꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

4/11. Fejezet.

Három óra elteltével sem tudták elérni, Damian-ék Szakaszvezető-jét, ebből kifolyólag továbbra is a nyomukban voltunk.
A tudat hogy mi úgy követjük őket mint az árnyék, valahol megnyugtatott! Azonban akkor nyugodnék meg teljesen, ha még sem kellene átlépni a határt, mert ott már az Amerikai Kormány kezében vagyunk mi is! Tudom hogy Katona létemre nem lenne szabad félnem, de sajnos tisztában vagyok azzal, hogy igaza volt Thomas-nak. 
Gondolat menetemből az Őrmester zökkentett ki, ahogy elhúzta a kis ablakot ami az ő anyusülése mellette volt található, végül benézett rajta, azon belül is rám szegezte tekintetét. 

-Benson Parancsnok!- Szólított, én pedig oda ültem az említett kis lyukhoz. 

-Most kaptuk az információt, hogy harci helikopterrel átkeltek a határon! Utasítsa a többieket, hogy mi is átszállunk egy repülő madárba!- Fordult volna el, de vissza nézett. -És Benson! A feltételezése igaz volt! Valóban ezzel akarja a Kormány magukhoz csalogatni a Mentalistákat, azonban az Ikrekről való infórmáció sem volt téves! Valóban léteznek, szóval két legyet akarnak ütni egy csapással! Mindent közöljön a Katonákkal!- Utasított. 

-Igen is Őrmester!- Tisztelegtem, ő pedig vissza csukta a kis ablakot. Visszafordultam a többiek felé, akik érdeklődve vizslattak. -Katonák! Most kaptuk a hírt, hogy a másik Egység átkelt a határon, egy helikopterrel! Mi magunk is ezt fogjuk tenni! Amit még tudniuk kell, az nem más, mint hogy a másik Osztag küldetése valós, szóval az Ikrek igenis léteznek! Az Amerikai Kormány valóban megakarja szerezni őket, azonban le akarnak csapni, a másik Egységünkre is!- Daráltam le nyersen, a hallottakat. 

-Hát ez nagyszerű!- Jegyezte meg unottan William. 

-Akkor lesz egy kis lövöldözés!- Kontrázott rá Oscar, és betöltötte a fegyverét. 

-A harc elkezdődött!- Suttogtam magamnak. 

2 órával később a határ faltól nem messze, várt minket egy nagy Katonai helikopter. Úgy ugrottunk ki egymás után a teherautóból, mint a rohammentősök. Minden cuccunkkal együtt átszálltunk, és magunkra vettük a sisakunkat, amik mikrofonnal, és hangszóróval voltak ellátva. Szintén szemben ültünk a fiúkkal, mögöttünk pedig a pilótafülke volt, ahonnan kaptuk az instrukciókat az Őrmestertől. 

-Katonák!- Szólt bele a mikrofonba a vezetőnk. - Régió, Észak Amerika. Tucson GPS koordináták: 32° 13' 18.26" észak, 110° 55' 35.33" nyugat. Távolság egyenlítőtől: 3582.7 km észak. Távolság északi sarktól: 6424.3 km. Időzóna GMT: -7h. Tucson, Amerikai Egyesült Államok. Célállomás kiválasztva!- Adta le az információkat.

-Vettem Uram!- Feleltem. Ez egy dolgot jelent, hogy nem kevés időt fogunk mi itt repkedni! 

-Na mit csináljunk, majdnem huszonegy óráig?- Kérdezte James. 

-Aludj haver!- Vágta rá Oscar, közben próbálta magát kényelembe helyezni. 

-Hát hogy te milyen unalmas vagy!- Jegyezte meg fejét lassan rázva. Jómagam a kis ablakon keresztül fürkésztem, a már kék eget. Nem sok idő elteltével, beszélgetésbe elegyedtek a többiek, engem pedig elfogott az álom. 

*Álom*

-Mondtam hogy ne merészelj segítséget kérni, te kurva!- Felém sietett, és egy hatalmasat rúgott belém. Fájdalmaim közepette, észrevettem, hogy az ajtót nyitva hagyta. -Most a szart is kiverem belőled, aztán pedig elmegyünk! A nyomomban van a drága kis családod!- Ismét egy nagyot rúgott belém, majd rálépett a műanyag tányérra, ami elég jól megrepedt. Megpróbáltam el kúszni előle, de ő leguggolt, és ütlegelni kezdett. Kínok kínjával elértem az említett tárgyat, amit sikerült teljesen eltörni, ahogy a lehető legerősebben húztam magam felé. Így egy darabot, az utolsó ütése után, az oldalába döftem. Felüvöltött a fájdalomtól, én pedig akkorát löktem rajta, amekkorát csak bírtam!

