꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

11. Fejezet.

Már órák óta utaztunk, és Ava nyavajgása nem maradhatott el. Megállás nélkül hajtogatta már 10 perce, hogy neki mennyire kell Wc-zni. Hiába mondta neki Alex, hogy a következő benzinkútnál megáll. Ekkor megpillantottunk az út szélen egy pasit aki stoppolt, de Alex hidegvérrel elhajtott mellette. 

-Állj már meg te szerencsétlen!- Szóltam rá. 

-Mi a fasznak?- Nézett bele, a belső visszapillantó tükörbe. 

-Normális kinézete van, nem hiszem hogy ártalmas lehet!- Nézegetett hátra Ava, majd nehezen de megálltunk.

-Jó! Nem vállalok felelősséget azért, ha valakit lelő!- Sziszegte, majd kinézett a bal oldalán lévő ablakon. 

-Na míg ideér, addig én elmegyek pisilni egy fa mögé, ne lessetek!- Jelentette ki barátnőm, és felnevetett. Ki is pattant abban a nyomban, a kocsiból. Kiszálltam én is félig, hogy intsek a srácnak, hogy jöjjön. Ekkor vettem szemügyre őt! Szőkésbarna haj, a napbarnított karjain, nem kevés tetoválások voltak. Nem volt nagyon kidolgozva a teste, de azért voltak formái, már amiket megmutatott a fehér izomtrikója. Mellesleg a terepmintás gatyája, elég jól állt neki! Ahogy közelebb ért, az arcát is jobban szemügyre vettem. A szemei sötét kékek voltak, a mosolya pedig elég csábos! Már előre tudtam, hogy Ava oda meg vissza lesz érte. 

-Jól megnézted?- Kérdezte flegmán a sofőr. 

-Dugulj el!- Sziszegtem, és ekkor oda ért hozzánk a srác. 

-Helló!- Fogsorát megvillantva mosolygott, és egy kicsit lihegett. -Köszi hogy megálltatok!-

-Helló!- Mosolyogtam. -Merre tartasz?- 

-Amerre az élet visz!- Felelte, én pedig biccentettem a fejemmel, hogy üljön előre. Vissza szálltam a kocsiba, majd ő is beszállt. 

-Helló!- Tartotta kezét Alex-nek, majd kezet ráztak. -A nevem Damian Roy, és köszi hogy felvettetek!-

-Helló! Alexander Diaz.- Felelte unottan. -Merre tartasz?- 

-Ameddig visztek. Nincs úticélom, hátrahagytam mindent.- Arcán ott volt a beletörődés. 

-A katonaságtól jöttél?- Rá támaszkodtam a két ülésre magam előtt, ekkor felvont szemöldökkel nyugtáztam, hogy egy pillanatra a melleimre pillantott, de hamar váltott a szemeimre. 

-Fogalmazhatunk úgy is!- Sóhajtott. 

-Szóval megszöktél!- Vágta rá, a mellette ülő. 

-Hát igen.- Felelte, nem túl büszkén. -Nem akartam én háborúzni, csak besoroztak hála apámnak, mert ő erőltette.- 

-Helló!- Ült vissza Ava, és alaposan szemügyre vette a srácot, én pedig vissza húzódtam az ülésben. -Az én nevem Ava Perry!- 

-Helló, az én nevem Damian Roy.- Mosolygott, de nem dőlt vissza, hanem rám nézett. -Téged hogy hívnak?- Mért végig. 

-Jessica Benson!- Mosolyogtam és kezet ráztunk. 

-Indulhatunk?- Belepillantott Alex, a visszapillantóba.

-Igen!- Vágtuk rá egyszerre Ava-val, és már száguldottunk is tovább. 

20 perc elteltével, Ava hozta a formáját. -Zenét! Zenét! Zenét!-

-Olyan vagy, mint egy gyerek.- Emelte fel a hangját Alex, a lány pedig sértődötten hátradőlt. 

-Ilyen nincs.- Motyogtam, ezt követően megkapaszkodtam az ülésben, és benyomtam a rádiót. Damian pedig belenézett íriszeimbe, amitől kicsit megilletődtem. Vissza dőltem az ülésbe, végül a külső visszapillantóba tekintett, én pedig észrevettem hogy engem bámul. 
Van valami különleges benne! Nem tudom hogy mi lehet az, de nincs rossz előérzetem vele kapcsolatban. Lehet elhamarkodottan alkotok véleményt, de szerintem tudna alkalmazkodni, a társaságunkhoz. Alex-nél biztos alkalmazkodóbb lehet, és talán nem annyira buta sem! 
Ekkor hirtelen megszólalt a rádióból, Anna Marie-től, a Ciao Adios című szám. Ava pedig átkarolta a nyakamat, és énekelte a szöveget, én pedig csak mosolyogtam. Elkezdzünk dülöngélve táncolni. A Skacok néha ránk pillantottak, Damian pedig még ki is nevetett minket, végül énekelte ő is.

