A parkból sétáltunk haza, épp Gerinek segítettem telefonon a zárásban valamit mikor Mia hirtelen megállt. Rá néztem, el volt sápadva, remegett alig állt a lábán.
- Ő volt. - motyogta alig érthetően.
Az alak aki elhaladt mellettünk... felismerte.
Elöntött a düh és a bosszú vágy legszívesebben utána mentem volna. De nem hagyhattam itt ilyen állapotban Miát.
- Gyere. Haza megyünk. - tartottam átkarolva.
Már az összesés szélén állt. Leintettem egy taxit megadtam a címet és azon voltam, hogy megnyugtassam.
- Probálj megnyugodni. Itt vagyok veled.
Hamar a megérkeztünk. Miát a lépcsőházban már a karomba véve vittem.
- Na milyen volt a séta? Ugye nem bántad meg ... - szólt Adél majd mikor ránk nézett el is hallgatott - Mi történt? - csukta be az ajtót mögöttünk.
Miát a kanapéra tettem, Adél teát csinált neki. Amit kortyonkent ivott. Kezében a bögrével elaludt.
- Mi a franc volt? - súgta Adél.
El vettem a bögrét Mia kezéből majd a konyhába hívtam Adélt.
- Elsétált mellettünk, felismerte.
- Tessék? - megdöbbenve hallgatott - Hogy lehet szabadlábon? A kórház feljelentést tett...Az a féreg is felismerte?
- Nem tudom...Gerivel beszéltem, mikor Mia hirtelen megállt.
- Az eszem eldobom, ilyen van?!
- Utána akartam menni ... péppé vertem volna, az utolsó lélegzetéig tapostam volna. - az indulatok újra úrrá lettek rajtam.
- Elhiszem, és remélem lesz rá alkalmad.
Magamra hagyott. Épp mikor a telefonom csörögni kezdett.
- Olyan hírtelen tetted le, történt valami? - kérdezte Geri.
- Segítened kellene. Meg van még az a kapcsolatod aki térfigyelőkkel dolgozik?
- Ahha.
- Össze tudsz hozni egy talalkozót vele? - kérdeztem ki ki pillantva a kanapén alvó barátnőmre.
Abban maradtunk hív amint sikerül intéznie valamit. Egy pohár vízzel a kezemben gondolkodtam.
- Min agyalsz ennyire? - hallottam ébredés utáni rekedtes hangját.
A mondat végére már átölelt.
- Csak elméláztam. - adtam puszit a homlokára.
- Veszek egy fürdőt. - indult el.
Míg ő a fürdőben volt csináltam rántottát.
- Finom illatot érzek. - köntösben jött ki.
- Nem vagyok egy konyhatündér de ezt profin csinálom. - tettem elé egy tányérral.
- Köszönöm.
Miután mindketten befejeztük Mia elpakolt.
- Elmosom ezeket míg te is fürdesz.
Csak egy gyors zuhanyt vettem. A szobában volt mire végeztem. Az íróasztalnál találtam néhány füzet és tétel társaságában.
- Mindjárt abba hagyom. - írt még le valamit majd becsukta a füzetet.
Felvettem egy gatyát hamar és eldőltem az ágyon.
- Pár nap és vizsga. - félig ülve félig fekve helyezkedett mellém.
- Tudom, hogy szuper leszel! - az ölébe tettem a fejem.
- Remélem úgy lesz.
- Biztos vagyok benne! - támaszkodtam fel, hogy ajkait csókolhassam.
Geri neve villogni kezdett a kijelzőn.
- Ilyen gyorsan ment?
- Öhm nem...itt vannak a szüleid.
- Tessék?! - nem számítottam erre.
Hívtak párszor az elmúlt napokban, de nem vettem fel. Hazudni nem akartam, az igazat pedig Mia miatt nem akartam nagy dobra verni.
- Mindjárt megyek. - ezzel bontottam is a vonalat.
- Baj van ? - fürkészte tekintetem Mia.
Nemlegesen ráztam a fejem.
- Vagyis...anyuék ott vannak.
أنت تقرأ
Bárhova el
العاطفيةAzt érzem el kell mennem, hogy bárhol jobb lehet mint idehaza. Ezért is jelentkeztem a lehető legtávolabbi iskolákba. Így indult hát a kalandom.
