꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

2/9. Fejezet.

Másnap reggel úgy ébredtem, mint akit agyonvertek! Ásítva néztem körbe, a már napsütötte szobámban. 
Milyen rég láttam a nap fényét, az ágyamban ébredve. -Mennyi lehet az idő?- Magamhoz vettem, az éjjeliszekrényen lévő mobilomat. -Hú már tíz is elmúlt!- Kikerekedtek szemeim. Gondoltam egyet, és írtam egy sms-t Ava-nak. 

-Jó reggelt! Mizu csajszi? Jó lenne mihamarabb beszélni, mert lenne egy jó ötletem. Ma 17:00 fele átjöhetnél!- Elküldtem az üzenetet, és kimásztam az ágyból. Le caplattam az emeletről, egészen a konyháig. Ekkor megpillantottam az asztalnál ülő Damiant.

-Jó reggelt álomszuszék!- Vigyorgott. 

-Jó reggelt!- Ásítottam, és oda sántikáltam a konyhapulthoz, majd leraktam a teledonomat. Öntöttem magamnak egy kis kávét, és levettem a cukrot a szekrényből. 

-Hogy aludtál?- Érdeklődött, és beleivott a kávéjába. 

-Köszi jól, de úgy érzem magamat, mit aki egész éjjel ketrecharcost játszott! Te főzted?- Céloztam a kávéra, ő pedig fel nevetett, de gondolom a ketrecharcos beszólásom miatt.

-Nem én voltam. Olivia volt, és ő kínált meg.- Felelte. 

-Értem.- Éppen a cukrot tettem a kávémba, amikor megéreztem, a hasamra simuló kezeit. Rájuk néztem, és elmosolyodtam. Felnéztem az arcára, ő pedig adott egy csókot. Örülök hogy a tegnap, nem csak egy álom volt! Magamhoz vettem a kávémat, és leültünk az asztalhoz. 

Elővette a cigarettáját és rám nézett. -Kérsz?-

-Aha. Köszi.- Felálltam, és kerestem egy befőttes üveg tetőt. Kinyitottam az ablakot, végül vissza ültem. Rágyújtottunk, közben kávéztunk. 

-Na gyerekek?- Tért be apu a konyhába. -Na de Jessica! A házban?- Akadt ki a cigire célozva.

-De láttalak már téged is, a házban cigizni!- Néztem arcára. 

-Jó igazad van!- Helyeselt. 

-Kérsz Charlie?- Nyújtotta felé a dobozt. 

-Egyet köszi!- Rágyújtott. -De gyorsan kell elszívni, mert ha meglátja Olivia.- Szakította félbe. 

-Rosszul lesz?- Fejezte be a mondatot Olivia, apu pedig a szájban lógó cigivel, hátranézett. 

-Jaj!- Lepődött meg. 

-Jaj igen! Megbeszéltük, hogy a házban nincs dohányzás!- Lépkedett oda hozzánk, és kivette apu szájából a cigit, végül beleszívott. Nem semmi nő! Bírom!

-Na!- Akadt ki, mi pedig kiröhögtük. -Az az enyém volt!- 

-Csak volt!- Kacsintott Olivia.

-Tessék Charlie!- Röhögve nyújtotta a dobozt ismét Apám felé, Damian. 

-Köszi!- Rágyújtott egy másikra. 

A szobámba fel évre, előkerestem egy csinosabb ruhát. A választásom pedig, egy nyári térdig érő, lezser piros darabra esett. Leguggoltam, hogy egy szintén piros topánkát előszedjek. Levettem a hálóingemet, és magamra öltöttem a ruhát, de csak a fehérnemű csere után. Be caplattam a mosdóba, és fogat mostam. Megfésülködtem, és raktam fel egy kevés kis sminket. Csak a szemhéjamat húztam ki, fekete szemhéjtussal. Ezt pedig megkoronáztam, egy kis szempillaspirállak. -Kész!- Elhagytam a fürdőszobát, és kivételessen egy fekete nőies táskát vettem magamhoz, amibe bele pakoltam a kulcsomat, a telefonomat, és a tárcámat. Fújtam magamra egy kis parfümöt, és elhagytam a szobámat, ezt követően az emeletet is. Megpillantottam, a nappaliban újságot olvasó Damiant, aki egy pillanatra felpillantott rám, majd pedig vissza az újságba, végül hirtelen vissza nézett rám. Szemmel láthatóan nem kicsit meglepődött.

