⚜️ 56. ⚜️

10 0 0
                                    

Bármennyire jól esett is Márk közeledése nem tudtam kizárni a képet ami ma fogadott

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Bármennyire jól esett is Márk közeledése nem tudtam kizárni a képet ami ma fogadott.
Amikor rá kérdezett inkább kirohantam.

Már felöltöztem mikor ő is be jött.

- Mia. - lépett mellém - Tudom, hogy nem  volt jó azt látni, és ígérem azon leszek ez ne történjen meg soha újra. - nézett a szembe - Csak ne őrlődj.

- Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, hiába próbálom elterelni a gondolataim nem megy. 

- A szavamat adom! - kezem a mellkasára húzta - Amíg ez így ver itt mindaddig szeretlek téged. Senki mást csak is téged!

Lehet valóban el kellene engednem, de az a bizonyos női megérzés. Márkban megbízom, de az a csaj...

- Gyere ... - húzott az ágyhoz - Nézzünk valamit.

Engem nézett, fürkészte az arcom majd újra és újra végig mért.

- Te vagy a leggyönyörűbb nő az egész világon.

- Túlzol...azért köszönöm. - bújtam szorosabban - Akkor a mai műsor te engem én téged vagy tényleg nézünk valamit?

Választottunk filmet amin ő elaludt. Én viszont nem tudtam. A film sem fogott meg igazán így a telefont vettem a kezembe és írtam Adélnak, Adrinak és Beának is. Utóbbi kettővel már nagyon rég nem beszéltem. 

Adél szokás szerint azonnal vissza írt. Már azt kezdte szervezni mikor menjünk felhasználni a kuponunkat. Amit én most lepasszoltam neki. Kezdődnek a vizsgák most nem akarok másra koncentrálni. Szerencsére meg is értette.

Adri annyit írt, hogy felhív ha végzett. Ami alig egy órára rá meg is történt.

- Annyira örülök, hogy írtál. - mondta amint felvettem - Beszélhetnénk többet.

- Igen jó lenne. Csak sokszor azt sem tudom hol áll a fejem. A suli, a terem meg az itthon dolgok.

- Tudom tudom. Itt sincs másként. De jól vagytok? Mindenre rendben köztetek? - kérdezte némi aggodalommal a hangjában.

- Várj. Kimegyek. - halkan kiosontam a szobából nehogy Márkot felébresszem - Itt vagyok.

A nappaliban ültem le beszélgetni.

- Na mesélj mi van veled.

- Meglett a lakás, beköltöztünk majd elkezdtek ide járni, betörtek feldultak mindent. .

- Jézus. - döbbent le - Még a hideg is kirázott.

Elmeséltem mi zajlik körülöttünk. Bele értve Erikát is.

- Tartsd szemmel. Lehet Márk nem akar tőle semmit de tudod, hogy az ilyen nőcskék akkor is rá mennek.

Már elég régóta beszélgettünk mikor már lebattyogott szemét dörzsölve.

- Miért nem alszol baba? - jött egy puszival s közben köszönt Adrinak is.

- Nem tudtam aztán elkezdtem beszélgetni a csajokkal.

Míg kiment a konyhába egy üveg vízért. Én elköszöntem Adritól és felmentem vele. 

- Már akartam kérdezni, nem tudsz valamit Beáról? Hiába keresem sosem reagál.

- Beáról? Nem. - dőlt el az ágyon.

- Azt hittem talán Zoli mondott neked valamit...Na mindegy. - sóhajtva feküdtem mellé.

- Zolival rég nem beszélünk. Csak akkor keresett ha ki kellett menteni a szarból, mikor én kértem volna segítséget el sem lehetett érni. - simogatta a hátam miközben beszélt - Amikor a szállodába akartam menni utánad ... akkor elégeltem meg.

- Sosem mondtad.

- Mert nem lényeges. Ezeket az ügyeket lezártam és nem is akarok többet foglalkozni velük. - puszit nyomott a homlokomra.

- Jó hogy Geri, Beni és Miló itt vannak neked.

- Ők igaz barátok. - mondta egy ásítás kíséretében.

Hasát cirógatva hagytam hogy újra elnyomjon az álom.

Bárhova elWhere stories live. Discover now