꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

14. Fejezet.

Észre sem vettem, de elaludtam karjai közt. Lassan körbe néztem, a félhomályba burkolózott  szobában. Felpillantottam alvó arcára, és akaratom ellenére, egy mosoly kúszott arcomra. Ilyenkor olyan jó fiú, mikor alszik!

-Bár tudnád mennyire szeretlek Alexander Diaz.- Suttogtam. -Nem tudom elképzelni, hogy mit tettél velem. Talán soha nem szerettem még így senkit! De sajnos ezt el kell engednem. Mi soha nem lehetnénk együtt! De mégis annyira fáj, mással látlak téged. Mikor mást érintesz, vagy másra mosolyogasz.- Kimásztam óvatosan karjai közül, hogy ne ébredjen fel. Betakargattam őt, és egy darabig csak néztem rá, és végül ajkaira pillantottam. -Olyankor eszembe jut az, amikor velem tetted ugyanazokat.- Lassan oda hajoltam, majd rá leheltem apró csókomat. Óvatosan felálltam az ágyról. A szoba ajtajához érve, még egy utolsó pillantást vetettem rá. 
Mit megadnék azért, ha viszont szeretne! Előre fordultam, és kezemet a kilincsre tettem. 

-Hova mész?- Félálmosan motyogta, majd oldalára feküdt. Vajon most álmában beszél? Vagy lehet minden szavamat hallotta? -Gyere vissza!- Suttogta, de szemei még csukva voltak. Tétovázva vissza lépkedtem, ekkor fáradt tekintetét rám vetette. -Bújj vissza!- Megemelte a takarót. Szívemet újra átjárta, egy melengető érzés, egyszerűen csalogató volt ölelése! 

-Nem lehet Alexander!- Fájjó szívvel tudattam.

-Csak 1 percre!- Beljebb húzódott az ágyon, hogy jobban elférhessek, és kérlelt szemeivel. 

-Miért tegyem nehezebbé?- Sóhajtottam. Lehet az ő szíve nem szakad meg, de az enyém ezt nem bírja! 

-Mert holnap már nem lehet!- Felém tartotta szabad kezét, én pedig bebújtam mellé. Betakart, végül megsimogatta az arcomat. Íriszeimet fürkészte, közben lassan mosolyra húzta ajkait. -Szóval szeretsz!- Vigyorogni kezdett. 

-Jaj Alex!- Zavarba jöttem, és már ki is akartam volna mászni a takaró alól, de ő megfogott lágyan. Közelebb húzott gyengéden magához. Homlokát pedig az enyémhez érintette. Ajkaimra pillantott, végül lassan megcsókolt. Annyira éreztem, hogy ez ismét egy hatalmas hiba lesz, és tudtam hogy nem lenne szabad engednem. De már oly rég akartam, így érezni valaki iránt. Lassan eltávolodtak ajkaink, ő pedig ismét megsimogatta az arcomat. Vissza csókoltam, végül ő gyengéden jobban magához vont. Óvatosan rám mászott, de nem szakította félbe a csókot. Kezeimet a hátára vezettem, és érzékien simogattam azt. Egy kis idő után derekára simitottam említett végtagjaimat, és megfogtam pólóját. Lassan húztam magam felé, majd együtt levettük azt. 

-Biztosan akarod?- Suttogta, és elvett egy kósza hajtincset arcomból. Kicsit feljebb emelkedtem, hogy megcsókolhassam őt. Tarkóm alá vezette kezét, hogy közelebb tudhasson magához. Egy idő után, megszabadultunk ruháiktól. Ő továbbra is érzékien csókolt, végül behatolt gyengéden. Mindketten fel sóhajtottunk! 
Tudtuk jól, hogy ez most más lesz! Ez a szeretkezés, felejthetetlen lesz számomra, mert olyannal teszem, kit szeretek! Még akkor is, ha holnapra véget ér minden! Fájni fog, de el kell fogadnom. 

5 órával később.

Bent kuporgom a fiúk szobájában az ágy közepén, úgy már félórája. Pásztáztam Alexander hűlt helyét! Mikor felébredtem reggel 6 után, észrevettem hogy Alex a holmijával együtt elment. 
Tudtam hogy véget fog érni minden, de azt nem hittem volna, hogy itt hagy. 
Már nem volt kedvem az erős lányt játszani, szóval engedtem érzelmeimnek. Utat nyitottam könnyeimnek, és csak sírtam, akár csak egy kislány. Eldőltem lassan az ágyon, az emlékek pedig sorban ugráltak fel, szemeim elé. Ahogy megismertem őt, amiket átéltünk együtt. Nagyon idegesítő egy alak volt, aki megragadt minden percet arra, hogy piszkálhasson, felidegesitsen! Azonban kiállt mellettem a bajban, megmentett, és mellettem volt. Elérte amit akart! Beleszerettem, neki adtam magam, most pedig elment!
De megérdemeltem, hisz hibát követtünk el az éjszakával is, csak bár ne fájna ennyire veszettül! 
Tudom hogy azért ment el, hogy ne nehezítse tovább kettőnk életét. Nem tudom hogy hova mehetett, de abban reménykedem, hogy egyszer még viszont láthatom őt!

-Jessi!- Tért be az ajtón Ava. -Istenem! Miért sírsz?- Rámászott az ágyra, én felültem, ő pedig átölelt. 

-Elment Alex!- Öleltem egyetlen barátnőmet, közben könnyeimmel áztattam vállát. -Itt hagyott, és még csak el sem búcsúzott!-

-Lefeküdtél vele igaz?- Kérdezte mindent tudóan, én pedig csak fájdalmasabban kezdtem sírni. 

2 nappal később. 

Ismerős érzés a szerelem. Ám ez mégis más! Amikor valakit titokban szeretsz, mert nem árulhatod el senkinek, az valami borzasztó! Azonban mosolyogva emlékszel vissza, szíved választottjára! 
Még csak most tűnnek fel az érzések, amiket akkor éreztem, amikor mellettem volt. Olyankor érdekes folyamatok zajlanak a háttérben, amikről nem is veszünk tudomást! Emelkedett pulzus, szűnni nem akaró izgalom! 
Csodálatos lenne, ha ezt továbbra is mellette élhetém át! Az ember, csak egyszer találja meg az igazit, azt pedig azonnal megérzi, ahogy meglátja őt. Szerelem első látásra! Létezik, csak nekem idő kellett hozzá, mire bevallottam magamnak! Olyan különös érzés ez. Oly mélyről jövő! Úgy érzed, bármit megtennél érte, még akár meg is halnál a másikért. 
Az a helyzet, hogy valahogy én is így érzem magamat most. A szívem most mérhetetlenül fáj, hiánya miatt! 

-Minden rendben?- Kérdezte a mögöttem ülő Ava, és megsimogatta a vállamat. Jelenleg pár perc, és elérjük a Mexico határt. 

-Persze.- Mosolyogtam rá gyengén. Amikor Alexander elment, nem vitte el magával az autót! Elkötötte pont a Motel recepciós kocsiját, ami miatt elég nagy cirkusz lett csinálva. Vajon hova mehetett?