꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4. Fejezet.

-Na sürgősen szállj le rólam!- Sziszegtem, és le akartam magamról lökni, azonban egy akkora izom tömeget mint ő, nem olyan egyszerű megmozdítani. 

-Jaj ne csináld már!- Vigyorgott fehér szabályos fogsorával. Két karját a vállaim mellé rakta, végül fölém magaslott. Ezzel rálátásom lett a csupasz mellkasára, amin egy kígyó tetoválás volt látható. -Nem is ismerlek, de nagyon átlátszó vagy! Lelni rólad, hogy bejövök neked.- 

-Te aztán már csak tudhatod, hogy milyen az én ideálom. A szőkék jobbak!- Kacsintottam, és igyekeztem lelökni magamról, de ő rám nehezedett. -Másszál már le rólam, mert megfulladok!- 

-És mondd. Vonzodtál ennyire, egy szőke pasihoz is?- Suttogta. Karjait a fejem mellé tette, és gyengén vigyorogva, az alsó ajkába harapott. Arcával lassan közelített, az enyémek felé. 
Valóban nem rossz pasi, de utálom az ilyen nagyképűeket. Igaz testileg tényleg ott van, sőt nagyon!
Ajkunk már súrolták egymást, közben néha íriszeimbe pillantott. -Jól bírod.- Vigyorgott. 

-Mert talán azt várom, hogy mikor unod meg?- Feleltem unott arccal.

-Azta kurva élet!- Eltávolodott. -Te aztán tudod, hogyan cseszd el a pillanatot!- Leült az ágy szélére, az oldalát fordítva nekem, én pedig vigyorra húztam számat. 

-Mert mit vártál?- Ültem fel. -Hogy nedves bugyival magamra rántalak, és jól meghúzol, aztán alszunk?- Vontam fel szemöldökeimet, mindent tudóan. 

-Nem is vagy te olyan hülye.- Csábosan mosolyogva, végig miért. -Mi a neved?- 

-A tied mi?- Kérdéssel kerültem ki, a kérdését. 

-Én kérdeztem előbb. Még ebben is versenyezni akarsz?- Nevetett fel, én pedig hátra dőltem a könyökeimre, majd felhúztam az egyik lábamat. Hamar észrevettem, hogy minden baja lett. 

-Fényévekre járok tőled édes!- Kacsintottam, és hátra dőltem teljesen. Nem szólt semmit, csak egy darabig nézett, majd maga elé pillantott. 

-Alexander Diaz.- Visszanézett rám. -De csak Alex.- Várakozóan vizslatott. -Szóval?- Én rá sem néztem, csak a bal oldalamra fordultam, ezzel hátat fordítva neki. -Kislány. Nem tudod kivel játszol! Nem vagyok ám én olyan jó fiú.- Morogta, és befeküdt mögém. 

-Azt nem mondtam, hogy jó fiúnak tartalak!- Ásítottam, ő pedig rámarkolt meztelen combomra, szemeim pedig kikerekedtek. 
Nem mondom azt, hogy közömbös volt az érintése, sőt annál ezerszer jóval több! De nem hizlalhattam az egóját. Nyakamhoz hajolt, és suttogni kezdett. 

-Nem is zavarna, ha beraknám?- Kezét a fenekemre simította, és belemarkolt. 

-Kár a gőzért!- Feleltem. -Szerintem elférünk ketten is ezen az ágyon.- Fordultam volna felé, de arcát nagyon közel találtam, az enyémhez. - Csak aludj már!- Suttogtam, ő pedig kigombolta a nadrágját. 

-Na mi az?- Kérdezte, és a hátára feküdt, majd le varázsolta magáról a nadrágot. Mire észbe kaptam, egy szál boxerben feküdt mellettem, egy álló sátorral. -Most mit bámulsz?- Lepillantott a szerszámára. -Ne is foglalkozz vele, majd lelankad.- Lehunyta szemeit, és a feje alá tette a karjait, én pedig felé fordultam, de ő meg sem mozdult. 

-Csak viccből mondtam hogy elférünk ketten!- Végignéztem testén. Nem semmi! 

-Akkor költözz a földre, lent tágasabb!- Ásított. 

-Kapd be!- Vágtam oda egy párnával.

-Na ide figyelj!- Förmedt rám ingerülten. 

-Nem! Te figyelj ide!- A jobb könyökömre támaszkodtam, ő pedig a balra. -Te szólogatsz be állandóan, és még neked áll feljebb? 

