Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Június vége
Bármennyire is fáj minden erőmmel azon voltam, hogy elkerüljem és elfelejtsem ez a suli alatt nehezen ment. A hónap elején elkezdtem dolgozni, igyekeztem ezzel terelni a gondolataimat is róla. Ez utóbbi több kevesebb sikerrel.
Már csak pár hetet kell kibírnom. Mindezt sikerült is tartanom egészen a mai napig.
Amikor is Márk előttem ált egy szál törölközőben az egyik szobában.
- Ha nem megy esküszöm tudomásul veszem. Csak próbájuk meg. Kérlek. - közben lassan húzott magához.
- Ez a munkahelyem, dolgoznom kell. - próbáltam szabadulni.
- Ha végzel üljünk be valahová. - tett javaslatot.
- Csak holnap reggel végzek. Dupla műszakot vállaltam.
- Akkor reggel?
Bólintottam majd elhagytam a szobát. Épp jókor mert a főnököm pont engem keresett. Ha ránk nyitott volna biztosan elveszítem a munkám.
- Gyere velem, ezt majd később befejezed. Be kell állnod az étterembe.
Követtem az irodába ahol megkaptam a munkaruhát.
- Ezt vedd fel. Adri vár már.
Egy fekete szűk fazonú szoknyát, fekete harisnyával, magassarkú cipőt és fehér inget kellett viselnem.
- Szia. Adri vagyok. - mutatkozott be - A feladatunk a vendégek kiszolgálása, italok ételek felszolgálása, az étterem tisztán tartása.
- Mia. - mutatkoztam be én is.
Ezután megmutatta a gépeket és egy két trükköt a tányérok összefogásához.
- Nagyon ügyes vagy. - dicsért meg.
Nem sokkal később kezdődött az ebédeltetés. Rengeteg vendég volt.
Miután lezajlott az ebéd kicsit rendbe tettük a termet. Közben beszélgettünk megismertük jobban egymást. Így telt el az idő egészen vacsoráig. Most kétszer annyian voltak mint délben. És mikor megláttam az ajtóban Márkot azt hittem kiugrik a szívem.
Adri ment hozzá mivel én épp egy asztalnál voltam. Egy igen tahó tagnál.
- Megnézném mi van a kis szoknya alatt. - tett megjegyzéseket.
- Elnézést ha nem kér mást még sokan várnak. - próbáltam figyelmen kívül hagyni amit mondott.
Ahogy elfordultam elkapta a karom és vissza rántott.
- Nem mondtam, hogy elmehetsz.
- Eresszen! Ez fáj!
Ki sem mondtam Márk a nyakánál fogva asztalra nyomta. Ezalatt Adri hívta a biztonságiakat akik kivitték az alakot.
- Kimegyek és megölöm. - át akart ölelni de elléptem.
- Köszönöm, hogy a segítségemre sietett.
Dühösen kirohant.
- Ismered a srácot igaz? - kérdezte a pultban Adri.
Bólintottam.
- Tudtam... láttam ahogy rád nézett.
Az irodába hívtak.
- Sajnálom a történteket. Az illető többet nem teheti be a lábát ide. Ha szeretnél menj haza. Adri az estét elviszi. Holnapra pedig pihenőt írok.
- Köszönöm.
Az öltözőbe mentem hívtam Márkot.
- Hol vagy? - kérdeztem ahogy felvette.
- A szobában.
- Kint a sarki kávézónál várlak. - el is indultam.
Nem telt el a hívásom óta 5 perc de ő már ott állt.
Odarohantam és a karjaiba vetettem magam. Szorosan ölelt.
- Azt mondtad reggel végzel.
- A történtek miatt elengedtek... Ha nem akarsz velem.
- Shhh. - csókkal hallgattatott el - Ne beszélj butaságot.
Az autóban ülve beszélgettünk.
- Kényelmesebb lenne a szobában. - fészkelődött.
- Én nem mehetek fel veled.
- Megoldom...kössd be magad.- ezzel elindult.
- Hova megyünk?
- Keresek hotelt. - magyarázta.
- Semmi szükség erre. Ott a szobád.
- De te oda nem jöhetsz, haza vinni nem akarlak mert veled szeretnék lenni.
- Nem is akarok haza menni. - motyogtam csendben.
Mellette biztonságban érzem magam.
- Akkor ez az egy lehetőség van. Mert én nem ülök ebben az autóban tovább.
Hiába ellenkeztem, ő ment. A kocsiban vártam mikor már a sokadik szállónál állt meg. Percek óta bent volt, valaki megtámaszkodott kocsi mellett. Nézelődött majd hirtelen lehajolva be nézett az autóba. Bennem a vér is megfagyott. Miután észre vett elment.
- Azt hittem sosem jössz vissza. - ugrottam ki mikor megláttam - Nem hagyhatsz itt még egyszer! - öleltem át.
- Remegsz? Mi a baj?
- Valaki idejött az autóhoz, körbenézett és aztán hirtelen be nézett a kocsiba. Meglátott és elment, de én nagyon megijedtem.
- Itt vagyok. - szorosan magához húzott - Itt van szabad szoba, fel megyünk? Keressek mást?
