꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

2/12. Fejezet.

A majdnem baleset és a hentes akcióm után, Ava visszament dolgozni. Damian pedig elvitt engemet a kórházba, ahol újra összevarrták a vállamat, és le fertőtlenítették a horzsolásaimmal egyetemben. Az ő kezét is lekezelték, ezt követően pedig vissza mentünk hozzánk. Apu már elég türelmetlen volt, ráadásul ki is akadt azon, hogy nyilvánosan mertem használni, a képességemet! Nagyon nehezen értette meg, hogy szükség helyzet alakult ki. Vagy hagytam volna meghalni a barátnőmet, vagy felfedem magam. Hát az utóbbit választottam! Vajon mi lesz ha kiderül, hogy képességet is adtam Damian-nek és Ava-nak? 
Amikor Alex ügyében elbeszélgetett velem Apu, a lelkemre kötötte, hogy ne használjam magáncélra, ezt a fajta képességemet. Nem akarta, hogy boldog boldogtalannak adjak erőt! Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy amit Damian-el és Ava-val, tettem, azt nem pusztán csak magam miatt csináltam! Sokkal inkább miattuk tettem, mert szükségük lesz rá ebben a világban! 

Ahogy végignéztem a majdnem halálát a barátnőmnek, akkor jöttem rá, hogy szüksége lesz az erőre! Damian miatt pedig nagyon aggódom, hogy mi lesz ha esetleg egy keményebb bevetésre hívnák, ahonnan nem térne vissza élve! A képességével talán képes lesz arra, hogy megvédje magát. Szóval én teljes mértékben kitartok amellett, hogy a döntésem helyes volt! 

-De Jessica! Felfogtad a helyzet súlyát?- Sziszegte Apám, Damian autója előtt állva. 

-Igen Apa! Felfogtam! De értsed már meg, hogy muszáj volt közbe lépnem! Nem bírtam volna végignézni, ha előttem hal meg az egyszem barátnőm úgy, hogy közben segíthettem volna rajta! Fel fogod te, hogy milyen önző dolgot vártál el te tőlem?- Csalódottan meredtem arcára. A mellettem álló Damian, pedig egyre feszültebbé vált. 

-Ez nem önzőség tőlem Jessica! Tőled viszont annál inkább az! Van fogalmad arról, hogy mennyi hozzád hasonló ember életét sodortad, most ezzel veszélybe? Mennyi életet kockáztattál, egyetlen egy életért? Majd a Missiokon is egy ember életéért, feláldozol több száz másikat?- Dühösen lépkedett felém, Damian pedig egyre gyorsabban vette a levegőt. -Nem fogod fel hogy mit tettél lányom!-

-Elég!- Szólalt fel Dam, és ekkor hirtelen lerepült az autója tetejéről, a szerszámos láda. Mindannyian oda kaptuk a tekintetünket, és már sejtettem hogy lebuktam apám előtt. 

-Úristen Jessica!- Elsápadt tekintettel pillantott Damian bekötözött kezére. -Mit tettél?- Nézett vissza íriszeimbe. 

-Apa én!-

-Ez megbocsáthatatlan!- Tekintetét a ládára helyezte. 

-Megmagyarázom!- Léptem elé, és vállára tettem a kezem, ő pedig körbe nézett a civil embereken, akik csak nyelvet tanulni járnak hozzánk. 

-Menjünk be!- Mutatott az ajtóra. -Itt nem biztonságos!- Jelentette ki. -Most Jessica!- Sziszegte, mi pedig eleget tettünk a kérésének. Betérünk a házba, azon belül is a konyhába, ahol apám rágyújtott. Sokáig nem szólt semmit, csak Damian-re pillantott, és persze a kezére. -Ülj le fiam!- Dam szót fogadott, és leült. Jó magam apámmal szemben álltam, az asztal mellett. -Na erre mi a mentséged édes lányom?- Beleszívott a cigarettába. Vettem egy mély levegőt, és próbáltam nyugodt maradni. 

-Apa! Damian egy nagyon jó barátom, ahogy Ava is!- Kezdtem bele. 

-Szóval neki is adtál, a képességedből nem igaz?- Elgondolkodó tekintettel meredt, az asztalon éktelenkedő befőttes üveg tetejére. 

-Képesség?- Kérdezett vissza Damian. 

-És még csak nem is tudja?- Mutatott dühösen Apám, a semmit nem értő fiú felé. -Lányom, te engem a sírba viszel!- Leült a hozzá legközelebbi székre. 

-Apu kérlek!- Leguggoltam hozzá. -Meg kell értened! Nem lesz semmi gond! Damian és Ava is részt vesznek majd az órákon, és elsajátítják majd az önkontrollt, ahogy Alex is tette!- 

-Milyen önkontroll? Mi a fenéről beszélsz Jessica?- Felpattant a székből Dam. 

