Bárhova el

⚜️ 25. ⚜️

Megtörtént! El sem hiszem, de így van. Oda adtam magam Márknak.
Ahogy feküdt mellettem és csak nézett láttam, hogy elgondolkodott.

- Minden rendben? Nem ... Nem bánod? Vagy nem volt rossz? - sorolta a kéréseket.

A mosolyt arcán aggodalom vette át.
Felé fordultam, hogy a szemébe nézhessek.

- Nem bántam meg. - kezem az arcán pihent.

- De ...

- Shhh. - csókoltam meg így elhallgattatva - Nem!

Elfogadta a választ, közel húzott majd betakart minket.

- Köszönöm. - puszilt homlokon.

- Szeretlek.

- Én is téged. - simogatta az hátam.

Összefonódva aludtunk el.

A nap bevilágította a szobát. Kinyitva a szemem láttam őt magam mellett, mosolyogva nézett rám.

- Jó reggelt szerelmem. - finoman csókolt.

- Jó reggelt. - öleltem magamhoz.

Ahogy bőröm a bőréhez ért az este emlékei pörögtek le előttem.

- Minden reggel így akarok ébredni. - karolt át.

- Meztelenül? - kérdeztem vissza.

- Így, hogy érzem a bőröd az enyémen. - tűrt el egy kósza tincset - Megyünk akkor?

Hirtelen nem tudtam mire gondol.

- A nyaralóba, erre a pár napra.

- Menjünk.

Úgy megörült azonnal készülődni kezdett.

- Lebeszélem apámmal is. - rohant ki.

Elkezdtem öltözni én is. A hajam kiengedve kivasaltam, egy farmer rövidnadrágot vettem fel toppal aztán lementem utána.
Sehol nem voltak a lakásban.
Készítettem turmixot és vissza mentem a szobába. Össze pakoltam egy táskába néhány szükséges dolgot.
Néhány perccel később Márk berontott a szobába.

- Ezt nézd! - ugrált örömében kulcsot lengetve a kezében - Még soha nem adta oda.

Átkarolva húzott csókba.

- De óvatosan! - lépett be Ernő - Ezt tedd még el. - nyújtott még egy kulcsot és a kártyát.

- Végre olyan bánásmódba lehet részed amilyent megérdemelsz. - csókolt újra.

- Érezzétek jól magatokat. - ölelt át mindkettőnket.

- Köszönjük. - szinte egyszerre mondtuk.

Ezzel ő ki is ment a szobából. Márk össze szedte a dolgait és az autóba pakolta az enyémmel együtt.

- Indulhatunk? - ölelt át hátulról.

- Igen. - léptem hátrébb így még közelebb kerülve hozzá.

Csókolta a nyakam, ajka nyoma bizsergett.

Karjaiból kifordulva indultam le. A ház előtt az ezüst színű Audi állt.

- Hölgyem. - nyitotta ki nekem az ajtót.

- Köszönöm.

Míg ő is beült csodáltam az autó belsejét.

- Nem hiszem el hogy odaadta. - csatolta be az övét.

- Gyönyörű autó.

- Apám szerelmes ebbe az autóba. Senkinek nem hagyta, hogy vezesse. - mesélt tovább.

Elindította majd miután választott zenét útnak indultunk.

Össze kulcsolta ujjaink és megpuszilta a kezem.

Ahogy Caramel Szeretlek című száma indult el rám pillantott.

- Ebben minden benne van... Amit érzek és mondanék. - feljebb vett a hangerőn.

A szöveget hallgatva könnybe lábadt a szemem. Sosem érintett meg ennyire egy zene sem.

- Ne sírj. - puszilta a kezem.

Halkan énekelte a szöveget, közben haladtunk tovább.
Csordultig telt a szívem minden pillanatban mert boldog és én is boldog vagyok.