Talán úgy két óra után, elértünk egy benzinkútra, ahova befordult Alex. -Aki akar Wc-zni, az most tegye meg!- Jelentette be, és mindannyian kiszálltunk a kocsiból. Bementem a benzinkútra, hogy elkérjem a kulcsot, azonban azt mondta a csaj, hogy nyitva van. Így kimentem és megkerültem az egész épületet. Elfoglaltam a helyiséget, és könnyítettem magamon. Kezet mostam, nagyjából megigazítottam a sminkemet, és vissza felé tartottam a kútra, hogy vegyek egy doboz cigit. Ekkor megpillantottam Ava-t, ahogy a kocsinál állva, nevetgéltek Damian-el. Mosolyogva folytattam utamat az üzletbe, ott pedig megláttam Alex-et flörtölgetni a kutas csajjal. Lenyeltem kínok kínjával, a látottakat. 

-Egy doboz cigit kérnék!- Kinéztem Ava-ékra, és csak azt láttam, hogy barátnőm kicsit ingerülten mutogatott felém, Damian pedig bologatott. Beszaladt az üzletbe, és mellém állt. Kezét nem olyan feltűnően az oldalamra simította, amin nem kicsit meglepődtem. Azonban rájöttem, hogy nyilván Ava intézkedett, mert megláthatta vihorászni Alex-et a csajjal. Felnéztem a megmentőm arcára, ami nem is volt olyan távol az enyémtől. Ekkor az eladó megköszörülte a torkát, és odaadta a cigit, én pedig kifizettem. - Kösz. Helló!- Damian egy kicsit túltolta a szerepét, mert kifelé menet, lecsúszott a keze a fenekemre. Ez nagyon nem tetszett, szóval eltávolodtam tőle. 

-Bocsi!- Állt elém Ava. -De nem hagyhattam, hogy csak Alex okozzon neked fájdalmat! Megkértem Damian-t, hogy kicsit simuljon hozzád. 

-Gondoltam hogy te szóltál neki.- Rápillantottam a srácra. -De egy kicsit túlzásba vitte a dolgot.- Karba fontam kezeimet. 

-Ne haragudj! Csak ütős kilépőt akartam.- Mosolygott. 

Sóhajtottam. -Jó! Ezúttal megbocsátok!- Mosolyogtam. - Rágyújtunk?- Néztem Ava-ra, ő pedig bólintott. Ránéztem a megmentőmre.

-Miért ne? Van még tartalékba cigim.- Elindult velünk az épület oldalába, és rágyújtottunk. -Tudod mit nem értek Jessica?- Fordult felém. -Miért foglalkozól, egy ilyen emberrel?-

-Nézd Damian!- Nyeltem egyet. -Szerintem nem tartozom magyarázattal!- Zsebre tettem az egyik kezemet, a másikkal tovább szívtam a cigarettát. 

-Persze! Ez jogos!- Beleszívott ő is. -Csak szerintem az ilyen nem érdemel meg téged!- Osztotta meg velünk véleményét, majd oldalra nézett, ahonnan éppen felénk közeledett Alex. 

-Na mi ez a nagy csend?- Nézett körbe rajtunk. 

-Csak kicsit fáradtak vagyunk.- Felelte Ava, és nekidől a falnak lassan. 

-Pedig pont meg akartalak kérni, hogy vezess egy kicsit, mert eléggé lefárasztott az út.- Magyarázta Ava-nak, de mégis rám szegezte pillantását, egy másodpercre. 

-Honnan veszed, hogy tudok vezetni?- Meglepetten nézett rá. 

-Amikor a kórházban odaadtam a személyidet a nőnek, akkor láttam meg a jogsidat, a tárcádban.- Adta válaszul, és elé lógatta a slusszkulcsot. Eldobtam a cigimet, és elvettem a kulcsot. 

-Majd én vezetek.- Vágtam rá. - Csak menjünk már!- Hirtelen megragadta a csuklómat Alex. 

-Nem!- Megszorította egy kicsit, az említett végtagomat. 

-Miért nem?- Kérdezte Damian. 

-Nem látod, hogy be van kötözve a válla? Nemrégiben, vállon lőtte egy utolsó féreg.- Ismét rám pillantott, de én kiszedtem a karomat szorításából. 

-Szerintem ettől még tud vezetni!- Szólt közbe Ava. 

-Tudok hát! Csak hát jogsim nincs, de úgy sem azzal megy a kocsi!- Nevettem fel. -Na menjünk!- Elindultam az autó felé, a többiek pedig követtek. Előre szándékozott ülni a bátyám, de Damian gyorsabb volt, így az én volt helyemre kellett ülnie. -Na?- Pillantottam Ava-ra. 

-Mehetünk!- Szólalt fel lelkesen. 

-Akkor hajrá!- Beindítottam a járgányt, Damian pedig mosolyogva rám pillantott, én pedig vissza rá. Végül azzal a lendülettel padlóig nyomtam a kuplungot, egyesbe tettem a zsebváltót, felengedtem a kuplungot, és erő teljesen rányomtam a gázra. 
Mexico jövünk!