꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

2. Fejezet.

-Gyere táncoljunk!- Kézen ragadtam a fickót, és bevittem a tömegbe. Nyakába akasztottam karjaimat, majd riszálni kezdtem magam. Megfordultam kezei tapogatása közben, és úgy folytattam a táncot. Éreztem, hogy magasodik a zászló a naciban, szóval messze már nem vagyok a céltól. 
Egy kiadós tánc után vissza csaltam a pulthoz, ő pedig rögtön rendelte is, az italokat. Csak ivott és ivott, még az én piámat is beleöntöttem a poharába, amikor nem figyelt. Egy óra után, már nagyon szédőlgött. Kivittem a Club mögé, és tovább folytattam a csábítást. Amint lehetőségem nyílt rá, elvettem minden értékes dolgát. 

-Édes. Odaadod a tárcádat, hogy kifizethessem a taxit, amit magunknak rendeltem?- 

-Ja.. Ja persze adom.- Mondogatta, és már a kezemben is volt, a jó vastag tárca. 

-Mindjárt visszajövök!- Kacsintottam, és leléptem. -Persze!- Kacagtam fel. Kivettem a pénzt belőle, a többit kidobtam a kukába. Volt nála nem kevés dohány, ebből még 2 éjszakát is tudnék fizetni a hotelben, plusz bőséges ennivalóra is tellne belőle. 
Megálltam egy pillanatra a Club előtt, és azon kattogott az agyam, hogy visszamenjek-e a kis szöszihez. Merjek kockáztatni? 

-Egyszer élünk.- Vontam meg a vállaimat, és vissza caplattam az épületbe. Egyenesen a srác felé vettem az irányt, és megkerültem a pultot. 

-Ide nem jöhet be!- Indult felém. 

-Én nem is, de te kijöhetsz!- Megfogtam a kezét, és bevittem a személyzeti mosdóba, ami a pulton belül volt található. 

-Mit csinálsz?- Nézett rám értetlenül, én pedig becsuktam az ajtót. 

-Hónapok után, most játszok először!- Feleltem, és megcsókoltam. Több sem kellett neki, kapott az alkalmon. Mohón tapogatott kezeivel, végül hamar lekerültek, a felesleges ruha darabok. Lábaimat összekulcsoltam, a dereka mögött, és vadul csókolt. Termetes szerszáma, nem hagyott cserbe, ami jó volt, mert már rám fért! A dolog után felöltöztünk, kicsit megigazitottam magamat, végül indultam is volna ki, az ajtón. 

-Ennyi? Így itt hagysz?- Összekocolt fejjel nézett döbbenten. 

-Néha kell ilyen is!- Kacsintottam.

-Legalább a számodat add meg!- Lépett felém, és magához vont, a derekamtól fogva. Elmerengtem egy pillanatra, mert eszembe jutottak az emlékek. 

-Jobb, ha a te érdekedben nem teszem!- Megcsókoltam, levettem magamról kezeit, végül ott hagytam. 
Normális kapcsolatom úgy sem lehetne, hisz mindenkit kinyírnak körülöttem. Miért tenném tönkre ezt a srácot is? Hatalmas önzőség lenne tőlem! Egy gyors kis numera, és már mindenki boldog! 
Visszatértem a hotelszobában, átöltöztem, és már ágyba is bújtam. 

-Reggel folytatom is az utamat!- Ásítottam egyet, és a jobb oldalamra fordultam, ekkor hirtelen kopogásra lettem figyelmes. Kiugrottam az ágyból, oda osontam az ajtóhoz, és mily meglepő a fekete öltönyösök álltak kint.
Rohadt gyorsan összepakoltam a cuccaimat, és a mosdó kicsi ablakán pedig kimásztam. 

-Törjétek be!- Üvöltötte a Pasas, de én addigra már futottam is tovább. 
Na erről beszéltem! Így hogyan lehetne normális kapcsolatokat ápolni? Sehogy! Ezek mindenhol ott vannak, és pik pak rám találnak! 

-Hey!- Kiabált utánam egy srác, de én meg sem álltam. Kivettem a telefont a táskából, megnéztem hogy mennyi az idő, és eldobtam messze. Viszonylag hamar elértem egy parkhoz, ahol megpihentem a fák között. Lihegve néztem körbe, és ittam egy korty vizet. 

-Na most mégis hol aludjak?- Nekidőltem a fának. -Itt bármikor rám találhatnak!- Majd ekkor megpillantottam, egy bicikli tárolót. -Ha mákom van, bejutok.- Odafutottam, és persze hogy le volt lakatolva! -Kövi úti cél, a város! Veszek 1 új telefont, és egy új térképet. Megnézem hova utazzak, mert már Miami sem biztonságos!- Motyogtam a tervet, de előtte átvettem a ruhámat, a tároló takarásában. Felvettem egy piros toppot, és egy rövid farmernadrágot, majd betuszkoltam a hasamhoz a fegyvert amire ráhajtottam a pólómat. Ezeket pedig, egy szőke hosszú paróka követett. Elővettem a púderes dobozomat, a táskám elő zsebéből, hogy egy pillantást vessek arra, hogy jól-e raktam fel a hajat. -Na hajrá!- Elindultam a városba gyalog, de mivel még hajnali öt óra sem volt, így nem féltem attól, hogy esetleg valaki is gyanakodna miattam. De jobb a biztonság, szóval a lehető legeldugottabb helyeken haladtam. 

