꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

Kezdetek.

4 évvel ezelőtt.

Néha úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Nem érzem azt, hogy lenne értelme az életemnek! 16 éves korom óta csak menekülök. Előtte nevelő családoktól, családokig adtak, én pedig újra meg újra végig nézhettem, ahogy megöltek mindenkit, akiket szerettem. A barátaimat, a nevelő szüleimet, a tanáraimat! Mindenkit, akik csak egy kicsit is segíteni próbáltak!
10 éves voltam, amikor az igazi szüleimet elkapta a kormány, mert valahogy rájöttek arra, hogy természetfeletti képességekkel rendelkeztek, azonban az én rejtett képességemet akarják megszerezni.

-Kicsim!- Suttogta anyám, miközben hátra tekingetett a szoba ajtóra. -Bújj be ide!- Tolt befelé, a gardróbszekrénybe. -Mindegy hogy mit hallasz, semmiféleképpen ne gyere ki!- Utasított.

-De miért ne?- Fogtam a kezét. 

-Csak hallgass rám!- Mondta, és szemei könnyben úsztak. 

-Szeretlek anyu!- Potyogtak könnyeim.

-Én is téged!- Belepuszilt hajamba, majd rám csukta az ajtót, és felállt. A kis réseken keresztül kukucskáltam, és hirtelen rengeteg fekete ruhás, maszkos férfi tört be a szobába. 

-Hova rejtette?- Kiabáltak anyámmal. 

-Soha nem fogják megtalálni!- Üvöltötte anya, a férfiak pedig a nyitott ablakra szegezték tekintetüket. 

-A kurva életbe!- Szidkozódott a vezető. -Öljétek meg!- Adta ki a parancsot, és a szemem láttára agyonlőtték anyámat!