꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4/4. Fejezet.

A nappaliban üldögélve, pásztáztam a karácsonyfát, ami a Tv mellett ékesítette a helyiséget. Ajándékok voltak a fa alatt, de még bontatlanul. Elmerengésemből, apám szakított félbe, ahogy betért a bejárati az ajtón. 

-Megjöttem!- Szólalt fel vidáman, és levette magáról a kabátot, amit felakasztott az ajtó melletti fogasok egyikére. -Szia kicsim!- Mosolygott rám. 

-Szia apu!- Egy halvány mosolyt villantottam viszonzásul, ekkor betért a nappaliba a konyhából Olivia, konyharuhával a kezében. 

-Szia szívem!- Köszönt apámnak, és egy csókot adtak egymásnak. Ekkor az emeletről boldogan leugrándozott Alicia, mögötte pedig Damian sétált lefelé. 

-Charlie!- Kiabálta a kislány, és átölelték egymást. 

-Ajándék bondtás!- Szólalt fel Apu, majd rám pillantott. -Te is gyere Jessica.- Mosolygott. 

-De én nem tudok senkinek sem ajándékot adni, az én Jézuskám szabira ment egy időre.- Próbáltam nem elvenni Alicia hitét.

-Ó ne butáskodj!- Lépett felém apu, végül kezét tartotta. -Nekünk az a ajánék, hogy ismét köztünk vagy kicsim!- Mosolygott rám boldog szemekkel, én pedig körbe néztem az embereken, akik bólogatásukkal  helyeseltek. 

-Ugye még nem késtem el?- Szalad lefelé az emeletről Ava. 

-Dehogyis!- Felelte Olivia. 

-Na kicsim?- Még mindig engem nézett Apám. 

-Rendben!- Mosolyogtam, és megfogtam kezét. 

*Látomás*

Becsöngetett a mellettem álló katona, az ajtót pedig egy hosszú barna hajú nő nyitotta ki, aki meglepetten nézett rám. 

-Charlie!- Kiabálta, és ekkor megjelent apám, a hatalmas lépcső tetején. Könnyek kusztak szemeimbe, ledobtam magamról a táskámat, és csak szaladtam felfelé hozzá.

-Kislányom!- Átöleltük egymást. 
Istenem annyira jó újra látni őt! Megpuszilgatott, és csak szorosan ölelgetett. 

-Apu! Úgy hiányoztál!- El sem akartam engedni! 

-Annyira örülök, hogy ide értetek épségben!- Kicsit eltávolodtunk egymástól, hogy az arcomra nézhessen. Letörölgette öröm könnyeimet, és csak mosolyogva fürkészte arcom.

*Látomás vége.*

Öröm könnyeim potyogni kezdtek, majd átöleltem Apámat. -Szeretlek Apa!- Suttogtam. 

-Én is kicsim!- Simogatta a hátamat. -Na gyere!- Arcomra nézett. -Bontsuk ki az ajándékokat!- Letörölte könnyeimet. 

-Rendben!- Bólintottam, végül oda sétáltunk a fához. 

-Csíz!- Szólalt fel mögöttünk Olivia, aki egy kamera állványra felhelyezett egy fényképezőgépet, majd oda szalad hozzánk. 

-Szabad?- Kérdezte kedves hangján Damian, arra célozva, hogy átkarolhatná-e derekamat, én pedig csak bólintottam megszeppenve. Éreztem lassan derekamra simulni, meleg tenyerét, és akkor ott valami elkezdődött. Vaku fényeket követően, ugráltak elém a látomások!

*Látomás.*

Maga felé pörgetett, és ismét magához vonta testemet. -Damian. Csókolj meg!- Meglepetten nézett rám. 

-Biztos ezt akarod?- Ajkaimra pillantott, én pedig alsó ajkamba harapva bólogattam. Több sem kellett neki, lágyan megcsókolt.

*Képváltás.*