk. - karoltam át - Szedjük össze a dolgaid.
