Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nehéz napokon vagyok túl, nagyon nehéz napokon. Nem mondom, hogy most könnyebb, de minden energiámat a tanulásba vezettem.
- Bejöhetek ? - dugta be a fejét Márk.
Választ nem várva mögém lépett és átölelt.
- Tarthatnál egy kis szünetet.
- Nem akarok. - próbáltam koncentrálni.
- Sétálhatnánk egyet a parkban, olyan szép idő van.
- Hahó megjöttem. - kiabált Adél a nappaliban aztán ő is bejött.
- Te még mindig itt ülsz? - nézett rám.
- Épp most próbálom elcsalni sétálni. - avatta be tervébe Márk.
Persze azonnal aszisztálni kezdett.
- Remek ötlet. Irány, zuhanyozz le, vegyél fel valami csinit. - csukta be az előttem heverő füzeteket.
Becsukta a laptopot is.
- Ideje kimozdulnod! - nézett rám szigorúan.
Márk az intezkedésen ledöbbenve csendben állt.
- Ne próbálkozz ... csináld! - mondta neki Adél majd eltolt a fürdőszobába.
- Muszáj ezt? - kérdeztem kifordulva.
- Mióta kiengedtek a kórházból nem voltál a lakáson kívűl.
Ez igaz. Miután végeztem a zuhanyozással törölközőbe vonultam át a nappalin.
- Márk...- biccentve jelzett neki Adél.
- Úristen törölköző. - forgattam a szemem - Szenzációs.
Becsuktam magam mögött az ajtót.
A hajam laza kontyba fogtam, egy szempillaspirál után a sminkem késznek nyilvánítottam.
- Mia. - jött be Márk - Ha nagyon nincs kedved...
- Felöltözöm és mehetünk. - válaszoltam a bőröndben kutatva.
- Nem akarom rád erőltetni. - húzott fel.
A szemembe nézve várt választ.
- Ha bele temetkezem a tanulásba sem lesz jobb. Nem igaz?
- Annyira szeretnék segíteni. - tűrt el egy kilógó tincset az arcomból.
- Tudom.
Fel kaptam egy farmert egy laza trikóval.
- Jó leszek így ? - fordultam felé.
- Bármiben jó vagy. - lépett oda.
Derekam karolva húzott közelebb.
- Szeretlek. - ajkai egyre közeledtek - Mindegy, hogy miben vagy, hogy kócos vagy e, smink nélkül és mindenhogy. - csókolt újra meg újra.
- Én is szeretlek. - öleltem át - Mégha ezt most annyira nem is éreztetem veled.
- Baba...
- Csak akartam, hogy tudd. - vágtam a szavába - Induljunk.
Az egész délutánt a parkban töltöttük. Ettünk kürtöskalácsot, fagyit és még vattacukrot is.
- Ezután tuti meghízok.
- Minek van konditermünk ha nem azért, hogy az ilyeneket ledolgozzuk? - nevetett bele csípve a cukorfelhőbe.
- Igaz. - nevettem.
Nem bántam meg, hogy eljöttünk. Tényleg nem voltam a világban mióta az történt. Jól esett a szabadban lenni, a fűben ülni, a parkban szálló virág és gyors kaja illatát érezni. Hallgatni a gyerekek kacaját.
- Jó végre mosolyogni látni. - szólalt fel bámulásom közben.
- Köszönöm, hogy rávettetek. - csókoltam meg.
- Adél nem hagyott túl sok lehetőséget. - nevette el magát.
- Az mondjuk tény.
Már sötétedett mikor vissza indultunk. Márk telefonja csörgött, Geri hívta.
Kézenfogva sétáltunk át a parkon. Egy alakot szúrtam ki a távolban, a testem remegni kezdett, ahogy megláttam. Egyre közelebb ért. Felismertem. Lassabban sétáltam Márk mellett majd megálltam. Képtelen voltam mozdulni. Ahogy megálltam kicsúszott kezem a kezéből. Válla fölött pillantott hátra.
- Mi a baj? - kérdezte látva az arcomra kiülő érzéseket.
Szólni sem tudtam.
- Vissza hivlak. - tette zsebre a telefonját - Mia mondj valamit!
- Ő volt. - motyogtam magam elé.
Olyannyira remegtem nem bírtam állni a lábamon.
- Mi?!
- Ő tette. - ismételtem el amit mondtam.
Márk utána nézett majd rám és újra rá.
- Biztos vagy benne? - kérdezte ahogy belém karolt hogy tartani tudjon.
