꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4/9. Fejezet.

A nappaliban ültem a sötétben, apámat várva. Már este fél tizenegy is elmúlt, de még mindig nem ért haza! Minden információt kiszedek belőle, a Doktornő-vel és Damian-el kapcsolatban is! 
Idegesen feszülten várakoztam, de az idő csak telt és múlt!
Amikor délután hazaért Ava, faggattam a mentőexpedícióról, de ő semmit nem tudott róla! Biztos vagyok benne hogy nem hazudott, mert volt annyira kimerülve, hogy ne menjen neki ez a művelet! Ugyanis a barátnőm már egy ideje, részt vesz a Katonai kiképzésnek! 
Figyelmemet a bejárati ajtó, nyikorgása vonta magára. Tudtam hogy Apám az, mert a térvilágítás, a padlóra vetette teste árnyékát, én pedig ezer ember közül is felismerném az övét! 

-Szia Apa!- Határozottan, de nem túl hangosan köszöntöttem, a megriadt bűnösnek mondott férfit. 

-Jessica te vagy az?- Nézett felém, majd felkapcsolta a villanyt. -Miért nem alszol?-

-Beszélnünk kell!- Egyenesen íriszeibe fúrtam tekintetem. 

-Nem érne rá holnap?- Fáradt képet vágott. 

-Nem!- Határozott hangomon, eléggé meglepődött. -Lenne egy kérdésem Apu!-

-Tedd fel!- Leült a velem szemben lévő fotelbe. 

-Volt közöd Dr.Isabellához?- Kérdésem hallatán, kicsit elsápadt.

-Volt!- Tétovázás nélkül rá vágta. -Erről én is beszélni akartam veled!-

-De nem tetted!- 

-Mert esélyt sem adtál, fel mentél a szobádba!- Karba fonta kezeit. 

-Miért nem jöttél utánam?- 

-Mert azt hittem, hogy annyira sok volt neked az elbeszélgetés.- Rezzenéstelen arca őszintének tűnt. 

-Látom mindere van magyarázatod!- Jegyeztem meg, majd karba tett kezekkel felálltam, és elindultam lassan felé. -Mondd apu, mi volt köztetek?- Várakozóan vizslattam. 

-Tudtam hogy ellenem akar majd fordítani! Bármit is mondott, nem szabad hinned neki! Isabella az Amerikai Kormánynak dolgozott, vagy dolgozik. Amikor én fogságban voltam a szervezetben, az a nő rettentően sokat faggatott, igyekezett megpuhítani, hogy kiszedjék belőlem, hogy vajon merre lehetsz!-

-Ennyi?- Felvontam szemöldökeimet. 

-Közel sem!- Vágta rá. -Amikor Olivia megszöktetett, ő és még 2 ember a nyomunkba eredt. Rajtakaptak minket, egy San Franciscoi hotelben! Olivia fegyvert rántott, és lelőtte az egyik férfit, ekkor a másik fickó is pisztolyt fogott, de őt is lelőtte. Már szegezte volna Isabellára a fegyvert, amikor közbe szóltam hogy ne tegye! Nem volt olyan rossz ember, szóval ő nem kínzott. Így nem tartottam igazságosnak, ha megöltük volna. Ezután fogságban tartottuk, és egészen addig nem engedtük el, amíg nem értünk a Mexico határ falához!- Tekintete őszinte volt. 

-Nekem tudod mit mondott?- 

-Mit?- Felvonta szemöldökeit.

-Azt, hogy szexuálisan bántalmaztad!- Adtam tudtára az információt. 

-Egy ujjal nem nyúltam hozzá! Tudod miért mondta ezt neked?- Arca még mindig rezzenéstelen volt. -Mert pontosan így vagy a legbefolyásolhatóbb most! Elakarta érni, hogy visszamenj Amerikába, hogy a Kormány kezei közé sétálj! Tisztában volt vele, hogy ha ellenem uszít, akkor te elmész tőlem!- A magyarázata teljes mértékben meggyőzött! -Csak erről akartál beszélni?-

-Nem!- Sóhajtottam. -Miért mondtad azt Damian-nek, hogy befolyásolja a kezelésemet a közelsége? Na és hogy az lenne a legjobb, ha egy kicsit távolságtartóbb lenne?- 

-Azért kicsim, mert ez így van!- Egyhangú válasza jobban fájt, mint hittem. 

-De miért?- Már kezdtek előbújni könnyeim. -Miért nem kérdeztél meg előbb engem?- 

-A doktor úr ajánlotta!- Adta válaszul, ekkor összeállt a kép a fejemben. 

-Apu!- Szólaltam fel hangosan. -Ez egy csapda!- Lihegni kezdtem. -Nincsenek semmilyen ikrek! A Kormány szándékosan adta ki ezeket az információkat, hogy magukhoz csalogassák az Osztagot! Ezek arra pályáznak, hogy rajtaütés szerűen elkapják Damian-ékat!- Halálfélelmem támadt, apám kétségbeesett arca láttán. -Meg kell állítani őket!- Néztem idegesen körbe, azon gondolkodva, hogy mit tegyek. -Mikor indulnak?- 

-Körülbelül egy óra múlva, de eszed ágába ne jusson utána menni!- Felállt idegesen, én pedig a telefonom után kezdtem kutatni a zsebemben. Azonnal tárcsáztam Damian számát, de ki volt kapcsolva. 

-A farancba!- Sziszegtem. -Kivan kapcsolva!- Keményen törtem a fejem, hogy mit tehetnék. -Hol lesz a Missió?- 

-Nem mehetsz Jessica! Nagyon gyenge vagy még!- Felém lépkedett, és megfogta vállaimat. 

-Apa! Tudniuk kell róla! Elfogják kapni őket!- Hadartam idegesen. 

-Fel hívom a Kapitányukat, és közlöm vele a híreket.- Ő is elővette a telefonját. 

-Apu mondd el, hogy hova indulnak! Utol kell érnem őket! Kérlek!- Könyörögtem könnyes szemekkel. 

-Istenem kicsim!- Idegesen szólt rám, és csak magatehetetlenül meredt arcomra, végül nehezen de kibökte. -Tucson városába!- Azon nyomban elindultam a szobám felé. 

-Jessica kérlek! Egyedül nem mehetsz utánuk!- Utánam futott.

-Nem leszek egyedül apa! Szépen állíts össze nekem egy csapatot, az újonc katonákból, akiket nemrég képeztek ki, a mentális képességekkel rendelkezők közül!- Hadartam, és már pakoltam a cuccaimat. 

-De az nagyon veszélyes!- Megállt az ajtómban. 

-Menni fog!- Vágtam rá. -Ha túléltem a sivatagot, akkor hidd el, hogy őket is meg tudnám védeni, bár nem hiszem hogy szükségük lenne rá!- Minden kelléket elpakoltam, végül előszedtem a katonai ruhámat. -Apa siess! Hívd fel a Kapitányt! Próbáld elérni, ha nem sikerül, akkor szervezd a csapatot!- Utasítottam határozottan, ő pedig ledöbbent a határozottságom láttán.

-Meg lesz!- Vágta rá, majd elhagyta a szobámat. 

-Megmentelek Damian! Éppen itt lesz az ideje annak, hogy viszonozzam mind azt a jót, amit értem tettél!-