-Fiam ülj le!- Szólt rá ismét apám, nyugodt hangon. A kétségbeesett fiú nehezen, de szót fogadott. -Mostantól a családunk tagja vagy!- Adta tudtára. 

-Ezt hogy érted Charlie?- Kikerekedtek szemei. 

-Megmutatom!- Felállt a székről, és oda caplatott a konyhapulthoz, egy műanyag pohárért. Damian elé rakta, végül vissza ült mellé. -Koncentrálj a pohárra fiam! Képzeld el lelki szemeid előtt, hogy hova akarod mozdítani.- 

-De miért Charlie?- Rám pillantott kétségbeesett szemekkel. -Egy szörnyet csináltál belőlem?- Pánikba esett. 

-Damian!- Szólítottam remegő hangon. -Ne mondd ezt! Ez olyan, mintha engem néznél szörnyetegnek!- Folyni kezdtek könnyeim. Tekintetét vissza szegezte az előtte heverő említett tárgyra. Koncentrálni kezdett, az pedig elmozdult, egészen az asztal sarkáig. 

-Aza kurva!- Riadtam felugrott, és csak nézte a poharat. 

-Damian!- Elkezdtem felé sétálni. -Csak a te érdekedbe tettem! Ha megtanulod kezelni, hasznodra válhat a bevetéseken! Kérlek Damian!- Megfogtam kezét, ő pedig csak döbbenten fürkészte könnyes arcomat.

-Jessica te szerelmes vagy Damian-be?- Nézett rám mindent sejtően Apám. 

-Nem dehogyis! Ő csak a barátom!- Vissza pillantottam rémült arcára a katonának, akinek fogtam az említett  végtagját. 

-Jessica! Erre nem tudok mit mondani.- Nem talált szavakat Dam. 

-Csak annyit mondj, hogy innentől a családunk tagja leszel, ahogy remélhetőleg Ava is! Na és hogy igyekszel megvédeni magadat a Missokon, és persze másokat is, a képességeiddel!- Reménykedő pillantásokat mértem íriszeibe. 

-Jessica!- Ismételte meg nevemet, ereimben pedig megfagyott a vér! Nem élném túl, ha csak úgy faképnél hagyna, ahogy Alex tette! -Köszönöm!- Mondta elcsukló hangon, végül gyengéden átölelt.

-Rendben!- Összecsapta tenyereit apám, és felállt a székről. -Damian, innentől nem lakhatsz a laktanyán! Ide kell költöznöd hozzánk, amíg nem lesznek biztosak a képességeid! A későbbiek folyamán, ki költözhetsz a házból, ha sikerül a környéken találnod lakhelyet!- Adta tudtára a fejleményeket. -Amikor nem a gyakorló pályán vagy, akkor itt fogod fejleszteni a képességeidet! Remélem megértettük egymást!- Fejezte be mondandóját, én pedig átöleltem apámat. 

-Köszönöm! Hidd el, így erősebb lesz az osztag!- Vissza pillantottam arcára. 

-Pláne, miután Ava barátnődet is kiképzik katonának!- Jelentette ki. 

-Hogy micsoda?- Akadtam ki. 

-Azt hitted, hogy neki nem kell beállnia a csapatba, ha már egyszer képességet adtál neki? Nem tékozolhatja el az erejét!- Karba fonta kezeit. 

-De Apa!- Lesokkoltak szavai.

-Nincs de, lányom!- Sóhajtott. -Az már a te dolgod hogy miképp veszed rá, ahogy arra is, hogy ide költözzön a házba! Nem lófrálhat odakint, miközben lassan kialakulnak benne, a képességei! A barátnőd most jelenleg olyan, mint egy időzített bomba! Amint rájön hogy nincs valami rendben vele, pánikba eshet, és ledózerolhatja a fél várost, az akarata ellenére!- Magyarázta. -Látod? Ezért akadtam ki! Nem tudod mit tettél. De az a legmegfelelőbb büntetés a számodra, ha helyre hozod amit elrontottál!- Eloltotta a második cigarettáját is. Elindult az ajtó felé, majd vissza fordult egy pillanatra. -Még a mai nap folyamán, itt akarom látni a barátnődet és Damiant is!- Adta tudtomra, végül elhagyta a konyhát, később pedig kiment az udvarra. 

-Igaza volt Ava-nak, még a beköltözésetek napján!- Jelentette ki Dam, én pedig rá szegeztem tekintetem. -Ez valóban olyan, mint az X-men.- Leült a székbe, és rágyújtott. Amint hamuzni akart, a befőttes tető elmozdult előle. -Hát ezt nem fogom megszokni!- Felnevetett kínjába.
Sürgősen ki kell találnom valamit, Ava-val kapcsolatban! Nem szabad megrémiszteni, de valahogy a tudtára kell adom, hogy mi fog rá várni! Nem tudom hogyan fog alakulni a továbbiakban, de akkor sem bántam meg, amit tettem!