꧁Fuss Ha Élni Akarsz!꧂ +18 [1.][2.][3.][4.Évad][BEFEJEZETT]

7. Fejezet.

Már órák óta úton vagyunk, és a csend teljesen eluralkodott a lopott járgányban. Végignézve a társaságon, nem látok mást, csak a hitet vesztettséget. De belegondolva abba, hogy mindannyian menekülünk, egy kicsit könnyít a lelkemen. Az alvó lány, az apja elől. A megkötözött fiú, ki csak mered némán az ablakon kifelé, ő szintén a Kormány elől. Bár ahogy elnézem, ő nem nagyon akarna menekülni, inkább feladná magát. Nem tudom elhinni, hogy ő maga választotta volna ezt a sorsot, hogy a Kormánynak dolgozzon! Nem hiszem el, hogy a sikertelen küldetés utáni halál kockázatát, ő önszántából vállalta volna. Valami, vagy is sokkal jobban mondva inkább valaki, meg zsarolhatta őt. De vajon mivel? Amikor a hotelnél a fegyveremet szegezve fejére, láttam valamit a szemeiben. Nem akart elfutni, mert szerintem azt hitte, hogy nem lövöm le. Direkt felhozta a múltamat, direkt lelki fájdalmat okozott, de én nem hagytam hogy az indulatok úrrá legyenek rajtam. Ebből kifolyólag pedig, tisztában volt azzal, hogy nem fogom őt lelőni. De vajon mi vette rá őt arra, hogy elfogadja azt a küldetést, hogy engem a Kormány kezére juttasson? Vajon utána nem ölnék meg?
Na és Alex! Ő vajon mi elől menekülhet? Mert nem hiszem, hogy az alkoholista anyja elől tenné. Vagy lehet hogy ő nem is menekül, csak egyszerűen új életet akar kezdeni Los Angelesbe? Nem is értem, hogy miért foglalkozom velük ennyit. Már megtanulhattam volna, hogy nem szabad senkit sem közel engednem magamhoz, mert úgy is elveszítem őket!
Hátra pillantottam a még mindig tudatán kívüli lányra.

-Mi van vele?- Néztem Liam-re, na nem mintha foglalkozott volna vele szerintem. -Mozgolódott már?-

-Szerintem meg fog halni.- Felelte, de rám sem nézett, csak meredt kifelé az ablakon.

-Ezt miből gondolod?- Ijedten néztem jobban Ava-ra.

-Szerintem valamit beadtak neki.- Szólt közbe Alex, én pedig csak néztem szegény lányra.

-Kórházba kell juttatnunk!- Fordultam előre.

-És azt elárulod, hogy hogyan kellene?- Ingerülten felém fordult Liam. -Most, hogy mind a négyünk nyomában van a Kormány? Te azt hiszed, hogy ott nem várnának ránk?- Fújtatott. -Mondjuk azt sem értem, hogy minek akartok Los Angelesbe menni, mert hisz már tudnak rólad Jessica. Megtalálnának egyből.- Visszafordult a táj felé.

-Nem oda megyünk!- Motyogta érzéketlen arccal Alexander.

-Akkor mégis hova?- Kerekedtek ki szemeim. -Most akkor mégis hova a fenébe tartunk?- Inegerültebben feljebb ültem az ülésben. Nem is láttam, hogy megfordult volna.

-Szerintem vissza Miamiba nem de?- Liam belenézett a belső visszapillantó tükörbe.

-Igen oda.- Arc rebbenés nélkül felelte Alex.

-De mégis minek?- Akadtam ki.

-Mert ezzel a kocsival nem tudunk Mexico-ba menni.- Adta tudtunkra.

-Na és mégis ki akar oda menni, ahol már a semmiért kilyukasszák a seggünket? Ráadásul át se engednének a határon!- Hadarta Liam.

-Van jobb ötleted?- Fordult hátra egy pillanatra Alex. -Mert ha van, akkor most mondd. Elmegyünk tankolni, aztán indulunk is, csak mondd már!- Sziszegte. -Meg szerencsétlen lánynak is, orvosi ellátás kell.- Nézett Ava-ra.

-Adjuk fel magunkat!- Mondta, és hátra hajtotta fejét, a háttámlának.

-Ebből elegem van!- Szólaltam fel. -Ha nem ismertelek volna meg titeket, akkor már Los Angelesben lehetnék! Nem fájna a fejem miattatok.- Megdörzsöltem az arcomat. -Most nem kellene menekülnötök velem.- Fújtattam. Meglepetésemre senki nem szólt egy szót sem, de Alex félre állt a kocsival, végül felém fordult.

-Mondd mit akarsz Jassica?- egyik karját a kormányra tette, a másikat az üléstámlára. -Nos?- Felvonta szemöldökeit. Liam is kérdőn pillantott rám.

-Hogy mit akarok?- Magam elé meredtem. -Egy boldog nyugodt életet. Egy olyan helyen, ahol senki nem üldöz, senki nem akar kinyírni! Csak egyszerűen élni szeretnék.- Könnybe lábadtak szemeim. -Egész eddigi életem, csak a menekülésről szólt!- Folytak le arcomon könnyeim, de abban a pillanatban, le is töröltem őket.

-Jessica.- Előrébb hajolt Liam, én pedig ránéztem. -Fuss Ha Élni Akarsz!-

-Ezt pont te mondod nekem?- Felvontam szemöldökeimet. -Mesélj csak Liam. Miért mentél bele abba, hogy a Kormány kezére adj?- Vontam kérdőre, de ő csak érzéketlen arccal nézett rám. -Alex!- Fordultam felé. -Na és te? Mi elől menekültél, még mielőtt összetűzésbe keveredtél volna a Kormánnyal?-

-Ha számonkérés idő van, akkor vajon Alex tudja, hogy miért üldöz téged a Kormány?- Flegmán nézett rám Liam, én pedig nyeltem egyet, és a mellettem ülőre vetettem a pillantásomat.

-Igen tudom!- Vágta rá Alex, közben végig a szemeimbe nézett, én pedig szólni nem tudtam, csak meredtem rá.

-Ki vagy te Alex?- Félve kérdeztem, azonban ő semmi érzést nem mutatott felém. Mi ez az egész? Miért érzem azt, hogy kicsuszik a talaj lábaim alól?

-A mostoha bátyád Jessica!- Suttogta. Azt hittem rosszul leszek.

-Hogy mi?- Remegett hangom.