*Álom vége.*

-Megdöglesz!- Üvöltöttem fel, álmomból felriadva. 

-Ennek mi a fasz baja van?- Kérdezte Thomas. 

-Rémálma volt te barom!- Vágta rá Charlotte, végül mindenki rám nézett. 
Legalább már nem azt álmodtam, ahogy megeröszakolt! 

-Biztos megint a vad kan, kurta az álmában!- Felröhögött Thomas, és William is húzta szája szélét. 

-Kussolj paraszt!- Köptem szavaim. Legszivesebben kivágnám a gépből ezt a kis senkiházit!

-Mert ha nem?- Flegmázott. 

-Akkor én baszom ki magát a helikopterből Katona!- Szólt közbe az Őrmester. El felejtette a kis nyomoronc, hogy minden szavát hallotta a vezetőnk. Rögtön befejezte a kötekedést, és befogta a pofáját. Nem sok némaság után, elkezdtek beszélgetni a csajok, végül csatlakoztak a fiúk is, az Amerikai futball témájukkal. 
Elég jól kijöttek egymással a skacok, csak egyedül Thomas tahózik. De még egy beszólás, és kibaszom a gépből! Emlékeztet Alexander-re ez a kis féreg, és ez bőven elég ahhoz, hogy tudjam utálni! 
Igyekeztem lenyugtatni magam, azonban eszembe jutott az ejtőernyőzési kiképzésem! Jól sikerült az is, azonban minden ugrás előtt volt bennem egy "csipetnyi" halálfélelem. Tudom hogy nem most fogjuk magunkat kivetni a gépből, de ettől eltekintve azért parázok. De ami fontos, ezt nem veheti észre rajtam senki! 

1 óra az ugrásig. 

-Katonák!- Jelentkezett be újra az Őrmester. -Nem sokára ugranak, szóval készüljenek fel! Vegyék magukra az ejtőernyőket rejtő hátizsákokat, amiket az ülésük alatt találnak meg! Tucson városa mellett fogjuk magukat útnak engedni! Amint földet érnek, a következő feladatuk fedezék keresése lesz! Magukra veszik a civil ruháikat, és egy átlagos Egyetemista csapatnak kiadva magukat, elvegyülnek a városba! Keressenek szállást, ahova én is követni fogom magukat, miután Benson Parancsnok tájékoztatott a hollétükről! A többi információt majd ott kapják meg!- Utasított minket. 

-Értettem Uram!- Feleltük határozottan. 
Életem első Missió-ja, amit Damian élete miatt is viszek végbe! 

Követve a parancsot, magunkra vettük az ejtőernyő zsákokat. Felálltunk mindannyian az ugráshoz felkészülve, már csak a vezetőnk parancsára vártunk. 

-Hát lányok örültem nektek, utunk most sajnos szétváll!- Vigyorgott James. 

-Hülye!- Beleboxolt vállába Madison. -Úgy beszélsz mintha meghalnánk.-

-Hát bármi megeshet!- Kacsintott. 

-Katonák! Készüljenek fel!- Utasított minket az Őrmester. Kinyitottam a helikopter ajtaját, de ekkor megpillantottam Emily-t, aki eléggé hátra húzódott, szemmel láthatóan rettegve az ugrástól. 

-Adios Amigos- Szólalt fel ismét vigyorogva James, és kiugrott. 

-Hát ez egy idióta!- Felnevetett Mia, és utána vetette magát. A többiek is követték őket, kivéve Emily-t és Thomas-t. 

-Na mi lesz?- Néztem rájuk értetlenkedve. 

-Emily nem képes egyedül ugrani!- Vágta rá a fiú. 

-Akkor ugorjatok ketten!- Adtam az ötletet, Thomas pedig rá csatlakozott Emily-re. -Ne aggódj!- A lány vállára tettem a kezemet. Beálltak az ajtóba. -Háromra ugorjatok! Egy kettő három!- Kiabáltam, és egy kicsit lökött Thomas a testével a lányon, majd már zuhantak is. Vettem egy mély levegőt, végül magam is kiugrottam! 

Szeretlek Damian!