Bárhova el

⚜️ 41. ⚜️

Miután Adélnak elmondtuk mit tudtunk meg az orvostól néma csendben ültünk és vártunk.
Őrjítő ez a tehetetlenség.

- Márk. Bemehet. - szólt a nővér.

- Végre. - ugrottam fel.

- Még egy kicsit kába, ez teljesen normális.

Bementem Mia ott feküdt az ablakot nézte.

- Baba. - szóltam halkan nem akartam megijeszteni.

Felém fordulva nézett egy percig szó nélkül. Mint aki nem hiszi el amit lát.

- Itt vagyok szerelmem. - öleltem magamhoz.

Sírva ölelt ő is.

- Én nem ittam. Tényleg nem. - egyre jobban sírt ahogy ezt ismételgette.

- Tudom baba!

- Hiszel nekem? Ugye? - nézett fel.

- Egy percig sem kételkedtem ebben. - válaszoltam a szemébe nézve - Te semmit nem tettél. Valaki kábítószert tett a poharadba.

Nehezen de sikerült megnyugtatni.

- Mia. Az iskola igazgató van itt. - jött egy nővér - Beengedem.

Tudtam mi fog következni.

- De Mia nem önszántából fogyasztotta! Ez nem számít?

- Nem. - vágta rá majd kiment.

Mia zokogva ült az ágyon.

- Kérlek nyugodj meg! Minden rendben lesz! - magamra emeltem a tekintetét - Megígérem. - letöröltem a könnyeit majd megcsókoltam.

- Bejöhetek? - dugta be kopogás után a fejét apám.

Nagyon meglepődtem.

- Te hogy kerülsz ide? Nem megnyitón kellene lenned?

- Itt a helyem mellettetek. - ölelt át együtt mindkettőnket - Mia, egy percig ne aggódj minden elintézek.

- Már nincs mit intézni. Kirúgtak. - mondta szipogva.

Apa nem ismer lehetetlent.

- Beszélek az orvossal aztán elintézek pár telefont. - indult el kifelé.

- Ha már intézkedsz, a halasztásom is beszéld le kérlek.

- Nem teheted. - ellenkezett azonnal Mia.

- Shhh. Ezek után nem hagylak magadra.

Apa elhagyta a szobát, ő pedig tovább erősködött az iskolával.

- Tudom mit ígértem. ... Akkor sem megyek vissza.

- Zavarhatok? - lépett be Adél.

El is feledkeztem róluk.

- Hívd be Benit is. Legalább személyén is bemutatlak neki. - utóbbi mondatom egy puszi kíséretében mondtam ki.

- Hát igazán jó passzban lát.

Közben mindketten bejöttek.

- Örülök, hogy megismerhetlek. - mondta Beni a szokásos nagy mosollyal.

Láttam Mián hogy feszéjezett. Adél csendes volt, Beni próbálta poénokkal oldani a hangulatot több kevesebb sikerrel.

- Elintéztem mindent. - jött vissza apám - Hogy vagy drágám? - lépett Miához.

- Megvagyok. - motyogta halkan.

- Menjetek ki had beszéljek vele. - küldött ki minket.

Nem volt ínyemre. Végre vele lehetnék.

- Gyerünk, te is. Itt lesz fél óra múlva is. - tolt ki az ajtón.

Adél bedobta, hogy igyunk egy gyümölcslevet addig.

- Vagy kávét. Jót fog tenni. - tette hozzá Beni.

Az italunk mellett ülve beszélgettünk.

- Annyira szeretném tudni ki áll az egész mögött. - sóhajtoztam.

- Egyértelmű...Vivien. Biztos vagyok benne. - jelentette ki mérgesen Adél - Az első naptól ő teszi pokollá Mia életét.

- Ki kellene deríteni.

Már terveket szőttünk, hogy fogjuk véghez vinni mikor apa megjelent lent. Meglátva rögtön felkeltem.

- Mielőtt felrohannál alszik. - tolt vissza a székre - Neked amúgyis velem kell jönnöd.

- Hová? Nem megyek haza! - vágtam rá gyorsan.

- Nem is kell. Majd megtudod ha itt lesz az ideje.

- Addig itt maradunk. - mondták szinte egyszerre Beni és Adél.

Így én apámmal mentem. Ideges voltam, nem tudtam mit tervez és Miát sem szívesen hagytam magára.