꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4/12. Fejezet.

Elég bénán értem földet, majdnem egy fán sikerült landolnom, de időben elkerültem. Ledobtam magamról az ejtőernyőt, és vissza tuszkoltam a hátizsákba. Hátra néztem a többiekre, akik már felém sétáltak. 

-Húú ez kurva jó volt!- Szólalt fel William. -Megyünk még egy kört?- Vigyorgott, ekkor tarkón vágta Oscar. 

-Fogd már be!- Vágta rá mély hangján unott arccal, az afroamerikai társunk, a többiek pedig kiröhögték. 

-Na srácok!- Összecsapta tenyereit Thomas, és előre sietett felém. -Hallgassuk meg drága Parancsnokunkat, hogy hogyan szándékozik minket a halálba vezetni!- 

-Kussolj már!- Sziszegte Mia. 
Az ellenszenves pasi, fenyegetően közel állt hozzám. 

-Mit akar ezzel elérni Katona?- Sziszegtem íriszeibe. 

-Kurvára nem bízom magában!- Suttogta a képembe. 

-Nyugodj bele, hogy te leszel az első, akit oda lökök az oroszlánoknak!- Adtam tudtára halkan. 

-Állj már le Haver!- Visszarántotta a tüsis hajú George, a már idegeimen táncoló Katonát. 

-Na szóval, csapat!- Összecsaptam tenyereimet. -A mögöttem lévő fák között, át lehet öltözni! Mindenki pakolja el a katonai felszerelését, a civil túra táskájába, amit feltehetően hoztak magukkal.- 

-Igen is Parancsnok!- Helyeseltek, végül utunk a fák közé vezettek. Elő kotortam egy fekete hosszú ujjú felsőt, és egy szintén fekete hosszú szárú farmer nadrágot. Magamra öltöttem a kiválasztott textilt, felvettem egy ezüst lapostalpú csizmát, és a szintén említett színű télikabátomat, aminek a kapucniján fekete volt a szőrme. 
Miért is nem lepődöm meg azon, hogy a pasik tátott szájjal nézték végig a csajokat?

-Hogyan tovább?- Kérdezte a mellém sétáló Mia. -Megvárjuk a többieket, aztán szépen neki indulunk a városnak, az út mentén!- 

-Na gyerünk!- Szólalt fel Charlotte, és ő is oda caplatott hozzánk. Nem sokkal később a többiek is csatlakoztak, és elmondtam nekik is a tervet. 

Már félórája jártuk a lábainkat, mire megpillantottuk a Welcome Tucson City táblát. 

-Na végre!- Sietett előre Abigail. -Már alig várom, hogy letegyem a seggemet!- 

-Hát nem fogod egy hamar letenni a popsidat!- Jelentette ki William, térképpel a kezében. -Innen az Iskola a forgalmat beleszámítva, még 1 óra út.-

-Semmi gond!- Jelentettem ki. -Metróval megyünk!- Mutattam a lejáró felé. Nem is kaptam semmiféle ellenvetést, így az utunk oda is vezetett. 
Nem tudom hogy fogunk tudni elvegyülni az itt tartózkodásunk alatt. Az csak egy dolog hogy mindannyiunknak van egy új azonossága, szóval ha netán rendőr igazoltatna, akkor nem buknánk le! 

William oda caplatott a metró térképéhez, és a járatok leírásához. -Még 8 perc és itt van!- Jelentette ki. 

-Jól van! Akkor én és Mia, rendezzük a jegyeket!- Vágta rá Madison, én pedig helytadtam az ötletének. 
Még mindig jobb a föld alatt közlekedni, mint fent a gyanútlan járókelők között. 

A metrón ülve elmerengtem a régi éltemen. Hihetetlenül sokat utaztam anno a föld alatt, és rengeteget bujkáltam, amikor a nyomomban voltak a fekete öltönyösök. 
Hogy hiányzik-e az az élet? Határozottan mondhatom, hogy Nem! 

-Benson Parancsnok?- Ült mellettem Emily, aki kérdő pillantásokat vetett rám. 

-Tegezzük egymást légyszi!- Mosolyogtam rá. -Ja és Jessica-nak hívj!- 

-Rendben!- Viszonozta szája szélén a mosolyt. -Jessica csak szeretném megköszönni, hogy segítettél nekem a gépen!-

-Ez csak természetes!- Feleltem. -Csak azt nem értem, hogy hogyan tudtad végig csinálni, az ejtőernyő kiképzést.- 

-Nem csináltam végig!- Adta tudtomra halkan. 

-Nem?- Kikerekedtek a szemeim. 

-Nem!- Meredt maga elé. 

-De akkor mégis hogyan küldhettek téged, erre az expedícióra?- Fordultam érdeklődve felé. Elővett egy bicskát a zsebéből, és rám nézett. 

-Add a kezed!- Nyújtotta a sajátját, én pedig úgy tettem ahogy azt kérte. Belevágott a tenyerembe, végül a sajátjába. Összeérintette a két végtagot, nekem pedig egy szempillantás alatt összeforrt a sebem. Kikerekedett szemekkel fürkésztem. 

-Az ikrek is erre képesek!- Jegyeztem meg halkan, de még mindig a kezemet vizsgáltam. 

-Már nem csak ők!- Mosolygott, én pedig felnézem íriszeibe. -Most már te is!- Vissza pillantottam, a heg nélküli tenyerembe. -És hála neked, most már én is képes leszek, tárgyakat emelni az elmémmel.- Suttogta, én pedig némán elmerengve meredtem kezeinkre. 
Emily igazán nagy képességgel rendelkezik! Megtudta osztani velem az övét, közben kapott az enyémből is! Ez most rettentően jól jött! 

A Metróval való utazásunk után, felmentünk a felszínre. William-el megállapítottuk, hogy 10 percre vagyunk az iskolától, szóval a környéken kerestünk egy Motelt. Kettesével vették ki a szobákat! Madison, Mia-val, Abigail, Charlotte-val, Emily a bátyjával James-el, William, Oscar, pedig George-val osztoztak. Azonban Thomas teljesen kihúzta magát, neki saját szoba kellett! Jó magam is saját szobában voltam, de mégis az enyémbe gyűltünk össze, mert értesíteni kellett az Őrmestert, a jelenlétünkről. 20 perc várakozás után, be toppant hozzánk, a kicsit őszülő bajszos vezetőnk. Mindannyian fegyelmezetten felálltunk, és tisztekegtünk. 

-Jól van Katonák!- Szokásához híven, maga mögé tette kezeit, és csak járkálni kezdett a helyiségben. -Sikerült tudomást szereznünk arról, hogy a másik Egységünk, jelenleg hol tartózkodhat! A probléma pedig a következő, erre rájött a Kormány is!- Szavai hallatán, az ereimben megfagyott a vér! 

-Basszus!- Sziszegte James.