Йой! Нажаль, це зображення не відповідає нашим правилам. Щоб продовжити публікацію, будь ласка, видаліть його або завантажте інше.
Mia mellett aludtam el, de nélküle ébredtem. Ez rettenetesen rosszul érintett. Riadtan kerestem.
- Dolgozni ment. - mondta apám mikor lerohantam a nappaliba.
- Nem is mondta. - észleltem fel.
- Kérdezted?
Erre nem válaszoltam. Vissza mentem a szobába és hívtam, többször is. Nem vette fel. Dühített. Oda akartam menni. Nagy lendülettel indultam el a nappaliba keresve a kocsikulcsot.
- Mint reggel is mondtam nincs kocsi.
- Apa! - akadtam ki.
- Nem!
Dühösen csaptam be magam mögött az ajtót. Ezzel nem állít meg. Felhívtam néhány ismerőst, persze nem ér rá senki. Bezzeg ha nekik kellene ...
Ezek után mérlegelni fogom kinek segítek.
Ha gyalog is megyek odáig akkor is oda megyek. Tudom, haragszik mert nem mondtam el neki hol voltam ezért nem is szólt.
Gondolataimból a hívása szakított ki.
- Hívtál.
- Eltűntél mellőlem, nagyon rossz volt így ébredni.
- Nem volt alkalmam szólni, hogy ma kezdek.
- Mert pancser vagyok. - válaszoltam.
- Holnap este végzek ha minden igaz.
- Nem tudok addig várni. Oda megyek. - hadartam.
- Minek? Márk semmi szükség rá.
- Tudni akarom, érezni hogy minden rendben.
Közben leintettem egy taxit.
- Otthon megbeszéljük. Ne gyere ide.
- Már taxiban ülök. - válaszoltam.
- Akkor szállj ki. Komolyan, nincs szükség rá, hogy ide gyere.
Megkértem a sofőrt, hogy álljon meg. Fizettem majd haza indultam.
- Kiszálltam.
- Helyes. Most le kell tennem. - mondta gyorsan majd bontotta a vonalat.
Nem nyugtatott meg amit mondott. Mégis hallgattam rá. Itt maradtam.
Zoli éppen haza utam alatt hívott.
- Tesó bocs. Nem tudtam felvenni.
- Én feltudtam venni mikor neked volt szükséged rám. - dühös voltam rá és mindenkire.
- Figyelj már lehet dolga az embernek nem? - itt akasztott ki teljesen.
Elküldtem melegebb éghajlatra.
- Ezek után rám ne számíts!
Ezzel a mondattal le is zártam a beszélgetést.
............... Másnap reggel ...............
Miután haza sétáltam megittam néhány üveg sör a nappaliban, ott is aludtam el. Teljesen kiütöttem magam.
- Nem hívott vissza, aggódtam. - ijedtem fel anyám hangját hallva.
- Hát nem hívtalak mindig ha baj volt?!
- Anya. Ne haragudj. - öleltem át - Ne haragudj.
- Semmi baj. - bejött elmeséltem mindent, elmondtam, hogy mennyire szeretem Miát.
Csak hallgatott türelmesen. Apa kávét hozott neki.
- Biztos vagyok benne, hogy rendben lesztek. - nyugtatott.
- A többire nem mondasz semmit? - vártam tőle is a fejmosást.
- Egyetértek apáddal, én egész hónapra vettem volna el a kocsit.
Sosem volt veszekedés amiért nagyon hálás vagyok most már, hogy bele láttam a másik oldalba is.
Délutánig velünk maradt, főzött nekünk most is, mint mindig isteni lett az étel.
- Ezt imádtam benned, hogy istennő vagy a konyhában. - szólalt fel két falat között apám.
- Akarod mondani a konyhában is.
A pillantás amit elkaptam kettejük közt ismerem.
- Le is léphetek ha kettesben maradnátok.
Mindenki nevetett, de komolyan gondoltam. Elvonultam a szobámban ahol most is úgy érzem Mia illatát mintha itt lenne.