-Azta!- Akadt ki, és felállt a kanapéról. -Gyönyörű vagy!- Jegyezte meg, én pedig felé lépkedtem, és forogtam egyet a ruhámban. Kinézett egy pillanatra az ablakon, végül közelebb lépett hozzám. Óvatosan lopott egy csókot, és ismét kinézett az ablakon. 

-Te kis sunyi!- Felnevettem. 

-Hát na! Nem szívesen, de hát ha egyszer titok?- Vigyorgott. -Na gyere induljunk!- Bólintottam, és kimentünk az udvarra apámhoz. Ő már előre állt a kocsijával. 

-Szálljatok be!- Biccentett a sofőr ülésben ülve. -Csinos vagy Jessi!- Jegyezte meg, én pedig beültem hátra, Dam pedig előre.

-Köszi!- Mosolyogtam, végül elindultunk a városba. Útközben sok mindenről beszélgettünk, főleg a Katonaságot illetően. Dam eközben elővett egy flakon vizet a táskájából. 

-Kérsz?- Nyújtotta hátra. 

-Aha. Köszi!- Beleittam. 

-Mondd csak Damian!- Pillantott Apa, maga mellé. -Hogy állsz a csajokkal?- Azzal a lendülettel kiköptem a vizet, ők pedig rám néztek. 

-Basszus!- Néztem a ruhámra, majd pedig rájuk. -Izé..- Köszörültem meg a torkomat. -Felment a szémsav az orromba!- Zavartan elkezdtem nevetni, ők pedig kiröhögtek. Nagyon vicces! 

-Na szóval?- Tért vissza a kérdéshez Apám.

-Apu nézd!- Megkapaszkodtam az ülésében és elkezdtem előre mutogatni. -Szerintem ott kirakhatnál minket!- Mutattam egy ruha butikra. -Körül néznék bent, ha lehet!- Damian meg csak kínjában vigyorgott. Hát ha eddig nem, akkor most megmutatom, hogy én hogyan csinálok hülyét magamból!

-Itt van szinte az egész napotok kislányom! Innen meg még messze van az autókereskedő, meg az autó alkatrész üzlet is. Majd visszafelé jövet, biztos visszahoz ide Damian.- Győzködött, közben lassan elhaladtunk a ruha bolt mellet.

-Jaj Apa! De milyen jó az a kabát!- Tapadtam az ablaküvegre, mint ahogy Ava szokta. Totál hülyén éreztem maga. 

-Jessca!- Szólt rám, elnyújtva a nevemet. -Júniusban kabát?-

-Hát na.. Izé.. Jó! Befejeztem.- Ekkor Apu megköszörülte a torkát, de én esélyt sem adtam neki, hogy újra feltegye a kérdését. -Messze vagyunk még?- 

-Lányom úgy viselkedsz, mint valami ötéves!- Jegyezte meg. -Mi a bajod?- Pillantott hátra ingerültebben. Damian pedig kiröhögött. Amint apu vissza nézett az útra, én nem túl feltűnően, és nem is olyan erősen, de fejbe koppintottam Dam-et. 
Itt röhögsz rajtam, amikor téged mentelek? Na ezt megjegyeztem! 

-Nincs semmi apu, csak olyan jó hogy végre együtt elmegyünk valamerre!- Mosolyogtam. 

-Akkor miért nem ezzel kezdted?- Mosolygott rám. -Majd beiktathatunk, egy apa lánya napot, ha benne vagy!- 

-Még szép!- Feleltem lelkesen.

Pár kanyar után, apám lelasított az autóval. -Na itt vagyunk!- Jelentette ki és megállt, az áruház mellett. Na végre! -Damian, amúgy nem válaszoltál!- 

-Apu nem érünk rá! Szeretlek!- Szólaltam fel, és nyomtam az arcára egy puszit. 

-Én is Szeretlek! Elhiszem hogy izgatott vagy a kocsi miatt is kicsim, de hadd váltsak már pár szót, a jövőbeli Parancsnokoddal!- Hát ilyen nincs!