Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mia mióta elindultunk otthonról feszült volt. Sejtettem az okát, de nem gondoltam, hogy ennyire zavarná. Aztán elrohant, nekem pedig fogalmam sem volt hol keressem, csak körbe körbe jártam hátha felbukkan valahol. Míg eszembe nem jutott Bea...biztos oda ment. Tárcsáztam a számát. Nem tévedtem, valóban ott volt. Azt kérte egy óra múlva menjek érte.
Kínkeservesen telt el, de végre itt állok a ház előtt.
- Szia. Mindjárt kész. - lépett ki hozzám Bea - Tudnod kell, hogy ő nem az a lány akit arany kártyával meghódíthatsz.
- Ezzel én tisztában vagyok! Nem is ez volt a célom. Az apám ötlete volt a vásárlás, gondolta jobb kedve lesz, és esetleg szüksége lehet dolgokra mivel nem hoztunk el tőlük semmit. - magyaráztam - Nem állt szándékomban megbántani.
- Nem bántottad meg. Mia másként működik...Nézd, még nekem sem hagyja, hogy egy shakere meghívjam. Mert tart attól nem tudja viszonozni. Amilye van mindent odaadna...de hogy neki bárki bármit adjon azt egyszerűen nem fogadja el. Érted már? Semmi baja veled...csak az ő anyagi háttere ezt véste a kis fejébe.
- Rájöttem az elmúlt néhány órában míg nem tudtam hol van.
Bea vissza ment majd nem sokkal később Mia kilépett az ajtón. Az állam a földön hevert.
- Gyönyörű vagy. - öleltem meg miután jól megnéztem.
- Köszönöm. - suttogta.
- Érezzétek jól magatokat! És Mia...ahogy megbeszéltük! - szólt még utánunk.
Belém karolva kísértem a kocsihoz. Csendben ült az anyósülésen.
- Nem akartam kellemetlenséget. - kezdtem de csendre intett.
- Tudom. Az én hibám. - válaszolt halkan.
Elindultam, apám már valószínű ott vár minket. Az egészről nem mondtam neki semmit. Oda érve Mia ámulva nézett körbe.
- Ott apa. - indultunk meg felé.
Nagy örömmel köszöntött minket.
- Nagyon szép vagy. - fordult felé.
- Köszönöm. - kissé zavarban volt.
Rendeltünk italt.
- Mia. - szólította apám - Örülök, hogy hosszú idő után végre újra boldognak látom a fiamat. Ezt neked köszönhetem.
- Apa...
- Ez így van fiam. Amióta ...- tartott egy kis szünetet - Nem láttalak mosolyogni, nevetni úgy igazán. - igaza van.
Valóban nem voltam önmagam míg ő be nem lépett az életembe.
- Ha valamikor bármire szükséged van...Tényleg bármire! Ne félj szólni nekem. - fejezte be.
- Így is nagyon sokat tettek értem.
A beszélgetés közben leadott rendelés is megérkezett, aminek most igazán örültem.
- Ez isteni volt. Köszönöm. - fejezte be Mia az evést.
Hosszan beszélgettünk még az asztalnál. Ő is felengedett, aminek hihetetlenül örültem.
- Azt már tudom, hogy Los Angelesbe mész tanulni, de azt nem tudom mit?
- Először érettségizni szeretnék, aztán pedig tánc és zenei utakon szeretnék tovább menni. - válaszolt Mia.
Apámnak tetszett a válasz.
- Okos lány. Becsüld meg. - nézett rám szigorúan.
- Én is oda mennék tanulni. - mondtam mire Mia rögtön rám pillantott - De megígértette velem, hogy nem halasztok így csak jövőre jelentkezek át.
Meglepve vette tudomásul apám, hogy valakire hallgatok.
- Ezután, ha valamit el akarok érni nála veled kell megközelítenem a dolgot. - nevetett apám.
- Na persze. Fogjatok össze ellenem. - színleltem sértődést amin mindketten nevettek.
Nem gondoltam, hogy így alakul a ma este, de nagyon örülök .
