Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Otthon az ágyban ébredtem, Márk mellettem feküdt és csak nézett.
- Elmondtam Adélnak. - mondta halkan.
- Akkor már biztos?
Vegyes érzéseim vannak ezzel. Az tényleg jó lenne, ha nem keserítenék meg az életem az emlékek...de itt hagyni a termet, a barátaink.
- Baba...én nem akarom erőltetni ... Csak szeretnék nyugodtan élni ... együtt.
- Azt én is szeretném. - motyogtam - De azért feladni ami itt van?
- A boldogságod mindennél többet ér nekem! - simított végig az arcomon - Termet meg akárhol lehet nyitni.
- És apukád? Nem lesz dühös?
- Érdekel szerinted?
- De engem igen. Nem akarom, hogy haragudjon ránk emiatt.
- Megnyugtat ha felhívom és beszélek vele?
Némán bólogattam.
Magához vette a telefont és hívta Ernőt.
Elmondta neki, hogy elmegyünk innen miattam. Hogy egyenlőre még nem tudja mi lesz a házzal és a teremmel. Azt is elmondta amit Gerinek ajánlott.
A választ csak halkan hallottam.
" Tegyétek azt amit jónak láttok. "
- Megnyugodtál? - kérdezte Márk miután letette a telefont.
Nemlegesen ráztam a fejem.
- Baba... - húzott magához - Minden rendben lesz!
- Biztos vagy benne?
- Abban vagyok biztos, hogy szeretlek.
- Abban én is. - bújtam oda.
Finom csókkal jutalmazott.
- Veled bárhova elmennék. - mondta két csók között.
- Akkor eljössz velem a vizsgára is? - mosolyogtam.
- Naná. Ott leszek veled. - biztosított róla.
- Akkor menjünk zuhanyozni és aludjunk reggel korán kell kelnünk.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd?
Az arcom fürkészte.
- Igen.
Magunkhoz vettük az alvós ruhát és elindultunk.
Már vetkőztem ő csak állt és nézett. Belépve a kabinba, megengedtem a vizet.
- Jöhetek? - kérdezte néhány perccel később.
- Ühüm.
Belépve végig mért.
- Alig egy hetet voltam távol és mégis mennyit változtál. - tekintete le fel járt rajtam.
- Sokat edzettem. Ennyire rossz?
- Jajj dehogy. - jött közelebb - Eddig is tökéletes voltál és most is az vagy. - húzott csókba.
- Azért lenne min faragni még. - vártak el ajkaink.
- Imádom minden porcikád. - a szemembe nézve keze arcomtól indulva simította végig a nyakam, a vállam majd a mellkasom és az oldalam.
Érintése bizsergést hagy maga után.
Ujjai egészen a derekamig haladtak, a hasamon folytatta.
- Át ölelsz? - motyogtam.
Talán nem is értem a mondat végére már hatalmas karjai közé vont.
- Annyira szeretem a bőröd az enyémen érezni. - csókolta a nyakam.
- Hmm. - váltott ki sóhajt belőlem.
- Ha sok vagyok szólj rám. - fürkészte az arcom.
Csókkal folytattam belé a szót.
- Így nem biztos, hogy vissza tudom fogni magam. - mormogta közben.
Megvontam a vállam.
Élveztem az erintését, a csókját. Akartam érezni őt.
Ölbekapva folytatta. Labáim a derekára fonva tartottam magam közben a nyakát karoltam. Csókjaival a nyakamra tért haladva a vállamra amit gyengéden meg is harapott ezzel hangos nyögést váltott ki belőlem ami a nyakához bújva hagyta el a szám. Ajkaim súrolták a fülcimpáját. Vadabbul csokolt s közben helyezkedve lassan vezette belém magát. Nyögésém a nyakába fúrva arcom nyomtam el.
- Mia. - probált a szemembe nézni de az ajkaink alig váltak el - Biztos ...
- Biztos. - válaszomra felbátorodott és tempósan mozogni kezdett.
Nyögéseink töltötték be a fürdőt. Egyre gyorsabb tempót diktált.
- Szeretlek baba! - lihegte közben.
Időt nem hagyott a válaszra csókkal ostromolta ajkaim.
Ismerős remegés futott végig rajtam. Érezve ezt Márk erősebb lökésekkel reagált. Egyre hangosabb nyögéseink középette élveztem el majd utánam ő is.
