¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az apámmal tett kitérő alatt házat vettünk, autót és egy üres épületet a városközpontban.
- Ezzel mi a terved?
- Egy konditerem, nektek. - válaszolta.
- Nekünk? - nem értettem.
- Mia nem fogja szó nélkül hagyni, hogy házat és autót kapjatok.
- Már mondta, hogy dolgozni akar. - értettem meg az összefüggést.
A felújítás minden részletét megterveztük majd vissza mentünk a kórházba.
- A látogatási idő lejárt. - mondta a nővér mikor be akartam menni.
- Csak ő had maradjon vele. - kérte apám.
Nehezen, de végül sikerült meggyőzni.
Békésen aludt. Néztem, a gyönyörű arcát, a haját mígnem én is elaludtam.
Arra ébredtem, hogy néz. Percek óta csak engem néz, arcán mosoly ült. Ahogy hozzám ért, a nyakam csókolta nem tudtam ellenállni.
- Ezt itt nem kellene. - jött be váratlanul apám.
Mia az ölemből letéve megszédült, apa kapta el. Ez nagyon aggaszt.
- Jól vagyok. Ne aggódj. - csókolt meg.
Nem nyugtatott meg. A doki is így látta, délután már ki is adta a papírokat és elhagyhatta a kórházat.
- Jó végre friss levegőt szívni. - mondta pár lépéssel azután hogy kiléptünk az ajtón.
- Erre van a kocsi. - karoltam belé.
- Kocsi ? - lepődött meg.
Majd mikor megálltam a fekete Audi mellett kérdőn nézett rám.
- Ezek szerint valóban maradni akarsz.
- Mia ...
- Tudom. - szakított félbe - De reméltem, hogy nem adod fel az életed miattam.
- Te vagy az életem. - húztam csókba.
Beülve a kocsiba elvittem a házhoz.
- Tudom mit gondolsz...de ez itt az otthonunk lesz. - rám sem nézett - Mondj valamit.
- Márk...
- Igen?
Szavakat keresve állt némán.
- Tudom, hogy sok, hogy nem szereted ha rád költenek. Mégis mindent megakarok adni neked. Ezért is fogok dolgozni. Érted, értünk!
- Én pedig azt akarom, hogy ne add fel miattam az életed. Tanulj, élj!
Kisebb veszekedésbe torkollott a beszélgetés.
- Beszéljük ezt meg bent. - fogtam kézen és behúztam - Nézz rám...a szemembe. Szeretlek, te vagy az életem. Miattad bármire képes lennék!
- Én nem akarom! - kiabált sírva - Szeretlek ... Mindennél jobban. Ezt akkor sem engedhetem.
- Erről had döntsek én! - közelebb lépve fogtam meg arcát majd magamhoz húztam egy csókra - Végig csinálom a sulit. Ígérem.
Minden mondatom komolyan gondoltam.
- Levelezőn.
- Miii? Nem. - vágta rá.
Annyira küzd ellenem...az ellen hogy itt maradjak.
- Van valakid? Ezért ellenzed ezt? - mondtam ki ami a gondolataimba fúrta magát.
- Tessék ? - kérdezett vissza.
- Mond el ha így van ... Félre állok. - nehezemre esett ezt mondani.
Elém lépett.
- Csak te vagy nekem. - mondta mélyen a szemembe nézve.
- Akkor?! Hagyd hogy végre valaki megadjon neked mindent. Hagyd, hogy szeresselek. - suttogtam olyan közel ajkaihoz, hogy az enyémek súrolták. - Kérlek.