Amint a városba értem, pontosabban egy piacra, lehetett már talán negyed hat is, szóval pakolásztak elő az emberek. Félre húzódtam egy kis háznak a takarásába, és rágyújtottam. Így vártam, hogy előpakolják a bóvli elektronikai cuccokat is, a kis sátor tulajok. -Milyen jó lehet nyugodtan élni! Kora reggel kijönni a kis sátorral, az árukkal, és eladogatni őket. Nem rettegva attól, hogy mikor rabolnak el a Kormány ügynökei, hogy kísérleti nyulat csináljanak belőlem!- Sóhajtottam. -Olyan jó lenne már egy kiadósat aludi!- Ásítottam, és csak tovább vártam. 

Nem tudom mennyi ideje várhattam már, mire azért nagyjából minden ki lett pakolva. Elkezdtem sétálgatni a sátrak között, és csak nézelődtem. Viszonylag hamar találtam egy ósdi elekteonikai részleget, ahol egy idősebb, őszülő sötét bőrű bácsika volt az eladó. Megálltam előtte, és csak nézelődtem. 

-Jó reggelt Kisasszony. Segíthetek valamiben?- Kerdezte kedvesen a bácsi. 

-Jó reggelt!- Mosolyogtam. -Igen!- Vetettem még pár pillantást az árukra. -Mondja csak, lenne egy olyan készüléke, amit nem sajnálna, ha tönkremenne, vagy ha elveszitené? Tudja az unokaöcsém nemsokára kezdi a sulit, és neki kellene egy telefont vennem, hogy könnyebben el lehessen érni őt. De tudja milyenek a gyerekek.- Felnevettem. 

-Ó hogyne tudnám, kis Aranyos. 6 unokám van!- Felnevetett. -Na gyere csak, mutatok én neked ilyeneket. Szerintem ezek a nyomó gombosak közül, kezdésnek teljesen megfelelne egy.- Elém pakolta őket, én pedig csak vizsgálgattam. -Pár dolláros készülékek, szóval nem kár értük!- Kezembe adott egy elég jó állapotban lévőt. 

-Ez megfelel!- Mosolyogtam. -Mondja csak Sim-kártyákat is árul?-

-Persze Aranyos.- Lehajolt az asztal alá, és elővett egy jó pár darabot. -Milyen kellene?-

-Az szerintem teljesen mindegy!- Kivettem egyet a kezéből, és kifizettem mindent. 

-Köszönöm szépen kislány!- Mosolygott. 

-Én is köszönöm! Viszlát!- Ezzel a lendülettel, mentem is tovább. Keresgélni kezdtem valami szuvenires standot, mert hisz ott mindig vannak térképek. Hamar találtam is egy ilyet, ahol egy idősebb néni volt az eladó. 

-Csókolom!- Mosolyogtam. 

-Szervusz kislány! Miben segíthetek?- Fürkészte tekintetem. 

-Csak egy Amerikai térképet szeretnék!- Mosolyogtam. 

-Már is adom!- Felelte, és mire egyet kettőt fordult, már át is adta. Kifizettem és elköszöntem. 

Tovább nézelődtem egy kicsit, mert hisz ráértem még. Vettem egy két ruhát, cipőt, és megálltam egy kis kajálda bódénál is. Kopogott a szemem már az éhségtől, így meghívtam magamat egy jó kis hamburgerre. 
Amint elhagytam a piacot, kerestem egy padot és leültem. Megettem a zsákmányomat, és összeraktam a telefonomat. Ezt követően kerestem egy élelmiszer boltot, és vásároltam útra is ennivalót. A bolt után egy kis sikátort néztem, ahova leguggoltam, és leraktam a földre a térképet. Keresgélni kezdtem, a lehetséges utazási célpontok között.
Sok pénz számolgatás, vacillálás után, döntöttem. -Az úticél Los Angeles! Másfél nap lesz az út busszal, de legalább alszom is egy kicsit!- Összeszedtem magamat, végül utam a buszpályaudvarra vezetett. 
Nem kevés séta után megérkeztem, és megvettem a jegyemet. Szerencsémre, csak 20 perc volt a következő járat indításáig, szóval így volt időm elmenni wc-re, meginni egy kávét, és elszívni egy cigit. 

Kereken 6:00 kor beállt a busz, én pedig vacakodás nélkül felszálltam. Valahol közép részen találtam két szabad helyet, amit rögtön el is foglaltam. Beültem az ablak mellé, a táskámat pedig a mellettem lévő ülésre tettem. Már fel is lélegzetem volna, amikor egyszer csak az ölembe landolt a táskám. 

-Hey!- Akadtam ki, a már mellettem ülő, fekete hajú barna szemű, kigyúrt csávón. 

-Mivan? Neked nem elég egy hely? Ezek szerint imádsz el tehénkedni.- Köpte hozzám szavait, én pedig teljesen kiakadtam. -Van egy hírem, vagy kibírod majdnem két napig mellettem, vagy akár utazhatsz állva is!- Vázolta fel, a tahó választható opcióit. 

-Ha eldugulsz, és meg sem szólalsz egész úton, akkor talán mondom TALÁN, elviselem a nyomorék fejedet.- Vágtam vissza, de ahogy elnéztem, szavaim nem hatották meg. Fújtattam egyet, és leraktam a táskámat a lábamhoz, végül kinéztem az ablakon. 
Még egy ilyen utolsó kis senkiházit! Mit képzel ez magáról? Talán ő szarta a spanyol viaszt?