-Hát mint látod!- Lenézett, és hála neki, automatikusan én is oda néztem. Elröhögte magát, az arcom láttán. Majd hirtelen megfogta a jobb kezemet, és oda rakta magának. Kikerekedett szemekkel néztem a tettére, majd pofon vágtam. 

-Te nagyon szemtelen vagy!- Iszonyat dühös lettem.

-Te meg szerintem nedves!- Röhögött fel, én pedig lelöktem a lábaimmal az ágyról. 

-Ott a helyed kutya!- Sziszegtem. 

-Na ezt nem kellett volna!- Felpattant, és rám vetette magát. -Sikítozz ahogy akarsz!- Befészkelte magát a két lábam közé, végül matatni kezdett ott lent. 

-Na azt felejtsd is el!- Húztam el magam, de ő lefogott. Félretolta a bugyimat, hiába próbáltam eltolni a kezét.

-Aha!- Felnevetett. -Látom nagyon közömbös vagyok neked! Egy egész tavat csináltál a bugyidba.- Vigyorgott. 

-Vedd el onnan a kezed!- Eltoltam a kezét, az arcom pedig már full vörös volt. Oda hajolt hozzám, majd egy pillantást vetett ajkaimra. 

-Nyugi! Már elment a kedvem a kufirctól.- Suttogta, és vissza feküdt a hátára. 

-Te nagyon aljas ember vagy!- Sziszegtem, majd hátat fordítottam neki. 
Hogy lehet valaki ilyen szemét? 

Arra keltem fel, hogy éppen pakolászta a cuccait. -Mennyi az idő?- Ásítottam. 

-Fél hat.- Pakolt tovább. -Félóra és indul a busz.- Rámpillantott, ahogy az ágyban nyujtozkodtam.

-Jessica.- Mondta ki nevemet, vigyorogva.

-Hogy mi?- Felültem. -Honnan tudtad meg?- 

-Kicsit kutakodtam, az irataid között.- Lépkedett felém, és felvette a pólóját. 

-De még is mi jogon? És csak ilyen lazán bevallod?- Akadtam ki. 

-Hát nem mondtad meg a neved, de már nem is kell!- Húzta fel a nadrágját is.

-Rád már nincsenek szavak, komolyan mondom.- Sziszegtem, és kimásztam az ágyból. 

-Még is bejövök neked.- Vigyorgott. 

-Nem lehetsz ilyen nagyképű! Na és nem vagy az esetem!- Fontam karba kezeimet, ő pedig a kebleimre pillantott.

-Ha fizetek, megfoghatom őket?- Végig se tudta mondani röhögés nélkül, én pedig rögtön pofon vágtam. 

-Takarodj a szemeim elől!- Elkezdtem összepakolni a cuccaimat, majd hátast állva neki, levettem a hálóingemet. 

-Na!- Szólalt fel. - Fordulj felém babám!-

-Azt te nem tudod megfizetni!- Vágtam rá, ő meg kiröhögött. Felvettem a fekete melltartómat, és egy egyszerű bordó pólót, majd egy farmer nadrágot, végül a cipőmet. Nagy nehezen lenyeltem a mérgemet, egy kérdés erejéig. -Te Alex.- Léptem oda hozzá, és a mellette lévő fotelben pihenő táskám, elő zsebébe nyúltam. -Nézd már meg nekem a jegyemet légy oly szíves!- Emeltem ki, utolsó pár szavaimat, majd beleraktam a kezébe. -Ezzel át lehet szállni a buszra?-

-Szerintem át.- Felelte, és visszaadta. 

-Mi az hogy szerinted át? Hát neked milyen jegyed van?- Lepődtem meg. 

-Ki mondta, hogy van jegyem?- Elnevette magát. -Mondtam hogy ne nézz jó fiúnak cica. Viszont közelebb jöhetnél, egy kicsit dorobloni.-

-Na menj fenébe!- Megfésültem a hajamat, majd hátamra vettem a táskát, és leléptem. -Na most megfizetsz a szemétségeidért.- Vigyorogtam a recepció felé tartva. Remélem nem ismer fel a fickó, már nincs rajtam a paróka. -Jó reggelt!- Mosolyogtam, és leraktam a kulcsot az asztalára. -A párom nem sokára jön, és ki fizeti az éjszakát!- 

-Jó reggelt!- Elvette a kulcsot. -Rendben.-

-Viszlát!- Köszöntem el, és elviharoztam a hotelből. Na ezt tedd zsebre te kis féreg!