Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Keservesen telt az idő estétől mostanáig. Sosem vesztünk még ilyen csúnyán össze.
Kora délután hívott a parkból. Bocsánatot kért.
- Sajnálom. Tudom, hogy sokszor túl hevesen reagálok le dolgokat.
- Holnap beszélek az igazgatóval a hétvégéről. - tereltem más irányba a beszélgetést.
- Rendben. - motyogta - Hagyjalak?
- Nee. Nagyon jó látni és hallani ... Csak hiányzol. - nyeldestem a könnyeim.
- Te is cefetül hiányzol. Nagyon bízom benne, hogy hétvégén el tudsz jönni.
- Nem szeretnék csalódást okozni. - válaszoltam halkan.
Közben Adél jött vissza a szobába.
- Rosszkor jöttem ? - kérdezte látva Márkot.
- Dehogy. - mondtuk szinte egyszerre.
Fülesre váltottunk.
- Így akármit suttoghatok a füledbe. - kacsintott pimaszul.
És suttogott is. Pirultam zavaromban.
- Elég lesz. - szóltam rá nevetve.
- Pedig tudnám folytatni.
- Én csinálni is. - vágtam vissza mire csak nagyok pislogott.
Nyelt egyet.
- Tusé. - jelentettem ki.
Hosszasan beszélgettünk nevetgélve amire megjegyezte Adél, hogy jó így látni.
- Fiam. - lépett be Ernő Márk szobájába - Valamit meg kellene beszélnünk. Szia Mia. - tette hozzá mikor észre vett.
- Szia. Leteszem, beszéljetek csak. Szeretlek. - köszöntem el.
Adél öröm táncot járt a kibékülésünk örömére.
- Tudtam tudtam! - mondogatta.
Át néztem a holnapi tanulni valót, zuhanyoztam aztán sorozatot néztünk amin Adél bealudt.
Én nem tudtam abbahagyni már éjfél is elmúlt pedig. Márk üzenetet írt.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Ezután hívott.
- Mi történt? - kérdeztem azonnal.
- Semmi. Apa elutazik szerdán. És majd csak két hét múlva jön haza. - magyarázta el.
- Ennek nem örülök.
Nem elég, hogy én távol vagyok most ő is. Teljesen egyedül marad.
- Anyudnál leszel addig? - reménykedtem abban hogy igent mond.
- Nem tervezek át menni. Megleszek.
Hát nem erre számítottam.
- Azért megkérdezem a kimenőt.
- Ahogy jónak látod...Most már lefekszem. Szeretlek.
- Szép álmokat. Én is téged. - alig mondtam végig már rám tette a telefont.
Elég rosszul érintett az egész, mintha így már nem akarná, hogy menjek.
Ezek a gondolatok nem is hagytak aludni. Reggel olyan fáradtan indultam el órára, hogy Adél két kávét is hozott nekem a büféből.
- Tán folytattátok az esti susmusolást?
- Beszéltünk, de nem volt semmi susmus. Nem lesz buli a hétvégén. - mondtam el a fejleményeket.
Természetes a részletekkel együtt. Azt gondoltam nem lesz rosszabb ... És mekkora hiba volt ezt hinni. Az hogy ma is én feleltem szinte minden tárgyból mellékes. De hogy a verseny első fordulóját is át tették erre a hétvégére az már sok volt erre a napra.
- Nem muszáj megjelenned valakinek lehulló csillagnak is kell lennie. - bökte oda Vivien.
- Ha én lehullok ott te már csak porszem lehetsz.
Erre a mondatra duzzogva elment.
- Ne izgulj. Megcsinálod! - biztatott Adél.
- Így semmiképp nem tudok haza menni Márkhoz. - mérgelődtem.
Este amikor ezt meséltem neki ő is kiakadt.
- Már megvettem a repülőjegyet ... ott akartam lenni.
- Mit csináltál? - kérdeztem vissza teljes döbbenettel.
- Meg akartalak lepni, hogy ott vagyok amikor ez van.
Természetesen elsírtam magam.
- Megpróbálom át tenni. Vissza hívlak utána. - dobott egy puszi mielőtt bontotta a vonalat.
Egy gyors zuhany után az ágyban fekve akartam megvárni. Ehelyett jól elaludtam. Ami mondjuk az éjjel nem alvás miatt nem is meglepő.
