꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

2/2. Fejezet.

Ismét egy újabb hazugságba kevertem magam! Ha Apa megtudja, hogy mit mondtam Alex-nek, akkor lehet elfog tiltani Damien-től. Biztos vagyok benne hogy elrendezi, az elhelyezésemet. Azt pedig nagyon nem akarom! Damian nagy hatással van rám, úgy érzem hogy egy plusz kitartást kapok tőle, amikor vele gyakorlok. Szükségem van rá, mert nélküle lehet nem tudnám végig csinálni az egészet! Lehet hogy ez most elég önzőnek hangzik, de nem tehetek róla! Na és persze, igazából kedvelem is őt, hisz ő lett a legjobb fiú barátom! De persze nem tudja Ava-t helyettesíteni!
Nem tudom hogy most mit tegyek, hogy ki ne derüljön ez az egész!

-Mi a baj Jessi? Olyan hallgatag vagy.- Aggódóan vizslatott Oliva, apu mellett ülve, a vacsora közben.

-Biztos megunt katonásdit játszani!- Szólalt fel gúnyosan Alex, aki mellettem ül, és nem fél attól, hogy mentálisan letépem a tökét!

-Alex pedig a minden lébe kanál, aki féltékeny arra, hogy két hét, és megkapom a papíromat! Ja és arra is féltékeny, hogy én hamarabb részt vehetek, az első bevetésemen, mint ő!- Flegmán vigyorogtam, a hatalmas képébe.

-Ez nem igaz!- Sziszegte, és bele csípett a combomba.

-De igaz!- Vissza csíptem.

-Esküszöm, olyanok vagytok, mint két gyerek!- Jegyezte meg apu. -Két felnőtt ember, de mintha kis kamaszok lennétek!-

-De ő kezdte!- Szólt be.

-Te mi a fenéről beszélsz?- Jobban felé fordultam. -Te szóltál be!-

-Ne kötekedj hugica!- Rácsapott az asztalra, villával a kezében, közben mélyen íriszeimbe nézett. Azonban azt nem vette észre, hogy a kezében lévő villa elgörbült.

-Alex!- Szólt rá Olivia, és mindenki döbbenten fürkészte az evőeszközt, kivéve persze engemet.

-Jól van. Légy boldog! Tied a rivaldafény.- Vágtam rá, és karba fontam kezeimet.

-Ezt mégis hogy csináltad?- Kérdezte apu.

-Charlie.. Én..- Akadt el szava, mert ugyebár próbálta eltitkolni a dolgot. Oda hajoltam füléhez.

-Na ebből mássz ki édes!- Suttogtam és felálltam az asztaltól. -Na további jó étvágyat! Nekem sajnos elment. Lefekszem.- Ott hagytam őket.

-Jessica! Azonnal gyere vissza!- Szólt rám Apám. Hát apu, szerintem most lesz fontosabb dolgod is, mint hogy nekem parancsolgass. Valaki eltitkolta a képsességét.
Felmentem az emeletre, azon belül a szobámba. Elfeküdtem az ágyon, és igyekeztem lenyugtatni magam.
Hihetetlen, hogy pikk pakk felcseszi az agyamat ez az alak! De legalább most nem velem foglalkoznak!
Oldalamra fordultam, és eszembe jutott a barátnőm. -Ava! Fel kell hívnom!- Felültem, és a telefonom után nyúltam, de nem találtam sehol. -Pedig esküszöm, az éjjeli szekrényemen hagytam! Direkt ide raktam mert...- Majd ekkor beugrott. -Alexander!- Sziszegtem. Hogy az isten verné agyon, egy rohadt nagy furkós bottal!
Beviharoztam a szobájába, hogy megkeressem a telefonomat. -Hol lennék, ha telefon volnék, amit az aljas "bátyám" dugott el.- Kutakodni kezdtem az íróasztala fiókjában, majd kivettem az iratait, és az asztalra tettem őket. Voltam olyan szerencsétlen, hogy le is vertem mindet, és leestek a földre. Kinyilt egy kis mappa, amiben rengeteg képet találtam magamról, pucéran. -Hát ez beteg! És ha apámék meglátják?-

-Mi a szart csinálsz?- Kérdezte az ajtóban állva.

