꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

2/14. Fejezet. [2.Évad Vége.]

Megfagyott a levegő a helyiségben, az idő pedig megállni látszott! Olyat tettem amit még soha, a fegyverem pedig kiesett kezemből! Csak dermedten álltam, kétségbeesetten könnyektől bőrig ázva! Lélegzetem szapora volt, és a szívem pedig gyenge. 

-Ez lehetetlen!- Térdeimre estem. 

-Azt hitted, hogy nem számítok erre?- Felnevetett ördögien. Vissza fordította képességével a golyót, így magamat sikerült hasba lőni. Erőtlenűl oldalamra borultam, és csak néztem a felém közeledő Alexander-re. -Amíg élsz, addig tartok neked egy kis mese délutánt!- Leguggolt hozzám, végül eltürte hajamat az arcomból. -Hazudtam neked Jessica Benson! Tudod nem Liam ölette meg apánkat, hanem én voltam!- Felnevetett. -Liam csak azt hitte, hogy ő volt! Tudod amikor megtudtam hogy apámnak volt előttünk egy másik családja, nem tudtam elviselni a tudatot!- Sóhajtott. -Így hát felkerestem őket. Liam-et teljesen befolyásoltam, Barátjának adtam ki magam, és arra biztattam, hogy dobja fel az apját, aki ugyebár az én apám is volt! Tudod az nap, Liam és én is ott voltunk anyámmal, a kivégzés napján! Végignéztem, ahogy megölik apánkat, és Liam anyját. Nagyon jó érzés volt!- Mosolyogva emlékezett vissza. 

-Miért?- Nyögtem, közben folyt ki a vér a számon. 

-Hogy mondod?- Közelebb hajolt, kezét pedig a fejemre tette. Megtépte a hajamat, maga felé irányítva ezzel az arcomat. -Tudod nem hallom mit mondasz, mert ömlik a véred a szádból!- Vigyorgott, közben gyűlölettel teli íriszeit tekintetembe fúrta. 

-Miért akartál megölni?- Már alig élve nyögtem szavaim. 

-Hát persze! Elmesélem!- Elengedte hajamat, és törökülésbe szedte lábait. -Tudod nagyon meggyűlöltem a magadfajtákat, mert hát anyámnak az olyanokkal kellett foglalkoznia, éjjel nappal, mint amilyen te vagy, meg hát persze most már én is, hala neked! Amikor anyám megszöktette Charlie-t, az Amerikai Kormány kórházából, úgy voltam vele, hogy ki kell valahogy nyírnom őt! De amint tudomást szereztem általa rólad, és hogy milyen képességed van, pontosabban a vérednek, elgondolkodtam egy kicsit! Arra gondoltam, hogy ha szerzek egy kicsit a véredből, és én is egy ilyen mutáns leszek, akkor majd talán anyám jobban fog velem foglalkozni, talán kicsit jobban fog majd szeretni! Így felajánlottam a segítségemet Charlie-nak, hogy vissza hozlak! Nagyon örült neki, a kis hiú Apád! Közben nem is sejtette, hogy mire készülök!- Bele vigyorgott a képembe. -Nagyon sok idő kellett, hogy végre a nyomodra bukkanjak Babám! Ehhez pedig kellett Liam segítsége is! A kis hiszékeny bátyám, elhitte azt, hogy segítek neki a megölésedben! Mert ugye tudod, ő annak szentelte életét, hogy a magadfajtákat a Kormány kezére juttassa! Azt mondtam neki, hogy elviszem a gyilkosságot, ha cserébe segít nekem téged megtalálni. Nem értette hogy miért akarlak téged megölni, ám belement, mert hatalmasabb volt a gyűlölete felétek! Tisztában voltam azzal, hogy meg kell majd ölnöm őt is, miután te már a markomban leszel. Hát így is tettem!-

-De engem miért nem öltél meg a kocsiban?- Próbáltam lenyelni a véremet. 

-Most nagyon hülyének fogsz nézni, ám nem bánom!- Ekkor elsírta magát. -Úgy éreztem, hogy beléd szerettem Jessica!- Lefeküdt mellém, és elkezdte simogatni a fejemet. -Csak te buta kislány voltál! Elrontottál mindent! Összeszürted a levet, a nyálgép Damian-el a hotelben!- Pofán vágott, végül újra simogatni kezdett. -Elborult az agyam, és úgy éreztem, hogy a bennem lappangó képességeimet nem tudom uralni. Attól féltem, hogy esetleg megöllek!- Közelebb kúszott hozzám, és letörölte a vért a számról. -Pedig nem akartalak!- Suttogta, és megcsókolt, majd ismét rám pillantott. -Tudot Jessi, tudtam hogy épségben Mexicoba fogtok érni! Már alig vártam! Csakis magamnak akartalak, de akkora haragot éreztem, hogy arra szavak nem léteznek! Így gondoltam miután megtanulom kordában tartani a képességemet, újra be próbálkozom nálad!- Megpuszilta a homlokom. -De te időközben meggyűlöltél!- Sziszegte, és ismét megtépte a hajamat. -Ebből kifolyólag, erőszakkal akartalak magam mellett tudni! Hamar vetted a lapot, nem hiába készültél fel ma! De arra nem számítottál, hogy nem vagyok olyan hülye, hogy ne higgyem azt, hogy te nem ölnél meg, hogy védd a kis picsádat!- Felállt. -Hát mint láthattuk, igazam lett!- Belém rúgott egy nagyot, én pedig már félholtan felnyögtem. -Na de eljött a búcsú ideje drágám!- Leguggolt hozzám. -Le kell lépnem, mert tudni fogják, hogy én öltelek meg!- Felállt, végül az ajtó felé caplatott, de megállt. -A faszt!- Szólalt fel, és vissza fordult felém. Odarohant a szekrényhez, kikapott egy vastag pulóvert, majd ismét felém nézett. -Nem azért vártam ennyit, hogy csak úgy elhagyj Jessica! Teszek róla hogy életben maradj, és örökkön örökké az enyém légy!- Kaján vigyor kúszott arcára, és felém kezdett caplatni, végül oda kuporgott hozzám. -Szeretlek Jessica!- Csókját pedig ajkamra lehelte!