-Még te kérdezed tőlem?- Megfogtam a képeket, és hozzá vágtam. -Elárulnád, hogy miért vannak meztelen képeid rólam? Na és hol a mobilom?- Szemmel láthatóan elvörösödött. -Hogy tudtál zuhanyzás közben lefotózni úgy, hogy észre sem vettem? Valami rejtett kamerád van a fürdőben?- Nagyon kiakadtam, ennyire talán még soha. -Te egy beteg állat vagy!-

-Hát na. Kellettek.- Elkezdte őket összeszedni.

-Mi a fenének?- Karba fontam kezeimet.

-Hát valamire ki kellett rázni.- Elröhögte magát.

-Hát te rohadt beteg vagy! Ott a pornó!- Teljesen sokkot kaptam.

-Azt tudom! Na meg rohadt kanos is!- Becsukta a képességével az ajtót, és kulcsra zárta azt. -Most hogy besétáltál a csapdába, innen egyhamar nem menekülsz!- Kacsintott. -Gyere csak ide cica!- Felém lépkedett.

-Na azt már nem!- Sziszegtem.

-Nem?- Vigyorgott. -Akkor ezt hallgasd szivi. Voltam olyan rafkós, hogy elkezdtem faggatni drága apádat arról, hogy mit tenne ha valaki megkérné az egységetekből a kezedet. Tudod mi volt erre a válasza?- Karba fonta a kezeit.

-Micsoda?? Te ilyeneket kérdezel apámtól?- Mérgemben neki ugrottam. Kapott egy szép nagy jobbost, ő pedig megragadott a karomnál fogva, és az ágyára dobott.

-Rögtön kérné az áthelyezésedet! De persze nem azért hogy ne menj férjhez! Hanem azért, hogy ha netán elesne drága férjecskéd a Missio közben, akkor te ne maradj ott, hogy téged is kinyírnak.- Fejezte be mondandóját. -Filóztam rajta hogy szólok neki rólad és Damian-ről, de támadt egy jobb ötletem!- Kaján vigyorra húzta ajkait, és közelitett felém ismét.

-Állj meg!- Suhintottam felé, ő pedig nekirepült a falnak.

-Ezt most fejezd be, mert esküszöm ketté szedlek!- Sziszegte a földről felállva, és ismét felém indult.

-Mit akarsz Alexander?- Lassan rám mászott.

-Téged!- Suttogta. -Azt akarom, hogy itt teremj amikor akarlak! Cserébe megőrzöm a titkotokat! Felőlem hozzá mehetsz ahhoz a nyál géphez, már ha tudsz!-

-Hogy mi van?- Meredtem íriszeibe. -Azt akarod, hogy az ágyasod legyek?-

-Okos cica.- Nyakamba temette arcát, végül csókolgatni kezdte azt.
Istenem ilyen nincs! Hogy lehet valaki ilyen aljas?

-Hol jó neked az, hogy kihasználsz?- Jobban belegondolva, nem kellett volna feltennem ezt a kérdést. Elég hülyén hangzott.

-Hogy hol jó?- Felnevetett, és vissza szegezte tekintetét szemeimbe. -Gondolkozz! Eleget teszel az igényeimnek, nincs felesleges szerelmes érzelgős beszélgetések. Nem kell randira vinnelek, egy szóval költenem se kell rád. Csak párszor megfektetlek, és mindenki éli tovább az életét. Apád se jön rá, Damian se! Na és legalább te sem leszel hisztis, jobban tudsz majd figyelni a kiképzésen. Gondolj bele, ebben neked is van hasznod.- Kacsintott.

-Nagyon aljas vagy Alexander!- Elkeseredve vágtam fejéhez.

-Egyszer már megkaptalak. Miért lenne nehéz többször odaadnod magad?- Mondata után pofán vágtam.

-Takarodj le rólam! MOST!- Sziszegtem. -Szerelmes voltam beléd Alex! Csak ezért feküdtem le veled.- Küszködtem a könnyeimmel.

-Hát akkor legyél most is!- Megcsókolt.

Felnyögtem. - Szállj már le rólam!- Toltam el.

-Kapsz gondolkodási időt!- Lemászott rólam. -De csak egy napot!- Felállt, és benyúlt a párnája alá, végül rám dobta a telefonomat. -Most pedig takarod ki a szobámból.- Biccentett a fejével az ajtó felé.
Hogy a fenébe szerethettem egy ilyen embert? Hogyan?